Szalai Attila karikatúrája

Szeptember a télirevaló bekészítésének, a paradicsom-befőzésnek, a gyümölcs és a savanyúság elrakásának az ideje. A nyár gazdag termését ilyenkor takarítja be s tartósítja a gondos háziasszony. Sokszor hetekig is eltart, mire minden szükséges télirevaló szépen lezárt üvegekben az éléskamra polcaira kerül.
Az idén jól termett a paradicsom, és gyümölcsben sem volt hiány. Így kedvére válogathatott mindenki az érett, egészséges áruban, és ha elég ügyes volt, akár fél áron is hozzájuthatott az amúgy sem túl drága szilvához, barackhoz, almához.
Vidékünkön igen régre nyúlik vissza a pálinkafőzés hagyománya. Valamikor csak a nagygazdák, a nagy gyümölcsösökkel rendelkező kulákok engedhették meg maguknak a luxust, hogy saját pálinkát főzzenek, az utóbbi évtizedekben viszont már egyre több háztartásban kiegészítő- vagy akár egyetlen pénzkereseti lehetőségként főzik ezt az igen erős, de rendkívül közkedvelt alkoholos italt. Míg Magyarországon törvényellenes a pálinka otthon történő előállítása, addig Szerbiában bárki főzheti gallonszámra, hozzáértők és hozzá nem értők egyaránt. Mert a pálinkakészítésnek is megvan a maga tudománya, az elkészült ital íze, zamata, színe és illata pedig árulkodó. A piacokon néhány száz dinárért vásárolt pálinka már eleve gyanús és valószínűleg minőségtelen, hiszen az igazi házi pálinkának a gazdák megkérik az árát. A cefre erjesztése, tárolása, a párlat lefőzése sok időt és energiát vesz igénybe, és ennek bizony, mint minden munkának, megvan az ára. Szerencsére a legtöbben kedvtelésből főznek pálinkát, ott éjszakázva a kazán mellett, közben kóstolgatva a lecsorgó párlatot.
A háziasszonyok számára már kevésbé szórakoztató a lekvárfőzés. Hosszú időbe telik a gyümölcs meghámozása, kimagozása és feldarabolása - ami már önmagában is hátsajogtató munka -, és akkor hol van még a kifőzése, az állandó kavargatás, az üvegekbe töltés, a lekváros edények elmosogatása... De a végeredmény kárpótol mindenért: a csinos befőttesüvegekben tárolt édesség a hosszú téli napokon igazi csemegének számít...
Pálinkát főz vagy lekvárt? - kérdeztük a héten.
TAKÁCS Julianna hajdújárási háztartásbeli:
- Természetesen lekvárt főzök, hiszen azt mindenki nagyon szereti a családban. Sárgabarackból és szilvából főztem az idén, tavalyról maradt még birsalmalekvárom, így azt most nem készítek. Amúgy is kevésbé népszerű az unokáim körében, inkább a baracklekvárt kedvelik. A menyem a szilvalekvárt szereti, mert az a legjobb a kalácsokba, így aztán most mindenki kívánságának eleget teszek. Nekünk egy kis gyümölcsösünk van csak, a többit megvettem a piacon. Szerencsére nem drága az idén sem a gyümölcs, a cukor viszont igen. A fiamék hozták a kristálycukrot, ők ennyivel járultak hozzá a lekvárfőzéshez. Nagyon szeretek lekvárt főzni, még kislánykoromban tanultam meg az édesanyámtól. Azóta nálunk nincs olyan ősz, hogy ne készítsek be télire ebből a finom édességből az egész családnak elegendőt.
SZIRÁKI Kálmán szabadkai nyugdíjas:
- Fiatalabb koromban minden évben főztem pálinkát, főleg vegyes gyümölcspálinkát, de ezzel a kedvtelésemmel sajnos néhány évre fel kellett hagynom. Munka nélkül maradtam, nyugdíjat még nem kaptam, ezért el kellett adnom a pálinkafőző kazánomat. Nagyon sajnáltam, mert ez volt szinte az egyetlen szórakozásom. Éjjeleken át főzni a finom pálinkát, közben a haverokkal diskurálni... De jó is volt! Azóta sikerült egy kisebb kazánt vásárolnom, és ez a harmadik év, hogy ismét főzhetem otthon a pálinkát. A cefrét százliteres műanyag hordókban tárolom, naponta többször is átforgatom, hogy jól megerjedjen. Három császárkörtefám van, szerencsére mindhárom szépen terem minden évben. Sajnos kézzel kell összedarabolnom a cefrébe valót, mert nincs darálóm, de ez sem okoz különösebb gondot. A cefrébe való gyümölcsöt egy ismerősömtől vásárolom, de volt már olyan is, hogy a barátommal felesben főztünk pálinkát. Ő is hozott cefrét, én is hozzátettem a magamét, a végterméket pedig megfeleztük, akárcsak a munkát. Valamikor éttermeknek árultam a magam főzte pálinkát, de erre ma már sajnos nem igazán van kereslet. Most már kizárólag saját fogyasztásra főzök, néha-néha el is ajándékozok egy-egy üveggel belőle.
CSONKA István palicsi termelő:
- Mi paradicsomot főztünk, a saját részünkre és eladásra is. Rengeteg paradicsom termett az idén, így négyszáz litert sikerült kifőznünk. Mi is sok paradicsomlét használunk a főzéshez, és nagyon sokan vásárolnak is tőlünk. Igaz, hogy rengeteg vele a munka, de ezzel is pótolni tudjuk a bevételünket. Pálinkát valamikor édesapámmal együtt főztünk Tordán, a szülői háznál, de amióta ő meghalt, én nem szántam rá magam a pálinkafőzésre. A feleségem minden évben főz valamennyi lekvárt is, de kizárólag saját használatra, és csak abból a gyümölcsből, ami a kertünkben megterem. Meggy- és barackbefőttet is eltesz télire, mert azt is nagyon szeretjük.
BALÁZS Mária temerini könyvelő:
- Sem pálinkát, sem lekvárt nem főztem, soha nem is szoktam. Amennyire szükségünk van, azt megveszem az üzletben. Egyébként sincs hol tárolnom a télirevalót. Kis lakásban élünk, egy nagyon pici éléskamránk van. Meg aztán időm sincs rá, hogy ilyesmivel pepecseljek. Az üzletben sem olyan drága a lekvár, hogy időnként ne tudnám megvenni.