Mit csinálunk, ha valakinek vérzik az orra? — tette fel a kérdést Horvát Réka, a szabadkai 52. számú Kosztolányi Dezső Cserkészcsapat cserkészvezetője az éppen próbázó kiscserkésznek, Probojcsevity Ádámnak, akinek bizonyára azért botlott meg a nyelve, és vágta rá azonnal, hogy hátratartjuk a fejünket, mert éppen akkor okvetetlenkedtem oda az újságírók kíváncsiságával. Biztos? — kérdezte azon nyomban Réka, és máris érkezett a helyes válasz: előrehajtjuk a fejünket, a halántékunkra pedig hideg vizes borogatást teszünk. És sorjáztak tovább a kérdések: Mit csinálunk, ha valaki napszúrást kap? Mit kell tenni, ha valakinek vízhólyag van a talpán? Mit teszünk, ha valaki lehorzsolja a bőrét? A tábor egy másik próbázó helyszínén pedig egy kisfiúnak a déli irányt kellett betájolnia, s elmesélnie, mi mindent lát, ha arrafelé néz. Az Észak-bácskai Magyar Cserkészegyesület nyári tábort szervezett a tóthfalui Oroszi-tanyán, ennek életébe csöppenhettem bele egy látogatás erejéig.
Cserkésztanya a tóthfalui Oroszi-tanyán
— Általában 36-an vagyunk a táborban, változó, hiszen egy-két személy időközben csatlakozik hozzánk vagy éppen elmegy. Szabadkáról, Martonosról, Magyarkanizsáról és Tóthfaluból érkeztek az állandó táborlakók — mondta Bálint Zoltán cserkésztiszt, táborparancsnok-helyettes. — Vendéglátónk tanyája a Szigevei-rengeteg nevet kapta a keretmesénkben (minden cserkésztábornak van egy képzeletbeli szórakoztató története), mely középkori környezetben játszódik, varázslókkal, tündérekkel, gnómokkal — én történetesen egy szerzetes voltam, akiről a mese végén kiderült, hogy egy gonosz mágus, tőle kellett visszaszerezni a mágikus könyvet, a feladatot pedig sikeresen megoldották a gyerekek. Egy cserkésztábor jelentős része magának a táborhelynek a felépítése, hiszen az utolsó pillanatig alakul a környezet, a sátrak felállítását ugyanis az őrsi és a rajkörletek kialakítása követi, ami abból áll, hogy a lakók építenek csajkafát (az őrs tagjai ezen tárolják, szárítják az étkezéshez szükséges felszerelést), víz- és lavórtartót, tábor- és őrsi kaput, tusolót, illemhelyet. A próbáztatásra pedig azért kerítettünk sort, mert a tábor utolsó napján a részt vevő cserkészjelölteket cserkésszé avatjuk, a kék kendős kiscserkészek megkapják a zöld kendőjüket, megérdemelten, hiszen legalább egyéves cserkészmunka áll mögöttük.
Próbázás — elöl Bálint Zoltán és Perpauer Dániel, hátul Horvát Réka és Probojcsevity Ádám (háttal)
A tizenhárom éves Perpauer Dániel — Magyarkanizsáról érkezett, a Tobzoska őrs tagja, egy éve tette le a fogadalmat, és két éve cserkészkedik — nagyon szerette volna elmesélni nekem és minden olvasónak, hogy miért is jó a cserkészélet.
— Szeretek a cserkészetről beszélni, mert sokan még mindig úgy gondolják, hogy ez nem egy jó dolog, meg nagyon megerőltető. Szerintem ez nem igaz. Próbálom a barátaimmal is megértetni, hogy nagyon jó, és jöjjenek minél többen. Sok mindent meg lehet tanulni: azt, hogy hogyan találjuk fel magunkat a természetben, meg csomót kötni, rengeteg éneket, az égtájakat, a történelmet, megismerjük a cserkészmozgalom kialakulását, múltját, izgalmas kirándulásokon, portyákon veszünk részt, sok helyre el lehet jutni. Nagyon szeretek táborozni, kedvelem a Jézus Barát Gyalogtúrát, a cserkészet mellett néptáncolok, színjátszok, úszok — sorolta boldogan, s amikor azt kérdezem, miről marad emlékezetes számára ez a cserkésztábor, gondolkodás nélkül feleli: az emberekről, a társakról, az éjjeli őrségről.
Hevesi Nikoletta és a szabadkai Mókus őrs
A napostiszt, Hevesi Nikoletta, a szabadkai csapat ötfős Mókus őrsének őrsvezetője is örömmel mesélte élményeit, s azt is elárulta, hogy a vegyes, fiús-lányos őrs tagjai közül négyen most lesznek nagycserkészek.
— Ha az ősszel sikerül új tagokat toborozni, akkor egy új nagylányőrsöt vezethetek majd. Kilenc éve vagyok cserkész, hat éve nagycserkész, négy éve fejeztem be a segédőrsvezetői képzést, három éve pedig az őrsvezetőit. Nagyon szeretek a gyerekekkel foglalkozni, imádok nekik programokat szervezni, ha látom rajtuk, hogy ez nagyon tetszik nekik, az engem teljesen felpörget. Szabadkán a közgazdasági középiskolában tanulok, és ha ott éppen nem úgy mennek a dolgok, ahogyan én azt szeretném, és elmegyek szombaton megtartani egy foglalkozást a gyerekeknek, akkor engem az teljesen feltölt.
Mosolygó cserkészlányok
Ha sikerült felkelteni az érdeklődést a cserkészet iránt, az Észak-bácskai Magyar Cserkészegyesület holnapján (www.emcse.info), illetve Facebook- és Instagram-oldalán sok-sok kalandról található beszámoló, fotó vagy videó.
Az említett honlapon leltem rá a 12 jó ok arra, hogy cserkészek legyünk felsorolásra is:
A cserkészet egészséges társaságban hasznos elfoglaltsággal tölti ki szabadidőnket.
A cserkészet jellemet ad, amely nélkül semmiféle pályán nem lehet sikert elérni.
A cserkészet arra törekszik, hogy egyénileg neveljen jó honpolgárokat.
A cserkészet alkalmat ad a szolgálatra, Isten dicsőségére és embertársaink javára. Ez az igazi vallásosság alapja.
A cserkészet ügyessé tesz. Fúrás-faragásunk épp oly hasznos az otthonnak, mint amennyire érdekel saját magunkat.
A cserkészet belénk oltja a becsületesség és a tisztelet érzését. Nem leszünk tiszteletlenek, és nem fogunk hazudni.
A cserkészet önbizalomra tanít, mert megismerteti, hogy miképp segíthetünk magunkon és másokon.
A cserkészet egészséget ad, mert szabad levegőre és elővigyázatosságra szoktat.
A cserkészet segít megismerni egyéni hajlamainkat, és így segítségünkre van a pályaválasztásnál.
A cserkészet boldoggá tesz, mert kedves barátokkal és a természet szépségeivel vesz körül.
A cserkészet kiszélesíti világlátásunkat. Amióta a mozgalom szétterjedt minden művelt országra, a cserkészek állandó kapcsolatban vannak egymással.
A cserkészet férfit akar nevelni, olyan férfit, amilyennek magunkat szeretnénk.
Merre van dél? — Leopold Imre magyarkanizsai csapatparancsnok próbáztat
Fényképezte: Fehér Márta