Az olvasóban felmerülhet a kérdés: A tájleírás és a főszereplő, Timár Mihály által megtett út mennyire tükrözi a valóságot? Valóban létezhet valahol a Senki szigete?
A Szekeres László Alapítvány Csütörtök Esték elnevezésű programsorozatának legutóbbi rendezvényén egyebek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ. A megoldásban pedig Buzás Mihály Duna-kutató, a Magyar Szó vízügyi elemzője volt segítségünkre.

A térségről készült régi és új fotók, térképek, helyrajzok, hajózási útvonalak és révkalauzok személyes beszámolói voltak az előadás tárgyi bizonyítékai. Ezek azt a célt szolgálták, hogy hitelesen végigkövethessük a szereplők dunai utazását, illetve hogy megtudjuk, ma hogyan fest ez az elbűvölő táj.
Buzás Mihály elmondta, már gyerekkora óta izgatja a Duna vidéke, és ennek kutatása a szenvedélyévé vált. Szavai által érezhette a közönség a téma iránti szeretetet és elköteleződést. Az alapos kutatómunka hiányát minimálisan sem lehetett felfedezni az előadás során. A könyvből származó idézetekkel karöltve fedezhettük fel a Duna eme szakaszának elsüllyedt és előbukkanó szigeteit, a víz áldozatává vált vártornyokat, Orsova, Jeselnica, Tekija és Pancsova környékét, egyszóval a táj évtizedek óta formálódó alakját. Az előadó bizonyos téves információkra is kitért, például arra, hogy sokan Ada Kaleh egykori szigetét hitték a Senki szigetének, de ezt a tényt végül megcáfolták. Jókai Mór leírásait összevetve a térképekkel sok helyszín meglett, de nem ott, ahol leírja, mert felcseréli a sorrendet, és néha az sem tisztázott, hogy a folyó jobb vagy bal oldaláról van-e szó. A haladási irány sem mindig pontos, többször ugrál a folyó mellett levő városok között is.

— Jókai mindig olyan történeteket tud kerekíteni, amelyek meseszerűek, tudjuk, hogy van benne egy morzsányi igazság, de a többit „odahazudja”. Vegyük például Noémi édesanyját, ő a regényben pancsovai származású, s amikor tönkrement, beszállt egy csónakba, és kikötött a Senki szigetén. Aki soha nem evezett, és beül egy csónakba, azt elviszi magával a víz, de utána a történetben visszaevez a Dunán. Egy gyakorlatlan evező, egy nő a nagy csónakban… ilyen a mesében sincs. Annak a hölgynek, aki ezt a távot megteszi, odaadom a teljes horgászfelszerelésem az utolsó horogig — viccelődött Buzás Mihály.

Talán az egyik leglogikusabb feltételezés, hogy a Pancsova mellett lévő Bela Stena az, amit a Senki szigetének titulálunk.

— Szerintem ez az a hely, ahova Jókai odahelyezi a Senki szigetét, ez az a föld, amely se törökhöz, se szerbhez nem tartozott. Az író az egyik helyszín jellegzetességeit átadta a másiknak, a harmadikról az elnevezést egy negyedikre, és végül több helyszínből állt össze a keresett sziget. Amikor tizenkilenc évvel ezelőtt a feleségemmel először mentünk arra, én még azt hittem, hogy amiről Jókai ír, annak van reális földrajzi alapja. Végül nem találtunk semmit, és később rájöttem, hogy ezt mások is kész leírásnak, helyszínrajznak gondolták. A kutatást folytatni kellett, mert közben felfedeztem sok olyan embert, akitől pontos információkat kaptam. Olyan biztos voltam benne, hogy nincs Senki szigete, hogy végül hármat is találtam — hallottuk Buzás Mihálytól.