„Amíg szívem dobog Szűz Mária,
Nem szűnik szeretni téged soha.
Szívem szerelme hódolat szaván,
Sóhajt fel hozzád, üdvözlégy Anyám!” (Mária-ének)

A Szentháromság-templomban az ünnepi szentmisét dr. Bábel Balázs kalocsa—kecskeméti metropolita érsek és Szűcs Tibor plébános celebrálta. Köszönjük őseinknek, hogy hitüket, egyházi hagyományaikat átadták számunkra. Ezt a hitet, hagyományainkat megőrizzük, ápoljuk, és utódaink számára továbbadjuk. Vallásunk, identitásunk, múltunk, jelenünk és jövőnk része. Ezek az értékek számunkra hitet, lelkierőt és támaszt nyújtanak. A templomteret megkerülő körmenet után a hívek templomi áldásra tértek vissza.

„Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: Magyarországról, Édes hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról.” A régi magyar himnusz éneklésével zárult a XIV. Felső-bácskai Mária-szobrok Hordozóinak Találkozója.

A körmenet és a Mária-énekek a hívek számára az összetartozás érzését erősítették.

Alszegi Zoltán polgármester ajándékkal köszöntötte dr. Bábel Balázs érseket huszonöt éves érseki szolgálata alkalmából, és meghívta a jelenlévőket a 2025. évi találkozóra.

A vaskúti Szentháromság-templom története

A település első, vályogból épített temploma 1765-ben készült el, majd 1877-ben lebontották. Az újonnan felépített Szentháromság-templomot 1880 búcsúvasárnapján Latinovits Gábor kanonok, korábbi vaskúti plébános áldotta meg. A reneszánsz stílusban épült, 49,25 méter hosszú, 18 méter széles, 11,45 méter belmagasságú, 30 méteres tornyú templom belső freskói Lohr Károly, a festettüveg-ablakok Walter Gedeon munkáját dicsérik. A négy oltár közül a főoltár két szoborral Hensch Ignác budapesti szobrász műve. A két mellékoltárt Jakobey Károlynak a megfeszített Krisztust, illetve a szeplőtelen fogantatást ábrázoló festményei díszítik. A negyedik oltárt a lourdes-i Mária tiszteletére állították 1918-ban.

Kik voltak a Mária-lányok?

A Mária-lányok intézménye elsősorban azokon a tájakon virágzott, ahol jelentős mértékben hozzátartoztak egy-egy búcsújáró hely vonzáskörzetéhez.

Mária-lányok csak katolikus elsőáldozásban részesült tiszta erkölcsű lányok lehettek férjhez menetelükig. Viseletük tájegységenként eltért. Általában fehér népviseletben vitték a hordozható Mária-szobrot. Fejükre menyasszonyi koszorút tettek. Öltözködésükre a Mária-dajka ügyelt.

A Mária-lányok legfontosabb feladata az volt, hogy a szobrot körmenetekben és búcsújárások idején vállukon vigyék. Ezekre az alkalmakra virágos-zöld füzért fontak a Mária-szobor körüli oszlopokra. A menetben imádkozva, énekelve kérve Szűz Mária közbenjárását azért, hogy a Jóisten védje meg a települést minden bajtól, természeti csapástól.

A szerző felvételei