Lányi Ernő zeneszerző és karmester 1861-ben született Budapesten. A történelmi Magyarországon egészen fiatalon országosan ismert zeneszerző volt, már huszonnégy évesen több tucat kompozíciója nyomtatásban is megjelent. Életének nagy részét Szabadkán töltötte, igazgatója volt a zeneiskolának. Országos hírnevének köszönhetően ugrásszerűen megnőtt a lakosság érdeklődése a zenede iránt. Míg korábban a beiratkozottak száma ritkán érte el a százat, néhány év múlva már a háromszázat is meghaladta. Emellett ő volt a Szent Teréz-székesegyház karnagya és az iparos dalárda vezetője, ő alapította meg a szabadkai városi zenekart és a Szabadkai Filharmóniát. A város zenei életének és kultúrájának felvirágoztatásán élete végéig fáradozott.

A Bajai úti temetőben lévő sírjánál életének főbb szakaszait Mihályi Katalin, a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület elnöke ismertette, majd Muhi Melinda, az egyesület Veronika népdalköre vezetőjének előadásában elhangzott Lányi Ernő Régi nóta, híres nóta című szerzeménye. Ünnepi beszédet mondott dr. Pásztor Bálint, Szabadka Város Képviselő-testületének elnöke és Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának kulturális kérdésekkel megbízott tagja.

— Lányi Ernő korszakalkotó volt Szabadka életében, a városunk történetének az egyik legnagyobb alakja. Annyit tett a városért, hogy még száz évvel a halála után is nagyon sokan emlékeznek rá — foglalta össze Pásztor Bálint. Mint mondta, Lányi Ernő személyes barátságot ápolt Csáth Gézával, az ő rábeszélésére vállalta el a zeneiskola igazgatói tisztségét, a lánya pedig Kosztolányi Dezső ifjúkori szerelme volt. Számos szállal kapcsolódik a városhoz, annak ellenére, hogy életének csak az utolsó tizenhat évét élte itt le, maradandó nyomot hagyva. A megbecsültségéről, az őt övező tiszteletről rengeteget elárul az, hogy száz évvel ezelőtt a Pesti Napló is beszámolt a temetéséről. Azt írták, húszezren vettek részt rajta, ami ma már elképzelhetetlen, és ahogy haladt a menet a városon át, a kereskedők és az iparosok kiálltak az üzletük elé, és lehúzták a rolót a tiszteletük jeleként.

— Lányi Ernő intézményvezetőként olyan pozícióba került, amelyben hatni tudott a város művelődési életére, és ez a csendes, jó értelemben vett szorgalmas munkálkodás meghozta a maga gyümölcsét — mutatott rá Hugyik Richárd. Hangsúlyozta, hogy Lányi Ernő nem a múlt része, nem egy elfeledett hagyomány, melyet ápolnunk kellene, hanem egy követendő példa, akitől ma is tanulhatunk, aki előre tudja vinni a közösséget.

A megemlékezés végén Szabadka Város, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Szabadkai Zeneiskola és a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület elöljárói megkoszorúzták Lányi Ernő síremlékét. A száz évvel ezelőtt elhunyt zeneszerzőre a róla elnevezett iparos művelődési egyesület székházában is alkalmi rendezvénnyel emlékeztek, ahol közreműködött Pekár Tibor zenei szakíró, a Hang Klasszikus Zenei Társulat tagjai, a Veronika népdalkör és Miklenovics Aranka versmondó.