Mosdótálak, szappanok, tükrök, fésűk, törülközők és még sok minden más. Tisztálkodási kultúránkról, annak történetéről és változásáról nem sokat tudunk, noha civilizációs fejlődésünknek ez is egy jelentős szegmense. Ezért is hiánypótló a régióban az a kutatás, amelyet Nagy Abonyi Ágnes néprajzkutató, a zentai Városi Múzeum munkatársa folytatott a témában, és amelynek képi, tárgyi, elméleti anyagát egy vándorkiállításon most Szabadkán is megtekinthetjük. A XX. század tisztálkodási kellékeiből a Vajdasági Magyar Folklórközpont székházában nyílt tárlat.
Nagy Abonyi Ágnes kiindulópontként a magyarországi, vajdasági és szerbiai múzeumok, könyvtárak fotóarchívumában talált képanyagot használta fel. Az 1900-as években készített felvételeken ugyanis nemcsak a mosdósarkot, a szappankészítést, a különféle törülközőtípusokat, a fésülködést, hanem például a gyermekfürösztés pillanatait is megörökítették. A korai fotók alapján, a konyha és a szoba berendezéséből nagyjából kiolvasható, miként is folyt az úgynevezett parasztpolgári tisztálkodás. A zentai gyűjteményből lassan előkerültek a vízhordó és a -tároló edények, a szappantartók, a mosdókefék, a tükrök, a textíliák. Így következtették ki például azt is, hogy a múzeumban tévesen bejegyzett dagasztótálak valójában kerámiából készült, zománcozott mosdótálak voltak.
A további kutatás során kiderült, hogy Magyarországon ez a terület mégsem teljesen új keletű. Dr. Juhász Katalin néprajzkutató könyvet is írt a témában, a feltárással kapcsolatos levelezés során pedig számos hasznos tanáccsal, iránymutatóval segített Nagy Abonyi Ágnesnek a zentai kiállításhoz. Noha az összeállítás képanyaga nagyban támaszkodik a magyarországi gyűjtésre, Vajdaságban mégis a helyi sajátosságokra helyezték a hangsúlyt. A vándorkiállítás különféle helyszínein a tárlat a helyi néprajzi örökség elemeivel egészült ki.
A tárgyi emlékeket bemutató gyűjteményt kétnyelvű feliratot tartalmazó pannók kísérik, melyeknek köszönhetően részletes ismereteket szerezhetünk nemcsak a mosakodásról mint fizikai műveletről, hanem annak rituális jellegéről, minden elemen -- a vízen mint a tisztaság fő komponensén, a törülközés és a fésülködés hagyományán -- keresztül. A különféle ünnepekhez, alkalmakhoz köthető szokások által pedig az is kirajzolódik, hogy a tisztálkodás kultúrája milyen változásokon esett át a XX. században.
A tárlatot eddig Zentán, Tornyoson, Felsőhegyen, Zentagunarason, Zaječarban, Nagykikindán és Temerinben láthatták. Szabadkán szeptember 30-áig tekinthető meg a VMF székházában.
