A recept másodszor is bevált. A Bosszúállók második része, az Ultron kora minden várakozást felülmúlt. Amerika Kapitány, Thor, Hulk, Fekete Özvegy, Sólyomszem és Vasember nyerő csapatát újabb tagok egészítették ki, a Földet pedig újra meg kellett menteni. A nemrégiben mozikba robbant folytatás hosszabb, látványosabb, sötétebb és meggondoltabb az elődjénél. A filmmel lezárul a Marvel-moziverzum első fázisa: megismertük a szereplőket, az őstörténeteket, tisztában vagyunk az alapkonfliktusokkal, hőseink gyengeségeivel és erősségeivel. Joss Whedon rendező nemcsak a Marvel-képregényeket ismeri töviről hegyire, de a közönség lelkivilágát is tökéletesen érzi. Az igazi képregényrajongóknak ugyanis szinte lehetetlenség volt bármi újat is mondani kedvenc kosztümös hőseikről, Whedonnak és a Disney producereinek azonban mégis sikerült.

Hiába van túl az Amerika Kapitány, a Thor vagy a Vasember több száz kiadott képregényen már a XX. század dereka óta, az új moziadaptációk képesek voltak túllépni a papírforma keretein és határain. Ezt a rendezőknek oly módon sikerült megvalósítaniuk, hogy a filmeket teletűzdelték a populáris kultúra kisebb-nagyobb kikacsintásaival, humorral és iróniával. Egyik Marvel-adaptáció sem veszi magát komolyan, ez pedig talán a legnagyobb erényük. Ezért tudtak sikeresek lenni, és ezzel vették le a legszőrösszívűbb szuperhősfanokat is a lábukról. Nincsenek világmegváltó komolykodások, csak tömény akció, vicces jelenetek tömkelege, jól eltalált karakterek és kiváló színészek. Az Amerika Kapitány: A tél katonája című filmben a főszereplőt, a Steve Rogers kapitányt megformáló Chris Evans például valósággal lubickol szerepében, és talán az általa megszemélyesített hős kelt a leginkább önálló életre. Az összes Marvel-filmben felbukkanó Nick Fury karaktere pedig az eredeti képregényekben ugyan nem volt afroamerikai, ma már kizárólag Samuel L. Jacksonként tudjuk elképzelni a S.H.I.E.L.D. ügynökök vezetőjét. Ha azonban rátarti módon kiállunk amellett, hogy kötelezően párhuzamba helyezzük a filmes világot a sajátunkkal, meg kell állapítanunk, hogy a Bosszúállók hősei egyáltalán nem azért ténykednek, hogy megelőzzék az emberiségre leselkedő veszélyeket. Mire eljutunk a Vasember 3-hoz, rá kell döbbennünk, hogy ha összedőlő épületeket vagy robbanásokat látunk, a romok alól előbb-utóbb elő fog bukkanni egy maszkos mitugrász. Superman ugyan nem a Marvel-képregényház védjegye, saját világában azonban az volt a hobbija, hogy a Föld körül repkedve tüzeket oltott el, ártatlan embereket mentett meg, vagy macskákat hozott le a fáról. A Marvel-hősök közül Daredevil, a fenegyerek például megszállottan küzd a szervezett bűnözés ellen. A Pókember notóriusan menti az ártatlan járókelőket. A Bosszúállók tagjainak azonban minden esetben van valamilyen mély, lelki traumájuk, mellyel viaskodnak, és tehetetlenül topognak egy helyben saját tehetetlenségük és a világ megmentésének lehetőségeit latolgató ötletelésük között. Hiába rajonganak a Vasemberért, a filmjében látott Stark Expo azért csak úgy végződött, hogy a gyilkos robotok valójában ledózerolták Manhattant.

Az is többször előfordult, hogy a Marvel-filmmaratonom során azzal szembesültem, hogy minden egyes konfliktust, harcot, bosszút és egyéb, nemezisek által végrehajtott gaztettet maguk a szuperhősök idéztek elő valahogy a múltban. Tony Stark folyamatosan olyan technológiákat fejleszt, amelyek rossz kezekbe kerülnek; Hulk vérét adta egy idegennek, aki nem egy, hanem két szupergonosztevőt is kreált belőle; Thor nem tett mást, csupán összeugrasztott két ellenséges űrbirodalmat, szívszerelme pedig teljesen véletlenül felébresztett egy ezer éve szikla alatt szunnyadó ősi fegyvert. Megmosolyogtató részletek ezek, a Marvel-filmek azonban tagadhatatlanul a legjobb döntésnek minősülnek, már ha a mozi előtt sorakozva tanácstalanul azon morfondírozunk, mire is üljünk be. Kiváltképp, ha gyerekkorunkban arról álmodoztunk, hogy egyszer mi is Pókember, Hulk, Superman vagy Batman leszünk. Ha vevők vagyunk ezekre a sztorikra, akkor elég egyet megnéznünk ahhoz, hogy az összes többit is garantáltan befaljuk majd.