Miután Kormányos Katona Gyöngyi, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója köszöntötte a jelenlévőket, vajdasági és magyarországi építész szakemberek részvételével kerekasztal-beszélgetés kezdődött, mely a 2012 óta zajló Héttorony Fesztivál keretében valósult meg. Az eszmecserében részt vett Kampis Gábor (Makovecz Imre Alapítvány, Makovecz Központ, Magyarország), Tóth Márton (Kós Károly Egyesülés, Magyarország), Tóth Vilmos, Valkay Zoltán, Pesti Attila építészek (Vajdaság). A moderátor dr. Antal Szilárd egyetemi rendes tanár volt.

A témafelvetés abból indult ki, hogy alapkonfliktus húzódik a beruházói érdek és a használói érdek között. Ezt boncolgatva szó esett egyebek között az invazív építészeti projektumok elterjedéséről és az oktatás fontosságáról is. Felidézték Makovecz Imre megfogalmazását, aki azt mondta, ellentétben a trendekkel, a Kós Károly Egyesülésnek és a szerves építészetnek jó anyagokból, tisztességes munkával az otthonteremtés a célja.

A kiállítást Tóth Vilmos magyarkanizsai építész nyitotta meg, közreműködtek az adai Vadvirág Hagyományápoló Kör fiatal zenészei, Zombori Péter felkészítésével. Makovecz Imre 600 épületet tervezett, ebből mintegy 250 valósult meg, melynek körülbelül a fele, több mint 120 családi ház. Ezeket az otthonokat, a családok számára épült hajlékokat 22 tabló mutatja be.

Az Ybl Miklós- és Kossuth-díjas Makovecz Imre (1935—2011) munkásságának a szerves építészet, a szerves gondolkodás az alapja. Ennek a Frank Lloyd Wright-i organikus építészet, a Rudolf Steiner által fémjelzett antropozófia és a Kós Károly nevéhez fűződő nemzeti művészet, nemzeti építészet a három forrásterülete. Az idén 35. születésnapját ünneplő Makovecz Imre által alapított Kós Károly Egyesülés építészei azt a célt tűzték maguk elé, hogy ezt az életművet folytassák.

Kampis Gábor elmondta, a kerekasztal-beszélgetésen is elhangzott, hogy a társadalmi problémákra összefogással, egymásra találással tudnak választ adni. Nem ellenvetéssel, hanem kiváló példákkal, melyeket a tablókiállításon is láthatnak az érdeklődők.

— Példát lehet venni ezekről az épületekről, nemcsak építészeti, hanem emberi értelemben is. Aki egy ilyen épületet lát, és belép a falai közé, azonnal megérti, miért más ez a fajta építészet. Ezek az objektumok nem fizikai funkciókat szolgálnak, hanem az emberek lelki, szellemi igényeit, a szellem és a lélek békéjét elégítik ki. Ez az összeállítás csak egyik a tematikus kiállítások sorában, amelyek közé tartoznak Makovecz Imre templomai, angyalai, atlantiszi grafikái, eddig még meg nem valósult épületei, tornyai. Ezek mind olyan tematikák, amelyek más-más szempontból mutatják be azt az építőművészetet, amely nem véletlenül világszínvonalú.

Kampis Gábor arra is kitért, hogy a Makovecz Imre Alapítványt a Szekeres László Alapítvány kereste meg Szabadkáról, és 2024 júliusában részt vettek a palicsi Nyárhangoló Fesztiválon. A szervezők a családi házak tematikát választották ki. Ezután felmerült az igény, hogy Szabadkán maradhasson az anyag, és a nyári szünet után a fiatal generációk is megtekinthessék. Ezzel mintegy kiállítássorozattá vált az egyszeri alkalomnak indult történet. Palics, Szabadka, Újvidék és Zenta után Magyarkanizsa lesz a következő állomása a tárlatnak. A bemutatott épületek között van a maga, illetve a családja számára tervezett és épített, ma már Makovecz Központként működő budapesti családi ház, illetve a Mártélyon található nyaralóépület, mely szintén a család használatában állt.

Elhangzott, 2025-ben lesz Makovecz Imre születésének 90. évfordulója, melyet Kárpát-medencei eseménysorral szeretnének emlékezetessé tenni.

Tóth Vilmos építész felidézte, hogy a ’80-as években ismerkedett meg Makovecz munkáival, de személyesen csak a ’90-es évek elején találkoztak Szabadkán egy megbízás kapcsán, mely a Népkör bővítése és felújítása volt.

— Így ismerkedtem meg Makoveczcel és az őt körülvevő építészekkel, vagyis a Kós Károly Építészeti Körrel. Eljárhattam a negyedéves találkozóikra, ami nekem szakmai feltöltődést nyújtott, mert olyan emberek társaságában lehettem, akikkel hasonlóan gondolkodtunk az építészetről. Ezeken az összejöveteleken általában Makovecz Imre is ott volt, és mi, fiatalok minden szavát ittuk.

A kiállítás kapcsán meggyőződésem, hogy ezek a házak mindenkihez szólnak, és senkit nem hagynak szó és gondolatok nélkül. Makovecz Imre nagyon szerette a fát, örömmel alkalmazta és használta annak szépségét, jelentőségét és teherbírását, szinte mindegyik épülete tele van fával, és azt vallotta, hogy a fa örökös. Főleg akkor, ha törődnek vele, de minden örökös, ha törődnek vele, nem csak az épület, az ember is.

Kormányos Katona Gyöngyi, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet vezetője hangsúlyozta, a létrejött együttműködést azért tartja fontosnak, mert nemcsak az anyaországban, hanem a határon túl, így a Vajdaságban élő magyar nemzeti közösség is megismerkedhet a neves építész munkáival.

— Azt tervezzük, hogy a következő évben folytatjuk az együttműködést a Makovecz Alapítvánnyal, mivel Makovecz Imre születésének 90. évfordulójára emlékezünk, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet pedig tevékenységének 20. évfordulóját ünnepeli 2025-ben. Ebből az alkalomból szeretnénk megszólítani a fiatalokat is, és egy közös kiállításban gondolkodunk. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet célja az is, hogy az épített örökséggel foglalkozzon, hiszen mi kezeljük a Vajdasági Magyar Értéktárat, amelyben össze kell gyűjteni a szellemi és az épített kulturális örökséget, és ezen a területen találkoznak az intézményünk és az alapítvány céljai.  

A Makovecz Imre — Családi házak című tablókiállítás november végéig látogatható Zentán a kis zsinagóga nyitvatartási idejében: kedd—péntek: 10.00—18.00, szombat és vasárnap: 10.00—14.00 óra.