A református templomok több évszázados énekkincse először 2002-ben került a hangversenyterem pódiumára, a rendezvény fő szervezője, Böszörményi Gergely Magyar Örökség-díjas kiadó, producer felkérésére.

A Református Énekek hangverseny a Kárpát-medencei reformátusok legnagyobb zenei ünnepévé vált, melynek célja mindmáig változatlan — dacára annak, hogy a CD-k és DVD-k korszaka immár leáldozóban van: az év minden egyes napján visszahallgatható/nézhető koncertfelvétel készüljön a reformátusok használatára kiadott énekeskönyv zsoltáraiból és énekeiből professzionális előadók tolmácsolásában!

Az idei, egyébként a reformáció 506. évében meghirdetett jubileumi koncert énekhangi szolgálatát ugyancsak a Kárpát-medencei egyesített kórus vállalta. Név szerint a Debreceni Kollégium Kántus és a Psalterium Hungaricum (Arany János karnagy felkészítésében), a Központi Református Kórus (Berkesi Boglárka és Erdélyi Dániel karnagyok felkészítésében), a Pápai Református Kórus (Parola Csaba karnagy felkészítésében), a Kecskeméti Református Általános Iskola Sola Fide Gyermekkara (Jámborné Márkus Emőke karnagy felkészítésében), a Nagykőrösi Arany János Református Gimnázium Énekkara (Ecsedi Péter karnagy felkészítésében), valamint a Partiumi Református Kántorok kórusa (Orosz Otília karnagy felkészítésében). 

Vezénylő karnagyként a már megnevezettek közül Parola Csaba és Erdélyi Dániel, illetve Berkesi Boglárka és Arany János voltak jelen. Az estet, orgonamuzsikájával Szabó Balázs fiatal orgonaművész „hordozta hátán”. A változatlanul négy, egymásba kapcsolódó tematikus zenei blokk (Az Úr dicsérete; Velünk az Isten; Bizalom és kegyelem, valamint Könyörgés, hitvallás, hála) felvezetőiben vonatkozó igeszakaszok hangzottak el. A Zsoltárok könyvéből.

E passzusok felolvasását Géresi Róbert felvidéki és Szenn Péter horvátországi református püspökök vállalták, a találkozót teljessé tevő imát és elbocsájtó áldást pedig, melyekből jegyzetünk címadó sora is vétetett, Steinbach József dunántúli református püspök helyezé az egybegyűltek szívére. A Kárpát-medencei reformátusság világi vezetői közül Danku Gábor kárpátaljai és Nemes Pál dunántúli főgondnok urakat illette megkülönböztetett köszöntő. 

S mielőtt, mintegy zárszóként, felcsendültek volna a mindnyájunkat egybekapcsoló Nemzeti ima akkordjai, valahol, egy rendhagyó minutában, a rendezvény megálmodója ötvözé a (rég)múltat a jövőbe mutató jelennel.

„Nosztalgiával tértünk vissza ebbe a zenei szentélybe, hiszen 2002-ben innen indult útjára ez a hagyománnyá vált koncertsorozat, amiről az egyik, azóta is aktívan jelen lévő rangidős karnagyunk, az első koncert után többek között ezt írta: »Ahogy az lenni szokott: egy nagy baj van csak mindezzel: nagyon nehéz lesz megismételni… Ennek a dolognak éppen a ritkasága, egyedisége adta az egyik legnagyobb becset. Nagy kérdés, lehet-e kivételes pillanatokat rendszeressé tenni? Meglátjuk, ha megpróbáljuk folytatni.« Nos, folytattuk!”

S bár már Böszörményi úr végérvényesen az önnön végleges/részleges szakmai visszavonulását fontolgatja, nyomatékosan ígérte meg az egybegyűlteknek, a sorrendben XXI. Református Énekek hangverseny-istentisztelet megrendezését mindenképpen bevállalja! A koncertsorozat alapítójának hattyúdala — a Magyar Örökség-díjas zenei producer, kiadó saját szóhasználatával élve — minden valószínűséggel 2024 júniusában fog majd felzúgni.

Szakmai beszámolónk fotódokumentációja az esemény főpróbáján, illetve időrendileg egy fértályórával később, az esti órákban kezdődő hangverseny-istentiszteleten készült, hiteles hangulati pillanatképekből áll(hatot)t össze. Isten kegyelméből.

Soli Deo Gloria!