Legutóbb a malajziai eső(ős)erdők, dzsungelek veszélyeiről írtam. Virtuális társam jót kuncogott is rajtam, rajtunk: „Ti elhittétek ugye, hogy azok a skorpiók a lány nyakában utánzatok? Pedig nem! Azok valódi, élő skorpiók voltak, bizony ám!” Mi tagadás, megborzongtam ettől a „felfedezés”-től.
Megtudtam, hogy azokban az Origó menti esőerdőkben van olyan rész is, ahol ember még nem járt. Tigrisek viszont annál inkább! Ugyanennek a hegyvidéknek a lejtőin végeláthatatlan teaültetvények vannak, melyeken leginkább indiai munkások dolgoznak. Nos, néhanapján el is tűnik közülük valaki, és ezért bizony éppen a tigrisek a felelősek. Ilyesmi estefelé, a fáradságos munkából hazatérővel történhet meg, de szerencsére nagyon ritkán.
Ennyit a veszélyekről, és most térjünk rá Perak tartomány szépséges vidékeire, Cameron hegység 1500 méter magasan fekvő csodálatos tájaira, melyek közül Tana Rata városka a legszebb, a legkeresettebb üdülőhely. Körülötte, ameddig csak a szem ellát, tea- meg földieper-ültetvények húzódnak, de akadnak farmok is, melyeken különféle zöldségféléket termesztenek. Itt-ott előtűnnek a terebélyes, gondozott, csupa zöld golfpályák is, melyeket még a szultán is előszeretettel vesz igénybe. Természetesen a klíma itt ideális, a nappali csúcshőmérséklet szinte mindig 20-25 Celsius-fok körüli.
Perak tartomány Malajzia 13 szövetségi állama közül a második legnagyobb. Neve maláj nyelven ezüstöt jelent. Tulajdonképpen Perakban vannak a világ leggazdagabb óntartalmú hordaléküledékei — s az ón színe hasonló az ezüstéhez —, melyek még a brit gyarmatosítók idejében, körülbelül az 1890-es években, a korona egyik ékszerévé tették Perakot.
Ma ott van a királyi főváros, Kuala Kangsar, a peraki szultánnak, Azlan Muhibuddin Shahnak (1928) a palotájával. Áll még a régi palotája is, de teljesen elhagyatottan, pusztán idegenforgalmi látványosságként szolgál. Nem messze a szultáni palotától azonban egy csodálatos építmény emelkedik, az Ezeregy éjszakára meséit felidéző Ubudiah mecset.
Az Ubudiah mecsetet 1913-ban kezdték el építeni, de egy alkalommal egy megvadult elefánt összetiporta az Olaszországból ideszállított márványelemeket. Mivel pedig az új szállítmányra várni kellett, csak 1917-ben fejezhették be a mecsetet.
A csodálatra méltó építményt a szultán is nagy becsben tartja, ide jár imádkozni. Ezt a saját gyönyörű palotájában is megtehetné, de hát az Ubudiah mecsetet Malajzia legszebb ékköve, és tulajdonképpen annak idején ezt is az ő családja építtette.
