— Ezt a nagyszabású rendezvényt az Európa Jövője Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Találkozó, röviden csak Csiperó keretében tartották meg Kecskeméten — mondja Natália. — Ezenkívül volt még egy Kincskereső tábor is a kicsiknek. A falunkból már többen jártak ott évekkel ezelőtt, és nagyszerű élményekkel tértek haza. Csíkos János kupuszinai iskolaigazgató és Zsivu Péter óvó bácsi hívták fel a figyelmünket rá. Úgy gondoltuk, jelentkezünk, hiszen csakis gazdagodhatunk általa. Nem tévedtünk. Összesen 22 ország 41 településéről körülbelül 1200 gyermek és fiatal érkezett Kecskemét központjába. Az egész város mozgósítva volt, több száz ember egész nap azon fáradozott, hogy minden a lehető legnagyobb rendben alakuljon.
— Miből állt a program?
— Minden reggel elsétáltunk a helyi óvodába, melynek vendéglátói kedvesen fogadtak bennünket. Nyári szünet lévén a gyerekek nem voltak jelen teljes létszámban, de ennek ellenére elleshettünk jó néhány módszert, újdonságot. Ezután a Szórakaténusz Játékmúzeumba és Műhelybe mentünk, megtekintettük a kiállított játékokat, majd kézműves-foglalkozáson vettünk részt. Agyagoztunk, nemezeltünk, gyékényeztünk, fontunk, papírsárkányt terveztünk. Délutánonként a nagyszínpad elé siettünk, ahol a különféle nemzetek művelődési programot tartottak. Élmény volt élőben látni például a török hastáncosokat meg az angol aszfalttáncosokat, de minden produkciónak különleges, felemelő hangulata volt. Ellátogattunk a bugaci pusztára, a pásztormúzeumba, megnéztük az őshonos magyar állatállományt, és részt vettünk egy csikósbemutatón is.
— Egyik nap a csalánosi parkerdőben piknikeztünk — veszi át a szót Diana. — Itt lehetőségünk volt néptáncot tanulni, lovagolni, kipróbálhattuk az íjászatot. Jártunk a kecskeméti élményfürdőben meg városnézésen. Megfordultunk a gyermekdalból is ismert Cifrapalotában, egy kiállítást tekintettünk meg, a Tudomány és Technika Házában Michelangelo-szobormásolatokat láttunk, és jártunk néhány templomban is. Pénteken, a Magyarország öröme nap alkalmából bevonult a városba a Köztársasági Őrezred Díszőrsége a Szent Korona másolatával, este pedig élőben megnézhettük az István, a király című rockoperát. Szabadidőnkben bebarangoltuk a várost. Bekukkantottunk néhány szórakozóhelyre, sokat beszélgettünk, ismerkedtünk egymással.
— Honnan érkeztek még fiatalok?
— A táborban ketten voltunk vajdaságiak, ketten Szlovákiából, öten Romániából érkeztek, de a találkozón a fellépők közt jelen voltak a mi kis kupuszinai büszkeségeink, ezenkívül érkeztek még gyerekek Péterrévéről és Újvidékről is — összegez Diana.
— Szakmai tapasztalatként mit emelnétek ki?
— Beleláthattunk más környezetek óvodapedagógiai módszereibe — folytatja Natália. — Szükséges a folyamatos tapasztalatcsere és a továbbképzés. Sajnos, még nincs munkám, de sokat ,,lekoppintottam’’ az ott látottakból, és ha a jövőben egyszer óvó néni leszek, alkalmazni fogom a tanultakat. A már tapasztalt óvónők számára is sok újat mutatott a Csillagszemű tábor. Egy csoport eredményes működése ugyanis nemcsak a használt oktatási-nevelési módszerektől függ, hanem elsősorban az óvónő kreativitásától, attól, miként bánik a gyerekekkel, valamint hogy a gyerekek mennyire tudják könnyen és játékosan elsajátítani az anyagot. Rengeteg útmutatót kaptunk, új ötleteket, amelyekkel színesíteni lehet az óvodai tanulást és a mindennapokat. Egyszóval a jelenlegi és a jövőbeli óvó néniknek is javára szolgált ez az egy hét. Csak ajánlani tudom mindenkinek! Jó volt beszélgetni, ismerkedni olyanokkal, akik teljesen más tájakról, más kulturális közegből érkeztek.
— Mindketten állást kerestek...
— Próbálkozunk, eddig azonban sikertelenül — mondja Natália. — Sajnos egyre kevesebb a gyermek, óvónőkkel pedig lassan Dunát lehet rekeszteni a Vajdaságban. Gondolom, nem vagyok egyedül, ha azt mondom, jelenleg azt a bizonyos „sült galamb”-ot várjuk, közben pedig mással próbálunk foglalkozni.
— A jelenlegi óvodai oktatásban mit látsz a legfontosabb törekvésként?
— A környezettudatos nevelést. Különösen a mai világban, ahol mindent a számítógépek vezérelnek, fontosnak tartom, hogy a gyerekekben kialakuljon a holisztikus látásmód, amely segíti őket az önmegvalósításban, a másik elfogadásában, a problémák felismerésében, korrigálásában, a pozitív szokások elsajátításában, a környezettel való békés, harmonikus együttélésben — zárta le a beszélgetést Tadián Natália.