Ezen a napon született 1771-ben (síremlékén az 1773-as évszám olvasható!) a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Nagykálló városában báró barbácsi és vitézvári Simonyi József (közismert nevén Simonyi óbester). Császári-királyi ezredes (k.k. Oberst), legendás hírű huszártiszt, a napóleoni háborúk hőse.

Budapest — 2022. február 15.

„A wagrami, lipcsei, asperni csaták halhatatlan hőse, az I. számú cs.kir.Grewen huszár ezred volt parancsnoka, a Mária Terézia-rend vitéze, az orosz Szentgyörgy rend és a franczia Becsületrend lovagja, s 64 más vitézségi rendjel tulajdonosa.”

(Ezen írás ugyancsak a síremléken olvasható.)

A néphagyományban mint „a legvitézebb huszár” él, anekdoták, katonatörténetek tartják fenn emlékét, amelyek bátorságát, leleményességét, humorát és emberségét váltogatva emelik ki. Személyéhez kapcsolódva él a hagyományban régi huszáranekdotáinak egész sora. A „magyar lovasvezér mintaképének” nevezett Simonyi hírnevét vakmerőségig menő bátorságával és villámgyors döntéseivel vívta ki. Fején és testén kardvágások és szúrások tanúskodtak vitézségéről; az emberei, akiket személyes példájával, bőkezű jutalmakkal és drákói büntetésekkel fanatizált, gondolkodás nélkül követték tűzbe vagy jeges áradatba. (Külső hivatkozás: Wikipédia)
 

Simonyi óbester nevével először elemista koromban Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényét olvasva találkoztam. Évtizedekkel később a partiumi Székelyhídon „futottunk össze”.

Székelyhíd — 2017. szeptember 30.

Legutóbb, újabb fajsúlyos esztendők múlásával Budapesten, a Fiumei úti sírkertben hajthattam főt földi nyugvóhelye előtt. 

Simonyi József 1832. augusztus 23-án hunyt el az aradi várbörtönben.