Mahler halálának évfordulóján
Csermák Zoltán
2021.05.18.
LXXVI. évf. 19. szám
Mahler halálának évfordulóján

Május 18-án egy kiváló zeneszerzőre emlékezhetünk, 110 éve Bécsben hunyt el Gustav Mahler cseh származású osztrák zeneszerző.

Budapesten, a Teréz körút 7. számú háztól nem messze nőttem fel, és most a Mahler-évfordulón zarándokoltam el ismét az épülethez. E házban élt 1888 és 1891 között a híres zeneszerző, a Magyar Királyi Operaház igazgatója. A lakóhelyválasztást minden bizonnyal a praktikum is diktálta, hiszen mind a Zeneakadémiára, mind pedig az Operaházhoz 5 percen belül gyalogosan el tudott jutni. 


Gustav Mahler

„Nagyszabású, megalkuvást nem ismerő karmester egyéniség, magas eszményeiért kérlelhetetlen eréllyel harcoló művészi szervező” — írta róla a háború előtt, 1944-ben kiadott Hungária zenei lexikon egy olyan korban, amikor Mahlert származása miatt nem illett dicsérni. „Két és fél éves budapesti működése alatt Operaházunk színvonalát nem várt magaslatra emelte.”

Igen, büszkék lehetünk nálunk töltött éveire, melyeknek hatása évtizedekig érezhető volt dalszínházunk színvonalán. Számára is megtiszteltetés volt alkalmazása, hiszen Európa akkoriban legkorszerűbb operaházának lehetett első embere. Meg is hálálta a beléfektetett bizalmat, A Rajna kincse első magyar nyelvű előadásával megalapozta hírnevét, Pietro Mascagni verista operája, a Parasztbecsület a magyar fővárosból indult a világhír felé. Mozart Don Giovanni című operájának bemutatója különösen emlékezetes maradt, az előadásra Johannes Brahms is ellátogatott, és extázisban nyilatkozott a produkcióról. Mahler budapesti tartózkodását családi problémák árnyékolták be, édesapja, édesanyja, valamint húga is ezekben az években távozott az élők sorából. Az operaházi aknamunkák sem kímélték a kiváló muzsikust, aki végül beadta felmondását.

Életpályáján Hamburg és Bécs következett. Itt is szakított a konvenciókkal, a sznob közönséget megregulázta, a magamutogató énekeseket helyükre tette. Nem véletlen, hogy a császárvárosban antiszemita felhangú, kisstílű intrikák kereszttüzébe került, így az Újvilágban keresett menedéket. A New York-i Metropolitanben egy békés év után a világhírű olasz karmester, Arturo Toscanini hátráltatta karrierjét, ráadásul egészsége is megromlott. Visszatért Európába, s Bécsben hunyt el 1911-ben.

Mahler zenéjét Magyarországon az 1970-es években kezdték ismét felfedezni. Életművére négy zeneköltő volt nagy hatással: Beethoven, Schubert és Bruckner, példaképének pedig Richard Wagnert tekintette.


Emléktábla Mahler lakóházán, Budapesten

Tíz szimfónia hirdeti Mahler zsenialitását, mégis dalai fejezik ki legjobban a gazdag érzelmi életét: negyvennégy opusszal ajándékozta meg a zeneirodalmat. Freudi motívumként térnek vissza morvaországi gyermekkorának katonadalai. Kedvencem A fiú csodakürtje ciklus a Riadó vadságával és A szegény tamburlegény melankóliájával, valamint a Hol a sok szép trombita zeng című remekmű: a harcba induló baka tragikus búcsúja kedvesétől.

Csáth Géza nekrológjának szavai kifejezik egész egyéniségét: „A zene Napóleonja volt… harcos, fáradhatatlan, küzdő, rajongó… nem elégedett meg az igen jóval, csakis a legjobbat akarta. A fejedelem költözött el benne, a zenekar császára.”

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Zene füleimnek rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..