Kutató - országhatárok nélkül ...
Tóth Lívia
2006.09.27.
LXI. évf. 39. szám
Kutató - országhatárok nélkül
 ...

Kutató - országhatárok nélkül
- Szabó Attila fotójaDr. Körmendi Ferenc atomfizikus iskoláit szülővárosában Zentán végzi, a Bolyai Gimnázium utolsó magyar tannyelvű évfolyamának tanulójaként, majd a belgrádi Elektrotechnikai Karon szerez oklevelet. Az egyetem kutatóintézetében kezd dolgozni t...

Kutató - országhatárok nélkül
- Szabó Attila fotója

Dr. Körmendi Ferenc atomfizikus iskoláit szülővárosában Zentán végzi, a Bolyai Gimnázium utolsó magyar tannyelvű évfolyamának tanulójaként, majd a belgrádi Elektrotechnikai Karon szerez oklevelet. Az egyetem kutatóintézetében kezd dolgozni tudományos munkatársként. Hamarosan elnyeri a magiszteri, majd a doktori címet. Később a washingtoni Nemzeti Technológiai Intézetben tevékenykedik, kutatói munkásságát az Amerikai Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma köszönőlevéllel ismeri el, s felajánlják neki a letelepedési engedélyt. A professzor úr azonban nem él a lehetőséggel, tudását, tapasztalatát inkább itthon próbálja meg kamatoztatni, Belgrádban és Újvidéken tanít. A magyar diákok számára anyanyelvükön tartja az előadásokat, de ezt a kezdeményezését hamarosan ellehetetlenítik. Csaknem száz tudományos munkája, értekezése, könyve jelent meg. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia határon túli köztestületének, a Magyar Professzorok Világtanácsának, valamint az amerikai fizikusok társaságának is. Nyugdíjba vonulása után sem hagy fel a kutatói tevékenységgel, folytatja együttműködését az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetével, ahol közös projektumok megvalósításában vesz részt. 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesül. Legutóbb viszont városának legrangosabb elismerését, a község jubileumi emlékplakettjét kapta meg. Ebből az alkalomból készült vele az alábbi beszélgetés.
* Professzor úr, amikor felkértem erre a beszélgetésre, azt válaszolta, már nem politizál, én azonban emlékszem arra az időre, amikor még részt vett a vajdasági magyar közélet formálásában. Mi az oka a kivonulásának?
- Való igaz, hogy több hozzám hasonló kutató és tudós örömmel vette az első magyar párt megalakulását, amely tulajdonképpen érdekszervezetnek indult. Sajnos, később minden ilyen embert kiszorítottak azok a politikusok, akik régebben is párttagok voltak, akiknek sokszor a személyes érdekük fontosabb volt, mint a közösség. Engem tulajdonképpen kizártak a VMDK-ból azzal a kifogással, hogy a VMSZ tagja lettem, de ez nem volt igaz. Az is érdekes, hogy a VMDK alapszabályzata szerint nem is lehetett kizárni senkit, hiszen az érdekszervezetnek bármelyik párthoz tartozó egyén a tagja lehetett. Én egyedül a délvidéki magyarokért szerettem volna tevékenykedni, nem pedig egy szűk pártérdekeket képviselő vezetőségben benne lenni. Az én foglalkozásom, a tudományos kutatás, sok időt követel, lépést kell tartanom a más országokban dolgozó kollégákkal. Ez olyan, mintha ők futnának, az én kezem az ő kezükkel össze volna láncolva, ha én nem futok olyan gyorsan, mint ők, akkor vagy elesek, és húznak magukkal, vagy lekapcsolnak, és ott maradok. Nagyon éles a verseny. Ez is az egyik oka volt a kivonulásomnak, de nem a fő magyarázata, hiszen amikor még képviselő voltam, az sem követelt túl sok időt. A parlamentben hosszú téli és nyári szünetek vannak, de az ülésszakok sem terheltek meg annyira, mint később a veszekedések, a pártemberek súrlódásai. Az én álláspontjaimmal nem is voltam kívánatos személy. Láttam, hogy olyan politikai helyzet alakul, melyben nem a legértelmesebb emberek a vezetők, sok hibával és személyeskedéssel, és ez nagyon kiábrándító volt, de meg vagyok győződve, hogy rengeteg kárt is okozott és okoz a mai napig a délvidéki magyarságnak. Az elveimet természetesen nem adtam fel, viszont így sokkal kevesebbet lehet tenni. Többször is felszólaltam az Egyesület Nemzetek különféle értekezletein Genfben. Mindig a mi érdekünkben beszéltem, amelynek eredményeként felfigyeltek a délvidéki kérdésre, a problémákra, követelték a magasabb szintű demokráciát, az egyenlőség kiteljesedését. Hiszem, hogy ezeket az ügyeket külföldön is folyamatosan napirenden kell tartani, még akkor is, ha egyesek szerint kizárólag itthon kell megoldást találni.
* Tevékenykedett a Magyarok Világszövetségében is.
- Én nem elnökségi tag voltam, hanem létezett egy úgynevezett védnöki testület, amelynek az volt a szerepe, hogy ellenőrizze a világszövetség munkáját. Amikor Patrubány úr lett az elnök, megbizonyosodtam róla, hogy ott is személyes érdekek uralkodtak el. A Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsának a küldöttei engem javasoltak az elnökségbe, de az elnök úr mást szeretett volna ott látni helyettem, szintén egy zentait. Ilyen körülmények között nem találtam érdemesnek tovább folytatni, lemondtam a védnöki testületi tagságomról.
* Hogyan történt az amerikai letelepedési engedély visszautasítása?
- Nem egészen úgy történt, hogy visszautasítottam, csak nem éltem a lehetőséggel. Ez az engedély a mai napig megvan, emlékként őrzöm. Nekem az amerikai kollégáim, akikkel együtt dolgoztam, azt mondták, hogy bármikor kimehetek hozzájuk, ha lesz olyan elméleti eredményem, amelyet kísérlettel kell bizonyítanom. Nem tartottam fontosnak, hogy legyen amerikai állampolgárságom, hiszen szinte minden évben elutaztam az Egyesült Államokba. Nem volt gondom a kiutazással, mindig kaptam hivatalos meghívót. A kutatók általában nem is nagyon érzik azt, hogy vannak országhatárok. Az Európai Unió felmérése szerint ma csak Nyugat-Európában mintegy 300 ezer kutatóval van a szükségesnél kevesebb, illetve, mint amennyi pénzt tudnának adni a kutatásokra. Éppúgy, mint az Egyesült Államokban is, annak, akinek van doktorátusa, nem kell sort várnia a letelepedési engedélyért. Velem is így volt, megmondták, ha van doktorátusom, akkor nem kell rákerülnöm arra a listára, amelyen a bevándorlókat tartják számon. Volt egy híres német fizikus, aki azt mondta, nincs praktikusabb dolog egy jó elméletnél. Előbb ki kell gondolni valamit, ha van értelme, akkor el kell menni valamelyik laboratóriumba, és ott megcsinálni. Az internetnek köszönhetően kapcsolatban vagyok a folyóiratok kiadóival, állandóan kapom a tudományos cikkeket, megnézhetem a könyveket a tudományos intézmények könyvtárában, ami azt jelenti, hogy itthon Zentán is el tudom végezni ugyanazt a tudományos munkát. Sőt, itt még csöndesebb, nyugodtabb a környezet. Együttműködöm a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézetével, tagja vagyok a nemzetközi kutatócsoportjának.
* Mit jelent Önnek ez az elismerés, amelyet a szülővárosától kapott?
- Én szeretem Zentát, a díj viszont kifejezése annak, hogy a zentaiak is szeretnek engem. Nem foglalkozom túl sokat az elismerésekkel, ha úgy érzem, hogy nem tiszta szívből jön, vagy ha kapcsolatoknak köszönhetően adják. Én az ismeretségemet soha nem használtam ki arra, hogy ilyeneket kapjak. A magyar államtól, Antall József kormányától tisztikereszt rend kitüntetést érdemeltem ki, de megjutalmazott az amerikai kormány és a Magyar Fizikusok Társasága is. Ezek szakmai elismerések, egyik sincs kapcsolatban azzal, hogy én szeretem Zentát. Lehet, hogy ez a legutóbbi is a tudományos munkásságom eredménye, de nem így fogom fel, hanem közösségi megbecsülésnek tartom, azért örülök neki.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..