Mami, a tiszteletbeli rókavadász
(Vadászpapa)
2014.06.25.
LXIX. évf. 26. szám
Mami, a tiszteletbeli rókavadász

Az autópályán suhanva nézem a tájat, és csodálom, ahogyan a természet évről évre megújul. Ismételten öröm tölti el a lelkem, hogy már nem Pesten élünk. Kevesebb fizetésért dolgozunk ugyan, de az életminőségünk itthon, a mi bácskai síkságunkon sokkal jobb. Nekem fontos, hogy reggelente a pékhez menet visszaköszönnek az emberek, hogy a városban ismerősökkel találkozom. Sok barátom van külföldön, sőt gyerekeik közül is többen, de akik itthon maradtak, azokkal jó találkozni.

Sanyi barátommal is így futottam össze a napokban. Annak idején sokat jártuk együtt a határt. Nem volt olyan elhagyott tanya, amelyet ne látogattunk volna meg. Tudtuk, hol vannak járatos rókalyukak, melyik padláson költenek galambok, hol vannak baglyok.

Sanyi nagymamája — akit mi csak Maminak hívtunk — tanyán élt. Áram sem volt ott, ezért petróleumlámpával világított. Szekrénye, vagy ahogyan ő hívta: a kredenc szélén birsalmák sorakoztak. Illatuk bejárta a vert falú, nyáron hűvös, télen meleg szobákat. Az almárium fiókjában ott hevertek a keményített, vakítóan fehér alsószoknyák, élükre vasalva. Szerettem annak a szobának az illatát. Meg szerettem a sóval, paprikával meghintett kacsazsíros kenyérszeleteket, melyeket Mamitól kaptunk, utána meg a kútból húzott hideg vízzel oltottuk szomjunkat. Mami egyedül élt a tanyán, két puli vigyázott rá meg az aprójószágokra, melyeket gondosan nevelgetett. Az a tanya nekünk, gyerekeknek, abban az időben a béke és a nyugalom oázisa volt. Amikor csak tehettük, ott voltunk.

Ma is szívesen megyek a határba, és Mami meg a kalandjai is egyre gyakrabban jutnak eszembe. Például az, amikor róka kezdte lopkodni az udvarából a tyúkokat. Nagy területen feküdt a tanya. A kerítése több helyen is megroggyant, elkorhadt, ezáltal a csirkék, kacsák zavartalanul kapirgálhattak a környező szántóföldeken. A két puli rendszerint arra volt, amerre az idős asszony dolgozgatott. Bogárszemükkel lesték minden mozdulatát, hálás lihegéssel köszönték meg ráncos keze simogatását. Vigyáztak egymásra!

Érdekes módon, Mami ismerte az összes állatát, még a baromfikat is. Egy reggeli etetéskor azonban hiába szólítgatta kedvenc kendermagos tyúkját, az nem jött elő. A tanyát körbejárva csak a tollát találta meg — a tyúkot elvitte a róka. Másnap már egy kacsa is hiányzott. Mami biciklire ült, és bekarikázott a faluba, hogy megkérje a vadászegyesület elnökét, küldjön ki valakit, aki majd elkapja a rókát! Az elnök meg is ígérte a segítséget, mivel azonban aratásidő volt, nem talált aznapra senkit. Másnap meg már el is feledkezett Mamiról és a kéréséről. Persze a róka nem felejtkezett meg a napi beszerzéséről, így ismét eltűnt egy tyúk. Mami látta, hogy ennek nem lesz jó vége, ezért este behajtotta az aprójószágokat a tyúkólba, és rájuk csukta az ajtót. Nem gondolta, hogy a róka úgy elszemtelenedik, hogy oda is betör. Pedig ez történt! A jó asszony hajnalban arra ébredt, hogy áll a bál a tyúkketrecben! A pulik veszettül ugattak, a tyúkok káráltak, a kacsák meg hápogtak. Mami csizmát rántott a lábára, előkapta az ajtó mögül a kis kapát, és berobogott a tyúkketrecbe. Amikor meglátta a rókát a sarokban, meg a rengeteg tollat, elöntötte a düh, és összes aggodalmát leküzdve úgy csapta fejbe a kiskapa fokával a menekülni próbáló rókát, hogy az rögtön átköltözött az örök vadászmezőkre. Mami megsiratta a megtépázott tyúkjait, majd reggel biciklijére kötötte a róka kihűlt tetemét, és bevitte a vadászelnöknek. Így lett Mamiból tiszteletbeli rókavadász és a tanyasi rókák réme...

Mami már nincs közöttünk, a tanyát is megette az enyészet, gyerekkorunk is régen elmúlt már, mégis jólesett felidézni. És eszembe jutott Mami egy bölcs mondása is, melyet gyakran emlegetett: — Nem akkor hal meg az ember, amikor eltemetik, hanem amikor elfeledik.

Én még nem felejtettem el. Nyugodj békében, Mami!

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Villantó rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..