Nem sok templom büszkélkedhet negyed évezredes múlttal környékünkön. A kúlai katolikus templomot még 1770-ben emelték — erről tanúskodik a bejáratánál elhelyezett vörösmárvány kőtábla, rajta a latin nyelvű felirattal, mely magyarul így hangzik: Mária Terézia dicső uralkodása alatt, az Úr 1770. évében.

A 250. jubileumi évet 2019 novemberében, Szent Cecília, az énekkar védőszentjének ünnepe alkalmából, a Kóruspódium keretében jelentették be, majd december 1-jén, advent első vasárnapján ünnepélyesen, szentmise keretében nyitották meg, dr. Harmath Károly újvidéki ferences atya, Msgr. Miocs József, a szabadkai Paulinum rektora, Kúla szülöttje és Juhász György helybeli plébános vezetésével. Számos rendezvényt terveztek a jelentős évforduló alkalmából, a koronavírus-járvány azonban közbeszólt, így az április 24-ei templombúcsú is elmaradt. Miocs József elmondta, október utolsó vasárnapján rendezik majd meg a 250. jubileum záróünnepségét, szentmisével, az egykori, ősi egyházmegye főpásztora, Bábel Balázs kalocsa—kecskeméti érsek jelenlétében. Emellett augusztus 20-án kenyérszentelőt terveznek, ugyanezen a napon pótolják majd a búcsút is, megemlékezve Szent Györgyről. Az eseményen ott lesz dr. Pénzes János, a szabadkai egyházmegye főpásztora is. Az elkövetkező időszakban lelki napokat, ifjúsági napokat és missziós vasárnapot szerveznek, több megemlékezést, fellépést, rendezvényt tartanának — részletezte Miocs atya.

Kúla török eredetű szó, várat, bástyát jelent. A település valószínűleg a régi Várszög helyén vagy közelében létesült. Földvár is lehetett itt, és erről kaphatta török nevét a két Kúla is: Felső-, illetve Alsó-Kúla. A kalocsai érsekség 1543-ban készült „dézsmalajstroma” említi először a település nevét, mégpedig Kulya néven, majd 1652-ben Felső- és Alsó-Kulát Wesselényi Ferenc gróf úrbéri lajstroma. A település az 1526. évi mohácsi csata után teljesen elpusztult, mindössze néhány düledező rom jelezte, hogy korábban itt virágzó vidék volt. Néhány bujdosó tengette itt életét ekkoriban, és ezek a régi lakosok bizonyára katolikusok lehettek, hiszen a már említett kalocsai érseki dézsmalajstrom — tizenhét évvel a mohácsi vész után — feltünteti Kúla helységet is, melynek évi járuléka „12 frt. és egy pár csizma”.

A 170 éves török megszállás, a felszabadító háborúk, valamint a Rákóczi-féle felkelés alatt az itteni lakosság vagy életét vesztette, vagy elmenekült. 1740-től azonban tömegesen érkeztek a bácskai rónaságra újabb lakók, és 1715-ben már 14 adófizető házról tudtak. 1745-ben falu lett a településből, és pecsétet is kapott. Négy évvel később nagyobb csoport magyar telepedett le Kúlán, és ekkor létesült a katolikus plébánia is 160 hívővel — összegezi Juhász György esperesplébános a helyi lapban megjelent cikkében. Már az első évben, 1749-ben a lelkészteendőket világi pap vette át a ferencesektől: Kalinka György, aki Hajósról érkezett, de még ugyanabban az évben átment Csávolyra. Ebben az időben a kúlai plébánia területéhez tartoztak az alábbi települések, falvak: Kúla, Cservenka, Keresztúr, Lality, Deszpot Szent Iván, Szivác, Ókér, Pivnica, Torzsa, Sóvér, Verbász és Kucora.

A templom és a hívő közösség védőszentje Szent György vértanú, akinek alakja a legendába vész. A hagyomány szerint egy Georgiosz nevű, görög származású, római katonatiszt volt, aki Kis-Ázsia földjén feltehetően a IV. században szenvedett vértanúságot. A legenda szerint ő mentette meg Szent Margit királylány életét, akit a gonosz sárkánynak szántak. Szent György magyarországi kultusza szinte egyidős a kereszténység felvételével. Alakja ott látható a Szent Korona alsó, bizánci részén. A hitéért életét feláldozó katonatiszt a parasztok, lovaik és állatállományuk védőszentje. Pártfogását élvezték továbbá a zsoldos katonák és fegyverszállítóik, a puskamívesek és a páncélkovácsok is. Közbenjárásáért, segítségéért könyörögtek a katonák, ha kígyó marta meg őket, illetve ha pestis vagy lepra ütötte fel a fejét.

Cothmann Antal kamarai tanácsos 1763-ból eredő jelentése szerint „a helybeli katolikus kápolna siralmas rossz állapotban van és sír a patrónus segítsége után, és ha ez elmarad, látható, hamarosan rommá válik”. Vagyis mielőtt a mostani templom felépült volna, már a hívek rendelkezésére állt egy kápolna. Vert falú épület lehetett, nádas vagy zsindelyes tetővel, és valószínűleg 1720-ban készülhetett, hiszen ekkortól kezdve a ferences szerzetesek látták el a lelkipásztori munkát.

Említettük, hogy 1715-ben Kúlán 14 adófizető házat tartottak számon, és mindössze fél évszázaddal később, 1768-ban már 202 családot, 1828-ra pedig ez a szám a háromszorosára növekedett. Ekkor vált szükségessé az 1770-ben épült templom bővítése, így 44,5 méter hosszú lett. A szép nagy templom belső festését viszont csak 1898-ban végezték el, cseh mesterek keze munkáját dicséri a gazdag barokk stílus. Azóta többször felújították, megtartva elsődleges kinézetét.

A plébánián 1770 óta vezetik az anyakönyveket, ezek jelenleg is megvannak.

Az egykor 6000, mára már mindössze 2500 hívőt számláló Kúlát gazdag művelődési élet jellemzi. A híres-neves Népkör alapítását az akkori plébános, ft. Szakácsy Sándor kezdeményezte több mint százötven évvel ezelőtt. A gyermekek iskoláztatása is az egyház tevékenységének köszönhetően kezdődött el a faluban. Az úgynevezett magyar iskola, valamint a német iskola az egyház kezdeményezésére létesült és működött egészen addig, amíg a múlt század ateista, kommunista rendszere el nem vette az egyháztól. Egyébként a már említett Szakácsy Sándor plébános 1888-ban 6570 forintot adományozott két óvoda alapítására, az egyiket a csatorna innenső, a másikat a túlsó partján — hangsúlyozza a helyi lapban megjelenő egy másik írásában az esperesplébános.

„Boldog a nép, amely ünnepelhet, és arcod fényében járhat, Uram!” (Zsolt 89,16) — idézi a zsoltárt a templom jubileumi évéről szóló írásában Juhász György, és mint mondja, azt szeretné, ha a tervezett ünnepi események színesebbé tennék híveik életét, hálát, örömet vinnének mindannyiunk életébe, küzdelmeibe, megerősítenék az Istenbe vetett hitet, reményt adnának a jövő feladataihoz, valamint szeretetre hangolnának Isten és ember iránt.

Ha tehetik, látogassanak el Kúlára, térjenek be ebbe a gyönyörű, nagy múltú templomba!