home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
(Magyar) kultúra a járvány idején
Balázs Szilvia
2021.01.20.
LXXVI. évf. 3. szám
(Magyar) kultúra a járvány idején

Nem szeretném megjátszani magam, és azt mondani, hogy rendszeresen járok színházba. Sőt, még „rendszertelenül” sem, inkább úgy, hogy ha egy előadás érdekel, akkor arra jegyet váltok. Az elmúlt egy évben azonban semmi sem érdekelt annyira, hogy kimozduljak otthonról. Nem kockáztatom sem a magam, sem más egészségét feleslegesen.

A jó oldala az egész helyzetnek, hogy az interneten olyan színházi és balettelőadásokat, operaházi közvetítéseket, koncerteket, dokumentum- és játékfilmeket tekinthet(t)ünk meg akár magyarul, akár bármilyen más nyelven, amilyeneket korábban soha. Hogy van-e mégis hiányérzetem? Persze. Hiszen az élmény nem ugyanaz a monitor előtt ülve, mint ha a helyszínen szívnám magamba a történéseket.

A korlátozások idején sem feledkezünk meg arról, hogy a magyar kultúrát annak emlékére ünnepeljük január 22-én, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz kéziratát. Az idén azonban elmarad a már megszokott rendezvény, és a VMMSZ rangos elismeréseinek az átadását szűk körben tartják meg.

Sokaknak fájó téma ez, hiszen kultúránk megőrzése az anyaország határain túl igen fontos, főleg olyan közegben, ahol valóban kisebbségben van a magyarság. Felmerül bennem egy-két kérdés: Kell-e emlékeztetni bennünket az anyanyelven kimondott szó biztonságának fontosságára? Hogyan maradjunk meg annak, akik és amik vagyunk addig, amíg a helyzet nem rendeződik a világban?

Én könyvekkel teszem, a hangulatomtól függően. Csukás István bohókás mesehőseivel, Gárdonyi Géza kalandos történeteivel, Fekete István senki máséhoz nem hasonlítható tájleírásaival, Szabó Magda keserédes hangulattal átitatott soraival, Benedek Elek varázslatos meseországával, József Attila borongós költeményeivel, Szabó Lőrinc Lócijával, Ady Endre Lédájával, Petőfi Sándor forradalmi verseivel, és még sorolhatnám, sorolhatnám több oldalon át.

Ünnepeljük úgy a kultúránkat, hogy észre sem vesszük. Tegyük úgy, hogy természetes legyen. És ne csak nekünk, hanem azoknak a gyönyörű, csillogó szemmel ránk pislogó csodáknak is, akik a jövőt tartják a vállukon anélkül, hogy fogalmuk volna róla. Legyen ez természetes a gyermekeinknek is.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..