— Szerencsés helyzetben van a zentai intézmény, hiszen a kollégium lakói egyúttal az iskola diákjai is, így az átszervezés egyszerűbb volt — magyarázta Csikós Pajor Gizella igazgató. A járványhelyzet miatt hozott intézkedések sora azonban teljesen megváltoztatta a kollégiumi élet rendjét és hangulatát, tette hozzá. — A 150 kollégistánkból egy héten egyszerre csak 75-en lehetnek jelen. A szeptember 3-ai dátumtól az új A és B hetes csoportosítást úgy dolgoztuk ki, hogy az iskolai felosztás kísérje a kollégiumit. Ahhoz igyekeztünk tartani magunkat, hogy az osztályoknak az 50 százaléka legyen a kollégiumokban is jelen, és ezeket a csoportokat a tanításban „feltöltöttük” a nem bent lakó, zentai diákjainkkal az előírt 50 százalékig. Az idén 200 tanulónk van, ebből 150 kollégista, 50-en pedig zentaiak, így közülük is 25-25-en A, illetve B hetesek. Egyik napról a másikra kellett átszervezni az egész beosztást, és a gyerekeket is szembesíteni azzal, hogy nemcsak órára nem jöhetnek, de még a kollégiumban sem lehetnek bent akkor, amikor szeretnének. Az összetartozás jellemzői ilyen értelemben csorbultak. Nem mondom, hogy teljes egészében megszűntek, mert az a néhány gyerek, aki egy-egy osztályból itt van, még mindig tud kommunikálni, segíteni a másiknak a tanulásban, de hát ez korántsem az, amit az elmúlt években megszoktak a diákok és mi, tanárok is. Az 52 férőhelyes étkezőt is le kellett feleznünk, a tanulók így is szűkösen tudják betartani azokat az előírásokat, amelyeket elvárnak tőlük, például a megfelelő távolságot az étkezés folyamán is. A négyágyas szobákat egyszerre ketten lakják, az ötágyasokat az egyik héten hárman, a másikon ketten. A szülők számára anyagilag ez csak az étkezés árának a megfeleződése szempontjából könnyítés, hiszen a kollégiumi díj másik összetevőjét, az ágyfoglalást mindenképp fizetniük kell. Folyamatos a fertőtlenítés, a takarítás, a gyerekektől is elvárjuk, hogy a saját szobájukat fokozott figyelemmel tartsák tisztán és rendben, illetve hogy a kollégiumban mindenki viselje a maszkot, amikor a saját szobáját elhagyja. Az a legfontosabb, hogy mindenki egészségét megőrizzük, és minél gyorsabban túl legyünk ezen az egész helyzeten, azaz a rendes iskolai élet mielőbb beindulhasson. A kollégistáknak hiányzik a korábban megszokott pezsgés, a másik csoportba tartozó társaik.

Horváth Veronika, Csikós Pajor Gizella, Fodor Gábor (Bolyai TGK)

— Úgy működtünk, mint egy nagy család. Az interakció, a kommunikáció megcsappant, de nemcsak a mennyisége, hanem emiatt a minősége is — panaszolta Fodor Gábor diák. — A tanulás is nehezebb lett, hiszen nem ülhetünk össze közösen készülni. Azt kell mondanom, meg tudjuk oldani, működik, de nem az igazi. Nekem szerencsém van, mert találtam csoporttársat, akivel jól kijövök, egy szobában lakunk, és megfelelően tudok vele tanulni.

— Szokatlan, a szociális életünk csorbult, nem teljes a kollégium, nem tudunk száz százalékban kollégistákként élni itt. Megszakadtak a kapcsolatok, nem tudunk segíteni egymásnak, az otthon levők az ittenieknek. Kevesen vagyunk. Egy lány osztálytárs van ebben a csoportban, a többi barátnőm a másikban maradt, és a kapcsolattartás meglehetősen nehéz — fejtette ki véleményét Horváth Veronika tanuló.

Kollégiumi szoba a Bolyai TGK-ban

Kollégiumi szoba a Bolyai TGK-ban

Szabadkán és Muzslyán is betartják az intézkedéseket

Vajdaság legnagyobb középiskolai diákotthonának, a szabadkainak 464 lakója van. Itt már nem volt könnyű az átszervezés, hiszen a kollégisták az összes szabadkai középiskola tanulói közül kerülnek ki.

Gyivánovity Róbert

— Miután felvettük a gyerekeket, néhány napra rá jött a válságstábból a rendelet, hogy meg kell felezni a létszámukat — nyilatkozta Gyivánovity Róbert igazgató. — Abban a pillanatban nem is tudtam, mit tegyek, mert néhány napot kaptunk a végrehajtásra. Én jó katona vagyok, megpróbálom megoldani a dolgokat, viszont problémás volt megértetni az iskolavezetőkkel, hogy ez az utasítás. Minden igazgatóval személyesen tárgyaltam, és volt egy közös gyűlésük is, ahova én ugyan nem kaptam meghívást, de elmentem, tisztázandó a helyzetet. Arról igyekeztek meggyőzni, hogy az nem lehet, hogy egy-egy gyerek a kollégiumi beosztás miatt kimaradjon például a gyakorlati oktatásból. Meg kell érteni, az iskolák működése egy dolog, de most különleges helyzet van, mely mindent felülírt. Sikerült végül megoldani, hogy az egyik héten a diákok egyik fele, a másikon pedig a másik legyen a kollégiumban, az iskolák alkalmazkodtak a körülményekhez. A maszk használata kötelező a folyosókon, a közös termekben, ám a saját szobáikban, ha betartják a megfelelő távolságot, levehető. Az ebédlő padlójára köröket ragasztottunk, megkönnyítve ezzel a sorban állást testi kontaktus nélkül. Emellett kötelező a fertőtlenítés, a szobákban ez a diákok feladata, kétszer mérjük a lázukat, reggel és takarodó előtt. Ha az ember jól átgondolja a helyzetet, egyetlen következtetésre juthat: megteszel mindent, amit csak kell és lehet, a többi pedig isten kezében van, nem tudunk erőnkön felül cselekedni. És persze sok az ellentmondásos intézkedés is, gondoljunk csak arra, hogy például koncerteket lehet tartani.

Étkező a szabadkai Középiskolások Diákotthonában

Étkező a szabadkai Középiskolások Diákotthonában

A muzslyai Emmausz Fiúkollégiumnak jelenleg 38 lakója van, kevesebb, mint az előző években.

— Rengetegen elmentek a környékről külföldre — mondja az igazgató, Kalapis Sztoján atya. — Nekünk elég helyünk van, így nem kellett megfeleznünk a létszámot. Az iskolákban viszont A és B csoportra osztották a diákokat, így a mi lakóink is ennek megfelelően tartózkodnak a kollégiumban. Körülbelül tíz gyerekünknek viszont nincs otthon megfelelő internetkapcsolata vagy számítógépe, ők állandóan bent vannak. Mi minden fiút szeretettel fogadunk, ha akar, itt maradhat azon a héten is, amikor nem jár iskolába. A gyerekek nem keseredtek el, nincsenek lelki problémáik, bár a helyzet rájuk is hatással van. Törekednek, tanulni akarnak, és akkor beáll egy ilyen erőltetett módszer, mely sem a tanároknak, sem a gyerekeknek nem jó. Bár mi nem állami kollégium vagyunk, minden rendelkezést betartunk. A misék rendszeresek a kellő távolságra való odafigyeléssel, viszont sok tervezett programunk elmaradt. Az egyik nevelőtanárunk részt vett egy képzésen, melyen az óvintézkedésekről tartottak előadásokat, kézikönyvet kaptunk, melyet tanulmányoztunk, kifüggesztettünk, hogy mindenki számára elérhető legyen. A gyerekek jók, betartják mindazt, amit kérünk tőlük.

Martinek István, Lackó Zoltán, Kalapis Sztoján, Szabó Dávid (Emmausz  Fiúkollégium, Muzslya)

— A járvány miatt elég sok minden megváltozott, az iskolában és a kollégiumban is. Mindkettőben ugyanazok az intézkedések érvényesek, kötelező a távolságtartás, illetve társasági helyeken a maszkviselés, az épületbe való belépés előtt fertőtleníteni kell a lábbelit, kézfertőtlenítő is el van helyezve az ajtóknál, nagy figyelmet fordítanak arra, hogy ezeket használjuk — sorolja Lackó Zoltán kollégista. — Számomra zavaró a maszk használata és a távolságtartás. De még így is sokkal jobb, mint a tavalyi tanév, amikor egyáltalán nem volt tantermi oktatás.

— Nem sok jót hozott magával ez a COVID — állapítja meg Martinek István. — Nagyon megnehezíti a tanulást, mert online és az iskolában is folyik. Amíg online vagyunk, nem igazán tudjuk megérteni a tananyagot. Így sem sokat tanulunk meg, de többet, mint tavaly. Itt a kollégiumban szerencsére megmaradtak a baráti viszonyok. Bár a maszkot fontosnak tartom, mégsem jó megoldás, nehezen kapok így levegőt. De már kezdem megszokni, hogy ezt el kell fogadni.

A megszólalók egyetértettek abban, hogy a bizonytalanság, a gyakran ellentmondásos hírek vagy az információk teljes hiánya még inkább megnehezíti a mindennapjainkat.

Lackó Zoltán (Emmausz Fiúkollégium)