home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Kupuszinaiak a palócok világtalálkozójáról
Kartali Róbert
2022.08.18.
LXXVII. évf. 33. szám
Kupuszinaiak a palócok világtalálkozójáról

Két év kihagyás után az idén újra megtartották a palócok világtalálkozóját. Az összművészeti fesztivál a palócság kultúrájának sokszínűségét hivatott bemutatni a népművészet, népviselet, hagyományápolás, kézművesség és gasztronómia által. A háromnapos eseménynek ezúttal a felvidéki Ipolyszécsényke adott otthont, a zárórendezvény helyszíne pedig az ipolybalogi Szent Korona-ünnepség volt.

Természetesen Vajdaság egyetlen palócok lakta településének, Kupuszinának a hagyományápolói is részt vettek a VII. Palóc Világtalálkozón, ahonnan szép emlékekkel gazdagodva tértek haza.

— Az idei eseményt hihetetlen nagy lelkesedéssel szervezték meg, most először anyaországon kívüli helyszínen. Egy apró, 330 lelket számláló falu a szívét-lelkét tette ki értünk. Annyi ember még talán nem is volt ott, mint amennyien most összeszaladtunk — mesélte lapunknak Toldi István, a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja címmel kitüntetett, Mesefa-díjas mesemondó. — Hihetetlen volt az a szeretet, amely ott körülvett bennünket. Nem hiába mondják azt, hogy a jó palócok. Bárki, aki palócok közé téved, ezt tapasztalni fogja. Ez egy testet bizsergető érzés, hogy mennyire szívesen, mosolyogva, jókedvűen fogadják az embert. Kupuszináról ment a tánccsoport, a zenészek és a népmesemondók. A rendezvénynek minden évben van egy tematikája, az idén is elimprovizáltunk egy lakodalmat, utcai menettánccal. 70-80 faluból vettek részt fellépők, tehát rengetegen voltak, Felvidékről, az anyaországból, Kárpátaljáról is, és persze mi Vajdaságból. A néprajzosok tudják, hogy Vajdaságban Kupuszinán élnek palócok, de az egyszerű nép csak pislog ezen. Kezd hírünk menni, hiszen hangosak, jókedvűek vagyunk, egy nagyon jó hagyományápoló brigádunk van, a táncosok is kitűnőek. Nem kell odaszólni a gyerekeknek, hogy most kell táncolni, hanem éppen ellenkezőleg: azért kell szólni, hogy pihenjenek, és vonuljanak már be az árnyékba. Hála istennek, szívvel-lélekkel csinálják!


Csoportkép (Guzsvány Henrietta felvétele)

Toldi István arról is szólt, hogy Harangozó Imre magyar néprajzkutató lelket melengetőt írt a kupuszinaiakról. Annak idején járt a faluban, látta a múzeumban a kiállítási tárgyakat, viseleteket, és most, 2022-ben úgy fogalmaz, hogy azok nem csupán tárgyak, hanem eleven viseletek, élő szokások. Meg is jegyezték, hogy vannak a hagyományőrzők és a kupuszinaiak, akik a hagyományban élnek.

— Amikor első alkalommal voltam a palócok világtalálkozóján, szabályosan olyan érzésem volt, mintha hazaértem volna, ismerős volt a ránk jellemző palócos nyelvjárás és az ízek is — foglalta össze lapunknak Limburger Georgina, a művelődési egyesület tagja. Mint mondja, ez nem is csoda, hiszen Kupuszinát 1751-ben telepítették újra, az akkori kirajzás pedig a Palócföldről érkezett ide, Nyitra térségéből. — A világtalálkozó lényege, hogy éltesse a palóc hagyományokat, hogy megmutassuk őket a világnak, ezzel is erősítve a palóc identitástudatot. Bemutatjuk egymás viseleteit, megismerjük egymás szokásait, népzenéjét, népdalait, népmeséit.

Molnár Péter ifjú mesemondó a Kék Pántlika versenyen mondott mesét, és arany besorolást kapott. Az eseményen szépségversenyt is rendeztek a népviseletben lévő lányoknak, a második és a harmadik helyet kupuszinai lányok hozták haza, Limburger Emília és Guzsvány Jázmin. Maga a szépségverseny váratlanul érte a lányokat.

— Nem voltunk erre fölkészülve, a nagyszínpadi fellépésünk után népviseletben maradtunk, és a szervezők úgy kérdeztek rá, hogy a kupuszini lányok nem neveznek? Két lányunk mondta, hogy egész nap viseletben lesznek, így beneveztük őket. Be kellett mutatniuk, hogy miből áll a viseletük, végigvonultak a közönség sorai között, megnézték őket, a zsűri döntött, és az eredmény hatalmas meglepetés volt. Szép ajándékokat is kaptak.


Limburger Georgina és Csorba Nándor (Kujundzsity Klaudia felvétele)

A kupuszinai népviselet gyönyörű, de ma már nincs, aki elkészítse. Limburger Georgina saját kezébe vette az ügyet.

— Igény mutatkozott rá, mivel Dávid fiam néptáncol, és kellett neki új ing. Ennek megvarrása nem volt probléma, de a hímzés igen. Tudni kell, hogy a kupuszini hímzés, ez a tulipánozás, amely a lányok, asszonyok kötényén meg a fiúk ingjén található függőleges vonalban, egy népi hímzés, nyargalásos technikával készül. Az utolsó néni, aki ezzel foglalkozott, aki ezt pénzért csinálta, tizen-egynéhány évvel ezelőtt elhunyt. A lányát ugyan megtanította erre, ő azonban nem foglalkozik vele. Tőle kértem útmutatást. Később a lányomnak is készítettem kötényt. A COVID-os időszak alatt pedig rászedtek, hogy a maszkokra varrjak, így figyeltek fel a munkámra a művelődési intézetből, és így kerültem bele a vajdasági viseletkészítő csoportba.

— A világtalálkozón most kezd igazán kibontakozni, hogy milyen széles, sokoldalú és színes a palóc kultúra — mutatott rá Csorba Nándor, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vezetője. Elmondta, a kupuszinai tánccsoport az idén a reggeli mosdatás hagyományát elevenítette fel a fesztiválon, valamint lakodalmas játékos táncokat is bemutatott. — A reggeli mosdatás a falu egyik legrégebbi szokása, melyről hivatalos papírunk is van, hiszen az 1920-as évek előtt betiltották, mert a szokás szerint fémpénzt kellett dobni a vízbe, és akkor egy vírus, diftéria terjedt. A hagyomány szerint az új menyecske az első nyilvános kútnál napkeltekor bocsátotta haza a násznépet: háromszor mert a kútból, kétszer kiöntötte a vizet, harmadszor, amikor már a legtisztább a víz, a mosdatótálba öntötte, melyet az egyik barátnőjéhez tartott, ebből mosdatta a vendégek arcát, a másik barátnője vagy komaasszonya pedig törölte az arcokat. Eközben pedig a Reggel van, harmat, fázik a lábom című kupuszinai népdalt énekelték. A világtalálkozóról annyit még mindenképp szeretnék elmondani, hogy szinte fura volt, hogy mindenki úgy beszélt, ahogyan mi. Úgy, ahogyan az őseink, a nagyszülők, a dédek. Ez is az összetartozás érzését erősítette, olyan volt, mintha fölmentünk volna az elődeinkhez, oda, ahonnan az őseink útnak indultak — összegezte Csorba Nándor, majd hozzátette, hogy egy palóc jellegű Csillagösvény-túrára is meghívást kaptak.

Szoknyák  (Guzsvány Henrietta felvétele)

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..