— Rossz hírrel kezdődött a nap, Bábel Balázs kalocsai érsek ugyanis jelezte, hogy betegség miatt kénytelen lemondani a látogatást. A szabadkai Dobai István főtisztelendő úr viszont megtisztelt bennünket jelenlétével, gyönyörű misét tartott. Huszonegy pap volt jelen, köztük egy palicsi diakónus: Koleszár József, aki a falu szülöttje. A helyi közösség tanácsa, a civilszervezetek, egyesületek tagjai, az általános iskola dolgozói is részt vettek a szervezésben s a rendezvény lebonyolításban. A gyermekek vállalták a kupuszinai népviselet felöltését, a nagy hőség, a szünidő, a nyaralási idény ellenére díszei voltak az ünnepnek. A magyarországi testvértelepülések, Ádánd, Hercegszántó képviselőit megvendégeltük minden jelenlevővel együtt. A megmaradt kiflit, süteményt, gyümölcsöt a Caritas jótékonysági szervezet helyi aktivistái szétosztották a rászoruló nagycsaládosok, szegényebb sorsú lakók között. Példás volt a hívek odaadása. Ha összetartunk, nincs lehetetlen, és a munka nem fáradtság, hanem öröm, az elért eredmény pedig sokáig örömmel tölti el az ember szívét.
A bácskertesi Szent Anna-plébániatemplom olyan szép, mint egy kicsiny ékszerdoboz. Büszkék lehetünk arra, hogy az 1946-os vagyonelkobzás óta az egyházközség az önkéntes munkának köszönhetően fenn tudott maradni. Az idén egymillió dináros támogatást kaptunk Apatin községtől orgonajavításra. Az ünnepre elkészült és ismét megszólalt az 1905-ben készült hangszer.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a helyi adakozóknak és mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult a jubileum megünnepléséhez. A kalocsai érsek úr azóta jelezte, hogy pótolni kívánja a látogatást, augusztus közepén megtekinti az egyházközséget. A Szent Anna-napi búcsú vasárnapján különleges vendégünk volt: ft. Bakos Rafael, a keszthelyi karmelita rendház priorja látogatott el hozzánk. Testvérként jött el Kupuszinára, minthogy palóc gyökerei vannak, s azonnal belopta magát a helyiek szívébe. Az idősek megkönnyezték a palóc nyelvjárásban mondott prédikációját. Az ünnep elmúlik, jönnek a szürke hétköznapok, mi pedig feltesszük a kérdést: hogyan tovább? Bakos atya megmutatta az útirányt — tartozzunk Istenhez, egymáshoz, mert nem az anyagiakban, hanem az emberi kapcsolatokban, az Istenben rejlik minden! — zárta gondolatait Bunford atya.