Keller Ami fotókiállítása a Szajkó 71 — Keresni az elveszett gyerekkort címet viseli, a képek a szabadkai Klein House falain láthatók. Ahogyan arra a cím is utal, a fotóknak Szajkó István festőművészhez van közük, hiszen a művész lókúti műtermében készültek. Szajkó most töltötte volna a hetvenegyet, ezért a 71, de vajon mi köze a kiállításnak az elveszett gyerekkorhoz és annak kereséséhez?
Erre is gyorsan választ kapunk, hiszen a fotós vallomása szerint amikor először belépett Szajkó műtermébe, úgy érezte, visszautazott az időben, és belépett saját gyerekkorába, vagy annak egy helyszínére. Erre az érzésre biztosan mindenki vágyik, mert biztonságot, otthonosságot, nyugalmat áraszt, és egy jófajta nosztalgiát ébreszt. S sokan éreztek, éreztünk már hasonlót. Hogy ezt mi idézi elő? Sok tényező együtthatása lehet: egy illat, egy fénycsóva, egy szín vagy hang, egy érzés, hangulat vagy egy másik ember energiája. És ha ezek közül legalább egy betalál, akkor megtörténik a csoda, megtörténik az időutazás.
Egy képzőművész műterme varázslatos hely, ott születik a művészet, a kép, a semmiből a valami. Igen nagy esély van rá, hogy az ember otthon érezze magát egy ilyen helyen. Szajkó István lókúti műterme Keller Aminak hozta meg ezt az érzést. Már a település neve, azaz Lókút is úgy hangzik, mintha egy mesét mesélnénk, és éppen a hetedhét határon túli helyszínt írnánk körül. A kiállítás anyaga is a gyerekkort idézi, főleg mivel Ami gyermekei is láthatók több képen. Lehet, hogy a fotós gyerekkora nem is tűnt el, csak elrejtőzött.
A fotós láthatatlan megfigyelőként van jelen, mégis azt érezzük, hogy része, jó ismerője és ismerőse Szajkónak és a műteremnek. Felfedező körúton van, fényképezőgépével kutakodik, bóklászik kint és bent, örökíti meg a művész kalapját — vagy éppen egy ablak mögül fotózza a másik oldalán lévőket. A festőt, saját gyermekeit, az önfeledtséget.
Aki látta már a Kellerami Fotóesszé oldal képeit, az tudja, hogy Ami szívesen játszik a fény és az árnyék viszonyával, a tükröződő felületekkel, saját és családja mindennapjait fényképezve. Szajkó István és műterme is azzá váltak számára — és azzá válnak egy kicsit most számunkra is. Érdekes, hogy a festő egyik képen sem néz bele a lencsébe, a tekintete máshol bolyong. Keres, gondolkodik vagy éppen alkot. Megszokta a fényképész jelenlétét, nem zavarja, hogy ott kering körülötte. Izgalmas megközelítés. Személy szerint én azért hiányoltam egy rám pillantást.
A kiállítás megnyitóján Virág Zoltán irodalomtörténész, kritikus, műfordító beszélgetett Amival. A tárlatot Gyurkovics Virág publicista nyitotta meg, és február végéig tekinthető meg a Klein House-ban.
A fotókat Keller Ami készítette, aki maga is szabadkai származású, de ma már Szegeden él
Fényképezte: Szerda Zsófi
