London felé kacsingatva
Tóth Tibor
2011.10.26.
LXVI. évf. 43. szám
London felé kacsingatva

A szabadkai Kasza Gábor nagy kihívások előtt áll, hiszen az utánpótlás-korosztályokban elért nyolc országos bajnoki cím után jövőre már a felnőttmezőnyben kell bizonyítania. A 22 éves kerékpározó ez év januárjától a külföldi versenyeken a török Manisaspor színeiben hajt, a hazai megméretéseken pedig...

A szabadkai Kasza Gábor nagy kihívások előtt áll, hiszen az utánpótlás-korosztályokban elért nyolc országos bajnoki cím után jövőre már a felnőttmezőnyben kell bizonyítania. A 22 éves kerékpározó ez év januárjától a külföldi versenyeken a török Manisaspor színeiben hajt, a hazai megméretéseken pedig anyaegyesületének, a Spartacusnak a mezét viseli. Az idén több kimagasló eredményt ért el: ezek közül a szerbiai körversenyen elért szakaszgyőzelme, a legjobb U-23-as versenyzőnek járó fehér trikó megnyerése és az alanyiai, 2,2-es körversenyen való összesített győzelme a legjelentősebb.
Kasza Gábor

- Mikor kezdtél kerékpározni, és miért éppen ez a sportágat választottad?
- Kisgyermekkorom óta szenvedélyes kerékpározó vagyok, az utcabeli barátaimmal folyton óriási versenyeket vívtunk. Nyolc éve a Széchenyi István Általános Iskola tornatanára felhívta a figyelmemet, hogy a Spartacus Kerékpárklub amatőr versenyt szervez a város összes általános iskolája számára. Mindig égett bennem a versenyszellem, így hát kaptam az alkalmon, és indultam a városközpontban megtartott viadalon. Azonnal harmadik lettem, pár héttel később pedig első helyezést értem el. A kezdeti sikerek után nem pattantam azonnal nyeregbe, mivel akkoriban versenytánccal foglalkoztam, így a korábbi sportágat részesítettem elsőbbségben. Fél évig megpróbáltam a kettőt egyidejűleg űzni, de egybevágtak az edzési időpontok és a versenyek, így döntenem kellett, melyiket választom - kezdi a beszélgetést.
- Mikor érkeztek az első komolyabb eredmények?
- Pályafutásom indulása után két évvel jöttek a komolyabb eredmények. Sokan figyelmeztettek, hogy ne számítsak azonnal kimagasló eredményekre, hiszen idő kell annak a szintnek az eléréséhez, amelyen már jelentős eredményekre pályázhatunk. A második évben a serdülők országos időfutam-bajnokságán bronzérmes lettem, a szekszárdi Sajó Péter-emlékversenyen pedig erős mezőnyben a második helyen végeztem. A harmadik évben az ifjúsági mezőnybe kerültem, Itt már sokkal nehezebb jó eredményt elérni, ennek ellenére a Balkán-bajnokságon, az országúti versenyen ezüstérem lett a jutalmam.
- 2009-ben és 2010-ben meghívást kaptál a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) svájci edzőtáborába. Mennyire más a mostani Kasza Gábor, mint a két évvel ezelőtti Kasza Gábor?
- Az első évben is hatalmas motivációval kapcsolódtam be az edzőtábor munkájába, ám az új környezet és a másmilyen versenyek miatt kicsit megszeppentem. Az első évben tanultakat a második évben szerettem volna hasznosítani, csiszolgatni, de a 2010. év nem az elképzeléseim szerint alakult. Többször elestem, és betegeskedtem is, ezért nem voltam képes kibontakozni. Sokat kell még tanulnom, de az idei évben kezdtem ízlelgetni olyasmit is (gondolkodás az edzések és a verseny alatt, kanyarvételi technika, megfelelő erőbeosztás, taktikai elemek), amit eddig nem tudtam. Svájci tartózkodásom alatt is részt vettem nemzetközi versenyeken, de igazán erős külföldi futamokon, ahol a riválisoktól rengeteg hasznos fogás leshető el, csak az idén szerepeltem. Rengeteget jelent a verseny, hiszen az ember ott mutathatja meg, hogy valójában mire is képes.
- A 2011-es idényben sikert sikerre halmoztál. Év elején a török Manisaspor csapatába szerződtél, ahol rajtad kívül még négy külföldi (két szlovén, egy-egy szlovák és új-zélandi) és tíz török kerékpáros küzd a helyezésekért.
- Olyan csapat tagjának mondhatom magam, amely kitűnően összedolgozik, bármikor számíthatunk egymásra, és a sporton kívül is jó barátságban vagyunk. A csapat magja, a szlovén edzőnk, Luka Žele, akivel már a svájci edzőtáborban is együtt dolgoztam. Rendkívül motivált, magabiztos, lelkesíti versenyzőit, és ha holtpontra jutunk, azonnal megtalálja a kivezető utat.
- Az év elején kissé szerényebb eredményeket értél el, ám az idény második fele egyértelműen rólad szólt.
- A poreči nagydíjon elért 9. helyezéssel kezdtem a 2011. évet, ez pedig a 160 fős mezőnyben jónak mondható. Ezután a klubomban más taktikai szerepet róttak rám, március és április folyamán elsősorban csapattársaimat kellett segítenem, s formámat a májusi, júniusi, júliusi versenyekre összpontosítottam. A trák körversenyen egy szakaszgyőzelmet arattam, a szlovák körversenyen az első szakaszon harmadikként értem célba, de a vetélkedőt nem fejeztük be, mivel a szlovák verseny utolsó napja egybeesett a szerb körverseny rajtjával. Az év egyik legfontosabb viadalán a sárga trikót nem sikerült megszereznem, de enyém lett a legjobb 23 éven aluli kerékpározónak járó fehér trikó. Összesítettben éppen hogy csak lemaradtam a dobogóról, a második szakaszt megnyertem, a harmadik szakaszon, a Tarára menet azonban nem éreztem a ritmust, s végül a 4. helyen értem célba, így összesítettben egy hajszállal maradtam le a dobogóról.
- Következett az országos bajnokság, melyen a 23 éven aluliak között bajnoki címet szereztél, az elitkategóriában a negyedik helyen végeztél, majd az olaszországi U-23-as Eb volt soron.
- Túlságosan is fáradtan mentem ki a kontinensviadalra. Az emelkedőkkel teli pálya és a hőség is nehezítette a dolgunkat, ráadásul a verseny alatt többször is megfogta a görcs a lábam, s kénytelen voltam feladni a viadalt.
- A vajdasági körverseny negyedik helye után szlovéniai edzőtáborba utaztál, majd következett a koppenhágai világbajnokság.
- Ezt már nagyon vártam, mert szerettem volna megmutatni, mit is tudok valójában. A szerencse azonban elpártolt mellőlem: az utolsó előtti körben defektet kaptam, s mire kicserélték a kereket, addigra jócskán lemaradtam az élmezőnytől.
- Ami nem sikerült a vb-n, az bejött az alanyiai körversenyen, hiszen összesítettben az első helyen végeztél.
- A négyszakaszos versenyen egy szakaszt megnyertem, majd a második után átvettem a vezetést, és többé már nem engedtem ki a kezem közül. Az olimpiai kvalifikációs versenyen a Manisaspor és a szerbiai válogatott színeiben indultam: itt a válogatott 83 olimpiai pontot szerzett - ebből 56 az én érdemem -, ez pedig nagyon sokat számít az ötkarikás versenyen való részvétel szempontjából. Jelen állás szerint Szerbiának egy biztos indulója lesz a londoni olimpián, de óriási esély van rá, hogy a megszerzett majdnem 700 kvalifikációs pontnak hála az ország két versenyzőt indítson a világversenyen. Ivan Stević, Jovan Zekavica, Esad Hasanović, Dér Zsolt és jómagam is esélyesek vagyunk, de hogy ki is lesz majd az a szerencsés, aki részt vehet a játékokon, az az előtte való versenyszereplésektől függ. Nagyon várom már a következő szezont, s mindent megteszek, hogy az olimpiára utazók egyike én legyek - fejezte be beszélgetésünket Kasza Gábor.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..