home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Magyar nyelv anno 2008
Farkas Zsuzsa
2009.01.14.
LXIV. évf. 2. szám
Magyar nyelv anno 2008

Dr. Balázs GézaA Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok októberi tudományos ülésszakán nagy figyelmet keltett a tanár úr Nyelvjárások reneszánsza? című előadása, amelyben azt fejtegette, hogy a magyar nyelvjárások mások, mint más nyelvek nyelvjárásai: nem mutatnak akkora eltérést sem egymástól, se...

Dr. Balázs Géza

A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok októberi tudományos ülésszakán nagy figyelmet keltett a tanár úr Nyelvjárások reneszánsza? című előadása, amelyben azt fejtegette, hogy a magyar nyelvjárások mások, mint más nyelvek nyelvjárásai: nem mutatnak akkora eltérést sem egymástól, sem a köznyelvtől. Ez egyfajta hungaricumnak is tekinthető, mondta, és habár a nyelvjárásaink nem olyanok, mint a XIX. században voltak (a környezetünk sem olyan), minden tudósi jóslat ellenére: élnek. Mivel az ember természeténél fogva szereti a ,,kisvilág''-ot, ebben az elidegenedett korban szívesen tér haza a szülőfalujába (nincs kizárva, hogy a világgazdasági válság is erre kényszeríti majd!), ahol még élnek a nyelvjárások, s az azonos közösséghez tartozás jeleként maga is nyelvjárásban kezd el beszélni. Kihasználva az alkalmat, más nyelvünkkel kapcsolatos kérdést is feltettünk a neves szakembernek.
* Mi a helyzet a regionális köznyelvekkel: csakúgy, mint a nyelvjárások, azok sem térnek el lényegesen a köznyelvi normától?
- Minden élő nyelv nyelvváltozatokból épül fel, amelyeket regionális köznyelveknek is nevezhetünk. Hogy az ezek közötti különbségek növekedtek-e? Szerintem többet tudunk e különbségekről, ezért tűnik úgy, hogy növekedtek. De azért ne feledkezzünk meg arról, hogy volt egy trianoni döntés, amelynek következtében - ismerjük, ugye, az adatokat! - sokan határon kívülre kerültek, oda, ahol nem államnyelv a magyar. S olyan helyen, ahol nem államnyelv valakinek az anyanyelve, tartós ott élés esetén nyilván kialakul vegyesnyelvűségi vagy kétnyelvűségi helyzet. Ennek vannak pozitív oldalai, mert az pozitív dolog, ugye, ha valaki egy másik nyelvet nagyon jól tud, ez gazdagítja a személyiségét - nincs olyan nyelvész, aki azt mondaná, hogy ez káros. Ennek a negatív oldala inkább a kevertnyelvűség, amit Kossa János makaróninyelvnek nevezett. A helyi kommunikációban ez még nem is baj. Nem baj, ha a vajdasági magyar nyelvben vannak sajátos szerb kifejezések, mint pl. a báger vagy az akontáció, az egységes köznyelvben azonban ezeknek nincs helyük. (Nem tartom helyesnek, hogy ezek a szavak az új Magyar értelmező kéziszótárba is bekerültek!) A baj az, ha a vajdasági magyar elmegy Budapestre, és ott nem értik, mit akar mondani. Most még nem tartunk itt, most még legfeljebb csak elmosolyodik vagy gúnyt űz a vevőből az eladó, ha patikát kér a cipőboltban, vagy majicáért nyúl a trikóboltban, a szlovákiai meg a kárpátaljai magyar meg bufetnak nevezi a falatozót. Elindult, ugye, egy külön fejlődés a magyar nyelv tekintetében, és ezt ismeretterjesztéssel, nyelvműveléssel kellene megfelelő mederbe terelni. Továbbra is meggyőződésem, hogy több szintű nyelvművelésre van szükség. Helyben, otthon a családban lehet bármit használni: nyelvjárást, regionális köznyelvet, de nem makaróninyelvet, és nem a köznyelv helyén.
* A feledhetetlen Lőrincze Lajos után hithű tanítványa, Grétsy László az, akinek a kezében ott szerette volna látni a Mester a nyelvművelés vezérlőpálcáját...
- Rengeteget találkoztam s találkozom Grétsy tanár úrral, aki szintén egy karizmatikus egyéniség, fortélyokat is ellestem tőle. Sajnos, ma már más a helyzet, mint Lőrincze korában. A rendszerváltás után legtöbb lap, rádióállomás és tévécsatorna megszüntette a nyelvművelő rovatát/műsorát, aztán újraszerveződtek ezek az intézmények - Grétsy tanár úr, Bánffy György, Deme László segítségével -, jelenleg a civil szférában szerveződnek újra. Az Anyanyelvápolók Szövetsége talán az egyik legnagyobb magyar civil mozgalom, 82-ben alakult, Lőrincze 93-ban halt meg. Vannak pozitív és negatív tendenciák. Pozitív tendencia például, hogy az Anyanyelvápolók Szövetsége fenn tudja tartani az Édes Anyanyelvünk c. folyóiratot. Örvendetes az is, hogy vannak anyanyelvi pályázatok, hogy tíz kötet született az anyanyelvi pályázatok anyagából. Ezek azért hallatlanul nagy dolgok. Az is jó, hogy Magyarországon vannak kiterjedt, a határokon túlra átnyúló, sőt majdnem az egész Kárpát-medencét lefedő helyesírási, szépkiejtési, retorikai versenyek a gyerekek számára. De azért megfigyelhető negatív tendencia is, mégpedig a tudomány oldaláról. Hogy kirekesztették a nyelvművelést a nyelvtudomány területéről! Ilyesmi Lőrincze idejében elképzelhetetlen lett volna. A legfrissebb hír szerint a Magyar Tudományos Akadémiának már nincs nyelvművelő osztálya. Van már nyelvtechnológia meg mindenféle más dolog, de ez nincs. Aztán még egy tendencia: nemrég volt 40 éves a Magyar Nyelv Hete, 67-ben indították - hát ennek az utóbbi években már csak a megnyitója maradt meg. És egyetlen előadás sincsen.
* Úgy tudom, van egy nyelvművelési stratégiával foglalkozó csoport Magyarországon, amelynek Ön is tagja, ez mit tart a legfontosabb feladatának?
- Először is meg kellett nézni: van-e elképzelésünk arról, hogy mit kell egy nyelvvel csinálni és kinek. Mert azért nem biztos, hogy a nyelvstratégia a nyelvésznek a dolga. A nyelvésznek vannak gondolatai, tanácsokat ad... Az például remek gondolat volt, ami a most a legutóbbi adai tanácskozáson elhangzott, hogy a szállodákban legyen magyarnémet, magyarangol, magyarszerb füzetecske, amit a vendég megkap, s boldogan tapasztalja: a szállásadók figyeltek arra, hogy ő honnan érkezett. Ezt nem a nyelvészeknek, hanem az idegenforgalom szervezőinek kellene nyélbe ütniük. Vagy például a nyelvész ezt is látja: Magyarországon mi minden filmet szinkronizálunk, s ez egy valóságos átok. Magas szinten, mert jó a szinkron, csak valószínűleg épp ez az oka annak, hogy 20 százalék alatt van nálunk az idegen nyelvet beszélők száma. Hollandiában például egyetlen filmet sem szinkronizálnak. És azt mondják, ott a gyerekek simán megtanulnak angolul meg németül már a filmeket nézve és hallva is.
Van magyar nyelvstratégia. 2001-ben én megírtam, könyvben megjelent, az MTA kiadta, de nem hiszem, hogy egyetlen ember feladata lenne, hogy ilyesmivel foglalkozzon, nem is biztos, hogy ez tökéletes munka, ki lehet egészíteni, ezért megalapítottam a magyar nyelvstratégiai kutatócsoportot, és mi taglaljuk a problémákat, elemzéseket, tanulmányokat, kiadványokat készítünk... Pl. megszerkesztettük az új szavak és kifejezések szótárát azokét a legújabb kifejezésekét, amelyekkel a legtöbb gond van, továbbá terminológiai kérdésekkel is foglalkozunk, ezeknek már külön kutatási területük van. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy egységesüljön a magyarság által lakott különböző tájegységek terminológiája, hogy ne szakadjon szét. A terminológiába ugyanis egymás után törnek be az idegen kifejezések, a határon túli terminológiák pedig még egymástól is elszakadnak. Ez hihetetlenül nagy probléma. Erre kell a nyelvstratégia, mert különben a vajdasági magyar mérnök nemcsak hogy a budapesti magyar kollégáját nem érti majd meg, hanem a felvidéki is teljesen más nyelvet beszél, holott mindegyikük magyarul mondja. Mert, ugye, mindegyik államnyelven tanulta a szakterminológiát.
* Végezetül: mi a legfontosabb a nyelvművelés sikere tekintetében?
- A hozzáállás. A nyelvi igényesség ébren tartása. Azt is mondhatnám: lelkiismeret dolga az egész.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..