home 2024. június 13., Antal napja
Online előfizetés
Lenny Kravitz még mindig állati jó
Szerda Zsófi
2018.06.21.
LXXIII. évf. 24. szám
Lenny Kravitz még mindig állati jó

Kilenc évet kellett várnia a budapesti közönségnek, hogy a négyszeres Grammy-díjas Lenny Kravitz visszatérjen, és több mint kétórás koncertjével újra lázba hozzon mindenkit a Papp László Sportarénában.

Pop, rock, funk, blues, soul, reggae, R&B, tömény szexiség, tánc, fények, füst, kiváló dalok, közös éneklés, profi zenészek, jó sound. A show kellékei mind a helyükön álltak, nem hallatszódtak fals hangok, és nem voltak üresjáratok sem.

Ahogy korábban már megírtam, még valamikor a középiskolai éveim legelején kaptam a születésnapomra egy Lenny Kravitz Greatest Hits CD-t, melyet ronggyá hallgattam. Mindig elalvás előtt tettem be a lejátszómba, és végighallgattam az első számtól az utolsóig, teljes sötétben. Lenny nekem a gimnázium, azóta nem is hallgatom túl gyakran, persze azért a koncert előtt újra betettem az említett lemezt, illetve még néhány másikat is, majd izgatottan vártam, hogy jöjjön már. Jöjjön ez a zenei Adonisz, és hengereljen le. Mert abban biztos voltam, hogy ez meg fog történni. Túlságosan sok minden kötődik a zenéjéhez, hogy ne így legyen. S igazam is lett.

Az aréna majdnem tele volt — mondjuk úgy, hogy egy gombostűt el lehetett volna ejteni gond nélkül, ami nem is baj, kevesebb tülekedés, tolakodás jellemezte a koncertet. Lenny előzenekaraként az MF Robots lépett színpadra, hogy egy funkos, jazzes, R&B-s produkcióval hangoljon rá bennünket a lényegre. Az énekesnő óriási tollakkal a fején jelent meg, mi pedig úgy érezhettük magunkat, mint a riói karneválon. Kellemes zenei felvezetést adott, csak azt sajnáltam, hogy nem pörgős ritmussal, hiszen a boogie már reggeltől a lábamban volt.


Fotó: Mathieu Bitton

Az MF Robots utolsó száma után egy rövid átszerelés következett, majd elsötétült a terem, hogy az első dal alatt még árnyékből éneklő Lenny Kravitz teljes pompájában színre lépjen. Ő pedig a húrok közé csapott, s egy új szerzeménnyel indította el az esténket. Jól kezdődött, jól folytatódott. Energiában nem volt hiány.

A koncerten több új dalt is hallhattunk, ám aki a régi slágerekre volt kíváncsi, annak sem kellett csalódnia. Felcsendült az I Belong To You, a Can’t Get You Off My Mind, a The Chamber, a Fly Away, a Let Love Rule, az Are You Gonna Go My Way vagy az egyik legjobban felépített, egy picit átdolgozott American Woman című szerzemény is, mely a koncerten egyszer csak lassulni kezdett, s átcsapott Bob Marley Get Up, Stand Up című számába. A dalok annyira jól szóltak, hogy néha azon kezdtem el gondolkodni, talán a CD-t hallgatom, ám aztán néhány meglepő fordulat megnyugtatott, hogy nem, szó sincs playbackről, bizony minden élőben szól. Ennyire jók a zenészek, s ennyire profi, összeszokott a csapat. (Egyébként azt mesélik, hogy Lenny minden fellépése előtt több mint két órát próbál, hogy minden flottul haladjon, semmit sem szeret a véletlenre bízni.)

Elvitathatatlan, hogy Lenny Kravitz szexi. S nem kicsit, hanem nagyon. A napszemüvegétől az óriási afrohaján át egészen a lábujjáig. És akkor a mozgásáról még nem is beszéltem. Nem táncol ő túl sokat, nincs koreográfus, aki megtanította neki a flikflakokat. Ő csak jobbra és balra lépeget, közben rugózik, viszont ebben a két lépésben több dög van, mint ha egy húsz félmeztelen férfiból álló tánckar szaltózna. A kevesebb már megint több. S ahogy jobbra-balra mozog, a fején az a fészeknyi haj is ritmusra rugózik, illetve ugyanígy táncolnak a láncok is, melyek a pólóját összetartják. Lennynek valóban minden porcikájában ott a zene. És minden nagyon egyben van. Laza, dögös, élvezi a zenét, jól énekel, tudja a hallgatóságot animálni, s ő az a fajta híresség, aki szeret besétálni a közönség soraiba. Ha engem kérdeztek, én ezt csak támogatni tudom minden esetben. Tett is egy jó nagy kört a koncert végéhez közeledve, felsétált az ülőkhöz, énekeltette a tömeget, majd visszament. Rajongóval szelfizett, és egy kislányt is a színpadra invitált muzsikálni.


Fotó: Mathieu Bitton

A hangzásban tehát nem volt kivetnivaló. A fényekben sem. A zenészekben sem. Lennyben sem. Viszont nem maradhat szó nélkül egy óriási gond, mely a szervezés, vagyis az Aréna hibája: nem volt kivetítő. Egyetlenegy kicsi darab sem. Ha jól tudom, már nem 1925-öt írunk, tehát azt gondolom, ennek alapkelléknek kellene lennie egy ilyen nagyszabású koncerten, hiszen mi azért mentünk el oda, hogy nézzük is a zenét, ne csak hallgassuk (ezt otthon is megtehetjük). Látni akarjuk az előadót, figyelni hogyan érzi magát a színpadon, nézni a mimikáját meg azt, ahogy táncol, illetve érezni, hogy személyes jóbarátunk. Most azonban ez nem így történt. Mi (sok ezren, azaz a koncertre látogatók több mint fele), akik nem az első öt sorban álltunk, szinte semmit sem láttunk, hiszen maga a színpad sem magas (megemelhetnék egy-két méterrel, s akkor már legalább láthatnánk a zenészt, ahogyan tízcentis figuraként forgószelet játszik). Lehet, hogy nem a kivetítőn kellene spórolni. Vagy éppen maga Lenny volt az, aki ragaszkodott ahhoz, hogy ne legyen? Kétlem. Ő azért ennél jobban szereti magát.

Mellettem két kisebb növésű lány állt, és szerintem ők semmit sem láttak az egészből, hiába nyújtogatták a nyakukat. Nagyon megörültek, amikor az előttük álló pasas a szupertelefonjával felvételeket készített, és ránagyított a színpadra, hiszen így legalább láthatták Lennyt egy picit közelebbről.

Ettől eltekintve valóban tökéletes élményt kaptam, imádom ezt a rugós hajú férfit, újra és újra elmennék őt meghallgatni, megnézni. A koncert végéig azonban volt egy hiányérzetem. Úgy tűnt, hogy a közönség még nem őrült meg kellőképpen, úgy, ahogyan az ilyenkor illik. Abban nem voltam biztos, hogy ez a zenészek vagy Lenny hibája-e, viszont hiányzott az őrület. Ám amikor megszólaltak az Are You Gonna Go My Way első akkordjai, felrobbant az aréna. Mindenki ugrált, én pedig elégedett mosollyal üvöltöttem a többiekkel a szöveget, s ez a mosoly egész héten ott maradt a szájam sarkában. Köszönöm az élményt.


Fotó: Mathieu Bitton
 


Karikatúra: Szalai Attila

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..