home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Levelek és diktátumok, kódok és jegyzetek
Belec Anikó
2022.12.08.
LXXVII. évf. 49. szám
Levelek és diktátumok, kódok és jegyzetek

A folyók hömpölygése, a felhők vonulása, a fák lombjának suhogása gyönyörű, folytonosan változó kép lelkünkben. A hegyek, sziklák állandóságát idézik a házak, a falak, melyeket az ember önnön védelmére épít. Az örökkévalót megragadva. Retek László nonfiguratív festményei számomra az öröklétre való kísérletek.

2010-beli művein az írások graffitihatásúak. KÉPÍRÁSOK ezek — megírott képeken. Falra festett LEVELEK. A mondandó szándék iránti olthatatlan vágy szavak foszlányainak hálóján át néz le ránk. Az olykor akár egymásra rótt betűsorok idők üzenetei, létünk üzenő szándékát sejtetik, GESZTUS elemek. Éreztetik a végtelen gondolatok betűkké fagyott véges számát. Egy megdermedt múlt letűnt díszleteinek részletei. Mintha egy bomló világ bomló házaiból kereteznénk be az egykor védelmező falak még egyben maradt részleteit. A beszélő szándékot, a kifejezésvágyat, azaz az emberi lét valódi értelmét sugározza: MEGFEJTENI A KÖRÜLÖTTÜNK ZAJLÓ VILÁGOT — saját benső érzéseinken, gondolatainkon, megéléseinken keresztül. Laci képei így suttognak: A FALAK BENNÜNK VANNAK, ablak rajtuk a képzelet…, a megannyi év díszítő csipkéjeként ható szavak sora s a 3. dimenzióba — azaz a síkból, az egyoldalúságból KITÖRŐ PANELEK — a festő szavait idézve: nonfiguratív OBJEKTEK. Objektek, melyek túllépnek az anyagi valóságos formán, és túllépve azok elvonatkoztatott absztrakcióján, új „valóságot” teremtenek. Mágnesekkel kapcsolódnak Laci képi világához, NONFIGURATÍV stílusához. FAL hatását kelti bennem a nagy méretű képfelszín. Hiszen karcolással, majd a domború felület egyirányú satírozásával a képfelület falfelület-szerűen érdessé válik.


Puskás Károly felvétele

Régi jóbarátom a FESTŐ. Három évtizede ismertem meg a temerini TAKT alkotótáborban. Ott sajátította el a festési technikákat. Autodidaktaként forrta ki magából azt a szintet, amellyel egyetemeken is megállná a helyét. Húsz éve is már annak, hogy a zentai Mojóban koncerteken és nála, egy házibulin beszélgettünk. Hat éve pedig felkeresett, hogy állítsam ki a festményeim Padén, a Közegellenállás riportpályázat díjátadójának kísérőprogramjaként a helyi kultúrkör épületében. Aztán most nyáron ültünk le náluk, Padén újra, az otthonos családi házuk ebédlőjében. „Személyesen” is találkozhattam a műveivel. A műtermébe lépve az igazi otthont jelentő festékszag ismerős illatként fogadott. 1,5 x 1,2 méteres művei hol felhengerítve, hol pedig kifeszítve várták, hogy valaki kiválassza őket. S újra életre kelhessenek termek, szobák falain, tereket betöltve. Sorra néztem a rájuk helyezendő paneleket. Azok, mint valami ősi képírás részletei, megtörik a sík monotonitását. Olyan megoldásoknak tűntek, mint amikor megoldhatatlan feladatot kap az ember, és valaki teljesen más megközelítésből egészen új megoldásra mutat rá. Mint egy cipősdobozban rostokoló macskát, akit körbezárnak a „falak”, úgy emelte ki, emelte fel síkhoz ragadt elmémet. Az üzenete számomra ma is átütő: ha úgy érzem, hogy beszűkülne körülöttünk az ÉLETTÉR, ha úgy érezzük, nincs tovább, hiszen nincs megoldás, közelítsük meg a „problémát” teljesen más szemszögből. Ez a más számomra a TEREMTŐNK dimenziója. Mondhatni, az égi ERŐ, mely ott rezeg minden teremtett lényben, minden szívdobbanásban, kövek rezgésében. Ez a teremtőerő, melyet az alkotó ALKOTÓENERGIÁVÁ SZUBLIMÁL, és festi a gátnak tűnő belső falait újra és újra, melyeken ablakot nyitnak a „fentről”(?) sugallt, Laci által megnevezett LEVELEK, a DIKTÁTUM SZAVAI. Így a falak már nem gátak, hanem lehetőségek a tovább élésre, továbbjutásra.

Franz Kafka A per című műve is így hatott rám. A kapuőrök — gátak —, azaz a falak talán mi magunk vagyunk saját életünkben? Tőlünk függ, hogy felébredünk-e? Kihasználjuk-e a lehetőségeinket? Megdolgozunk-e azért, ami fontos nekünk? Megtanulunk-e vágyni arra, ami valóban a miénk? Vagy hagyjuk, hogy magunkra záródjon a külvilág zaja, belső gátként megélve azt. Retek Laci néhány művét magammal vittem volna, mert megszólított a falakba zárt néma suttogás, mely elhalványulva, mégis alig hallhatóan sikolt fel, hogy ÉBREDJ, VILÁG!

A képek szemléje után boroztunk, beszélgettünk családi, baráti körben. Közösen jöttünk rá a Bikavér erejével, hogy ha az ember lelke fáj, azt gyógyítva emberi formákhoz nyúl, azzal fejezi ki önmagát. És ha lelkében csendesül a vihar, a szellemi síkokat kutatja, s tör fel belőle, mint egy gejzír, a megfejteni, megérteni akarás. Ez már a talán magasabb SZELLEMI SÍK, a formanélküliség tere, ahol az átgondolt KONCEPCIÓÉ a szerep. A művészet az önkifejezés manifesztációja. Az évek alkotási folyamata belülről kihordva megérleli a készséget. Mely egyre inkább letisztulva a képesség birtokában szüli meg önmagát, az alkotni tudó és vágyó MŰVÉSZT.

(S. Belec Anikó képzőművész, tanár gondolatai Retek László amatőr festőművész SZÖVEGEK+GESZTUSOK+OBJEKTEK című kiállításához, melyet nemrégiben Magyarkanizsán és Adán láthatott a közönség. A teljes szöveg lapunk internetes kiadásában olvasható.)

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..