Ezen a napon hunyt el 1910-ben Budapesten, a Józsefvárosban Mikszáth Kálmán magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.
„Mikszáthot a »nagy palóc« néven is emlegetik, mert számos novellájának háttere a Palócföld, szereplői pedig e vidék egyszerű emberei, a palócok. Írásainak másik részében a dzsentri világ hanyatlását mutatta be. […] Írásaiban a humor szatirikus gúnnyal keveredik. Minden művét a nép iránti szeretete hatja át. Ilyen pl. A néhai bárány című novellája is.”
(Külső hivatkozás: dr. Sátai Pál: Sarjúrendek — olvasókönyv az általános iskolák 6. osztálya számára, 78. oldal, Tankönyvkiadó Intézet, Újvidék, 1986.)
„A gallérzsinór megereszkedvén a rántásban, magától oldózott, s a nehéz új ködmön kezdett lassan-lassan lefelé csúszni, mígnem a csípőktől egyszerre lecsapódott a földre. Boriska sikoltva egy szökéssel termett a leesett ruhadarabnál. Mindenki ránézett. Még a vén Sós Pál szájában is ott akadt a következő esküszó. Jó is, hogy ott akadt.
— Cukri! Kis báránykám! — kiáltott fel a leányka fájdalmasan. Lehajolt. Fejecskéjét odaszorította, ahol a bélésen két barna folt látszott… Ügyes szűcsmunka és szép tisztára mosott báránybőrből volt az egész bélés, hanem az ismerős közepe mégis a legkülönb. A kis Baló Borcsa könnyhullatásával még tisztábbra mosta.”
Mikszáth Kálmánt Budapesten, a Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra.
Budapest — 2022. február 15.
Fényképezte: Martinek Imre