Jézus Krisztus megdicsőülésének utolsó földi állomása, amikor negyven nappal föltámadása után az Olajfák hegyéről tanítványai szeme láttára a maga isteni erejével fölment az Atyához a mennybe. Ünnepe a magyar nyelvben áldozócsütörtök.

Zlatibor, 2021. június 4.

...

Ezen a napon hunyt el 1966-ban Budapesten Tamási Áron Kossuth-díjas erdélyi székely magyar író.

„Nekünk nem sírni kell, hanem megküzdeni a világgal.”

Tamási Áron kisbirtokos, sokgyermekes, szegény székely földművescsalád gyermekeként született 1897. szeptember 19-én Farkaslakán. Fő műve, az Ábel-trilógia (Ábel a rengetegben, Ábel az országban és Ábel Amerikában), melynek tartalmát javarészt saját életéből merítette. Kívánságára szülőfalujában, Farkaslakán temették el. Itt látható a sírja a templomkertben, sírkövén az alábbi felirattal:

„Törzsében székely volt, fia Hunniának / Hűséges szolgája bomlott századának.” 

Tamási Áron síremlékét Szervátiusz Jenő és fia, Tibor neves szobrászművészeink készítették el.A szobrot 1972. szeptember 24-én leplezték le, az író születésének 75. évfordulója alkalmából.

Az író emlékezetét vidékünkön leghűbben a hertelendyfalvi székely—magyar művelődési egyesület őrzi. Nevében és hitvallásában egyaránt.

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”

Vonatkozó fotóink Farkaslakán készültek. 2014. január 6-án.

„Tamási Áron lelke 1966. május 26-án Budapesten tért vissza Teremtőjéhez. A farkasréti temetőben búcsúztatták június 2-án. A koporsót június 7-én délelőtt 10 órakor a Nyugati pályaudvarról indították haza gyorstehervonattal. Lökösháza után Kürtös (Curtici) következett, a koporsót román tehervagonba tették. Azonban egy nem várt bonyodalom árnyékolta be Tamási hazaszállítását: a koporsót Segesváron várták, de az nem érkezett meg, mert a Zsíl-völgyi Lupénybe vitte a vonat — a Farkaslaka román nevét viselő településre… Csak másnap érkezett meg a vagon Segesvárra, ahol bonyodalmak közepette tolatással kiszabadították a vagontorlódásból: Tamási Áron koporsója két héttel halála után, úrnapján, 1966. június 9-én, csütörtökön este 10 órakor érkezett az udvarhelyi vonatállomásra — a mozdony után volt csatlakoztatva a Tamásit szállító vagon, ezután a személyvagonok. A hivatalos formaságok elintézése után a koporsót teherautóra helyezték. Egy éjszakára a református temető ravatalozójában helyezték el a fekete bársonnyal, fehér kalotaszegi varrottassal, székely szőttesekkel feldíszített koporsót.

Másnap, június 11-én, délelőtt 9 órakor indult a menet Farkaslakára, az autót Téglás Kálmán vezette és Szabó Aladár kísérte. Az utat három óra alatt tették meg, a déli harangszóra érkeztek az író szülőfalujába egy olyan úton, amelyet a környékbeli falvak iskolásai mezei virággal hintettek tele. A koporsót a templomba vitték, Tamási kortársai székely ruhában állva tartották a gyertyákat az oltár előtt.” (Adatközlő: Hadnagy Jolán, Farkaslaka. A mellékelt fotó ugyancsak az ő gyűjteményéből való.)