* A nemzeti összetartozás éve tökéletesen illeszkedik a magyar kormány azon stratégiai keretébe, amelynek egyik sarokköve a nemzeti egység erősítése. Milyen hatással voltak az idén meghirdetett programok a nagyvilágban élő magyarságra?

— A több hullámban tetőző világjárvány és az azzal szembeni óvintézkedések a magyar nemzetpolitika működését is jelentősen behatárolták 2020-ban. Viszont a nagyobb egyeztető fórumok és közösségi programok nem mind maradtak el. A nemzetpolitika döntéshozói, valamint a külhoni magyar szervezetek vezetői egyaránt igyekeztek alkalmazkodni az új feltételekhez. A Magyar Állandó Értekezlet tizenkilencedik, valamint a Magyar Diaszpóra Tanács tizedik ülését november 26-án online tartották meg. A Kárpát-medencében és a diaszpórában is többnyire sikerült alternatívákat találni a nagy létszámú közösségi programokra. A tengerentúlon, például, a Dél-Amerikai Magyar Néptánctalálkozó helyett — melynek az idén júliusban São Paulo adott volna otthont — online találkozót szerveztek, melynek keretében a latin-amerikai országok magyar néptáncosai, zenészei és tanárai rövid videoüzenetekben számoltak be arról, miért fontos számukra ez a találkozó, és hogy milyen élményekkel gazdagította őket az elmúlt években. Az alkalomra készítettek egy látványos videomontázst is, melyen a különböző latin-amerikai helyszíneken ugyanarra a zeneszámra táncoltak a résztvevők. Észak-Amerikában a Magyar Baráti Közösség szervezésében az 1970-es évek óta az ohiói Reménység Tava Állami Parkban (Lake Hope State Park) minden évben megrendezett Itt-Ott Találkozó is a virtuális térbe került. Az augusztus 3-a és 9-e között zajló online eseménysorozatban szerepelt többek között: Lauer Rice Andrea, a Magyar Diaszpóra Tanács regionális elnöke, aki az Amerikai Egyesült Államok magyar szervezeteinek anyaországi kapcsolatairól számolt be, valamint Ludányi András, a Magyar Baráti Közösség alapító tagja és Jeszenszky Géza egyetemi tanár, volt külügyminiszter, diplomata, akik a trianoni békeszerződés előzményeiről, következményeiről értekeztek. Magyarországi vendég előadóként továbbá Kiss Eszter, a Katona József Színház művésznője Németh Pákolicz Tamás gitárkísérete mellett tartotta meg vitaindító előadását a magyar irodalomról. A világban szétszórt magyar közösségek ilyen rendezvényeket tartottak 2020-ban, a pandémia idején.

Gazsó Dániel (fotó: Bethlen Gábor Alapkezelő zrt felvétele)

* Ön diaszpórakutatással foglalkozik, számos helyen megfordult világszerte, ennek tükrében hogyan ítéli meg az utóbbi évek nemzettudatot erősítő és a magyarságot összekapcsoló diaszpórastratégiáját?

— Az elmúlt évtized nemzetpolitikai gyakorlatainak hatásairól még korai lenne messzemenő következtetéseket levonni. Az azonban bizonyos, hogy a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségi közösségek mellett a diaszpóra is egyre nagyobb jelentőséget kapott a magyarországi nemzetpolitikában a 2010-es években. A közvetlen anyagi támogatások mellett számos olyan törvény, egyeztető fórum és államilag finanszírozott program született, amely a diaszpórában élők magyar identitásának, kulturális és nyelvi ismereteinek, valamint anyaországi kapcsolatainak megerősítését szolgálja. Mindezek együttes következményeként Magyarország a XXI. század második évtizedében Kelet-Közép-Európa egyik legkiterjedtebb diaszpórapolitikáját megvalósító országa lett. A magyarországi diaszpórapolitika talán legtöbbet emlegetett és legnagyobb hatást keltő gyakorlata a 2013-ban elindított Kőrösi Csoma Sándor Program (KCSP). Ez volt az első olyan anyaországi kezdeményezés, amely a diaszpórában élő magyarokat személyesen szólította meg. Célja, hogy a helyi igényeknek megfelelően nyújtson támogatást a világban szétszórt magyar közösségeknek. Ennek érdekében a Nemzetpolitikai Államtitkárság minden évben körülbelül száz, erre a célra kiválasztott KCSP-ösztöndíjast küld ki a világ más-más pontjaira, hogy a rájuk igényt tartó magyar diaszpóraszervezetek közösségépítő munkáját segítse hat, illetve kilenc hónapos kiküldetése alatt. A program sikerére való tekintettel lényegében annak kibővítéseként hozták létre 2015-ben a Petőfi Sándor Programot, mely hasonló jelleggel segíti a Kárpát-medencében szórványban élő magyar közösségeket. E programok hatásait, sajátos jellegüknél fogva, elsősorban a bennük részt vevők tevékenysége alapján lehet elemezni, tehát annak fényében, hogy a kiválasztott ösztöndíjasok milyen főbb feladatokat látnak el kiküldetésük alatt a fogadószervezetek munkáját segítve. Ennek érdekében a Nemzetpolitikai Kutatóintézet diaszpórakutatásért felelős tudományos munkatársaként két egymást követő tárgyévben, 2016 és 2018 között lekérdeztem az összes kiküldetést teljesített KCSP-ösztöndíjast. Válaszaikból kiderült, hogy legfőbb tevékenységük a rendezvényszervezésre, tehát a diaszpóra közösségi programjainak, ünnepnapokon tartott összejöveteleinek a megszervezésére és kivitelezésére irányult. Nagy jelentőséggel bírt továbbá a diaszpórában működő magyar nyelvű médiumok kommunikációs tevékenységének segítése (kiváltképp Nyugat-Európában); a magyarnyelv-oktatás (különösen a déli féltekén); a néptánc és a népzene oktatása (főképp Dél-Amerikában); valamint a helyi cserkészcsapatok megerősítése (elsősorban az Egyesült Államokban). Következésképp a Kőrösi Csoma Sándor Program hatásai ezeken a területeken érezhetőek leginkább.

* Üröm viszont az örömben, hogy folyamatosan fogy a magyarság összlétszáma, szinte minden területet érint a szórványosodás. Feltételezem, hogy kutatóként sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel.

— A szórványosodás, azaz a Magyarországgal szomszédos államokban élő, őshonos kisebbségi közösségek etnikai térvesztése a nemzetpolitika egyik legsürgetőbb kihívása. Az ezzel járó problémák kezeléséhez azonban fontos figyelembe venni a népességszám-csökkenés okait. Egy meghatározott területen az ott élő népesség számának változását a demográfusok elsősorban a természetes szaporulat és a migrációs egyenleg alapján határozzák meg, tehát a születések és a halálozások különbözetét, valamint a ki- és a bevándorlás mérlegét figyelembe véve. Egy társadalmon belüli etnikai, illetve nemzeti kisebbség esetében e két tényező mellett számításba kell venni továbbá az asszimiláció mértékét is, vagyis az etnikai klasszifikáció alakulását. A Kárpát-medencében kisebbségben élő magyar közösségek lélekszámának alakulásáról szóló tudományos kutatások eredményei azt mutatják, hogy a fentiekben említett három tényező közül Felvidéken az asszimiláció, a Vajdaságban a természetes fogyás, Erdélyben és Kárpátalján pedig a migrációs veszteség a magyarok lélekszámcsökkenésének elsődleges oka. Utóbbiról, tehát az elmúlt évtizedek során felgyorsult, illetve tömegessé vált erdélyi és kárpátaljai elvándorlás folyamatáról azonban fontos hangsúlyozni, hogy nem csupán a magyarokat érinti. A XXI. század első évtizedének végére Ukrajna és Románia az európai kontinens legnagyobb munkaerő-kibocsátó országainak sorába lépett. A szórványosodás folyamatának megértése és kezelése érdekében az asszimiláció és a természetes fogyás tényezői mellett tehát elengedhetetlen az emigrációt meghatározó vonzó és taszító tényezők alapos vizsgálata a határon túli magyar társadalmak körében. Az erre irányuló kutatások eredményei nagymértékben hozzájárulhatnak az érintett közösségek szülőföldön maradásának és gyarapodásának az elősegítéséhez.