home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Különszobában
KREKITY Olga
2009.06.24.
LXIV. évf. 25. szám
Különszobában

A címalkotást a szerző Mi volt a szép C.-ben? című verseskötetének egyik darabja ihlette. A többi pedig ezt a beszélgetést...- A C Croatiát, vagyis Horvátországot jelenti, vagy pedig ez, ahogyan megírtad, csak a ,,titkos helyek gyűjtőneve''?- A ''titkos helyek gyűjtőnevéR...

A címalkotást a szerző Mi volt a szép C.-ben? című verseskötetének egyik darabja ihlette. A többi pedig ezt a beszélgetést...
- A C Croatiát, vagyis Horvátországot jelenti, vagy pedig ez, ahogyan megírtad, csak a ,,titkos helyek gyűjtőneve''?
- A ''titkos helyek gyűjtőnevé”-t is jelenti, természetesen. Azért választottam a C betűt, mert az nem köt máshoz, nem asszociál más, már megírt művekre vagy leírt helyekre, ugyanakkor köze van az életemhez, az életünkhöz. Az ezredfordulót követő első években már megnyugtató biztonsággal átjárhatóvá váltak az országhatárok, s a 90-es évek balkáni válsága után a családunk 2003 nyarán újra eljutott a horvát tengerpartra. Egy Crikvenica melletti kis faluban, Jadranovón kötöttünk ki, amely ugyan nem található meg minden térképen, mégis az adriai tengerpart egyik legszebb része, teljesen érintetlen. Errefelé hideg források törnek fel és festik zöldre a kék tengervizet. Hosszú idő után visszatérhettem tehát gyermek- és ifjúkori emlékeim színhelyére, de ezek az emlékek szétszálazódtak, aztán újra összeálltak, s már egy másik képet mutattak. Mint ahogyan már mi is mások voltunk. Tehát C. konkrét hely is, de több is annál. Inkább idő, mint tér: mindaz, ami volt. A líra mögött mindig konkrét élményanyag rejtezik, de CSAK erről dögunalmas lenne írni (és olvasni is). Sokszor vitatkozunk a barátnőmmel, mert őszerinte az irodalom olyasvalami, aminek semmi köze az élethez, ami távol visz tőle. Az én álláspontom pedig éppen az, hogy ami az irodalomba bekerül, az is a világ: a világnak a szerző életében, szemléletében tükröződő képe, mása. Le is írtam azt a mondatot, hogy mindent az irodalomból tanultam, élni is. Hogy Jadranovóra eljutottunk, az is egy irodalmi olvasmánynak köszönhető. Felfedeztem, hogy Lovas Ildikó egyik szövegében az azonos kezdőbetűjű L. I. mögött Ladányi István rejtezik, akit ismertem, hiszen 92 előtt a kollégám volt, s ő mondta, hogyan, hol talált szállást C. közelében - de a versben és az egész kötetben ennek már egyáltalán nincs túl nagy jelentősége.
- Az Atlantiszban mégis azt írod: ,,az igazi irodalom akkor az, ha van társadalmi mondanivalója''.
- Ezt egyik tanárom mondta a gimnáziumban. S ha tovább olvasod a sorokat, érzékelheted a magam iróniáját, válaszul erre. Az iskolában utáltam a verselemzéseket, mert mindig a vers eszmei mondanivalóját kérték tőlünk számon, sohasem a versről mint nyelvi konstrukcióról beszélgettünk. Vagy legalábbis az utóbbiról keveset. Szépirodalmi szöveg kapcsán reáliákról beszélgettünk - hogy mennyire volt szegény a Hét krajcárban a család -, s ezt épp akkor elemezgettük, amikor naponta akár két kiló narancsot is megvehettünk. Szenvedtem ezektől az ideológiai kötöttségektől. Meg attól is, amikor a hadsereg vagy a város felszabadulásának napjára fogalmazást kellett írnom. Egyszer az egyik korai versemben benne volt az a szókapcsolat, hogy húsvéti körmenet. A helyi lap szerkesztője azt javasolta, húzzam ki ezt a szövegből, mert nem jelentethetik meg, valakinek még majd szemet szúr. Nem voltam és vagyok vallásos, lehet, hogy akkor még azt sem tudtam, mi is igazából a húsvéti körmenet, inkább ez a fajta hozzáállás sértett: hogy egy ilyen ,,neuralgikus szó'' miatt írjam át a verset. Akkor inkább ne jelenjék meg. Azután az idők során úgy alakult, hogy kritikus (is) lettem , s ettől kezdődően most már saját elhatározás szerint elemzek verseket. Hallgatóimat is arra igyekszem rávezetni, hogy egy-egy verset mint szépirodalmi, nyelvi konstrukciót, a szövegmegcsinálás módját vegyék górcső alá: mitől vers a vers?, mitől szép a vers? A költemény nem ideológiai, hanem nyelvi, esztétikai tákolmány, s a versbeszédnek működési szabályai vannak.
- Megint idézlek: ,,hegyek és költők alig vannak nálunk...'' Így gondolod?
- Ezt Gál László írta, őt idéztem. A magyar rendszerváltás után a versbeszéd megszabadult az ideológia ballasztjától, s a mívességre, a szöveg megalkotottságára helyezte a hangsúlyt. A 80-as évekig megkülönböztethettünk több irodalmi paradigmát: a klasszikus modernt, az avantgárdot, másodmodernt stb., a Nyugat, majd az Újhold lírahagyományának továbbélését (Kovács András Ferenc, Tóth Krisztina). A 80-as évek után viszont jött a posztmodern irodalom, ami, úgy tűnik, még mindig egy homályos gomolyag - a mából nemigen lehet megfogalmazni a mát, el kell múlnia jó néhány évtizednek, hogy vissza tudjunk pillantani. A mai, kortárs magyar irodalom nagyon sokszínű és sokrétű, sok mindent magába foglal - a hagyományra való rájátszástól az intellektuális irónián át a minimalizmusig és a rap versbeszédig minden megtalálható benne - ettől olyan nehezen behatárolható. A vajdasági magyar költészetbe, noha abban is nyomon követhetők a különféle formaelvek és versbeszédek, mintha nemigen tört volna be a posztmodern. Amiről mint itteni specifikumról beszélhetünk: a Symposion által ránk hagyományozódott szabad vers, amiről jóformán mint a vajdasági magyar líra anyanyelvéről beszélhetünk. Így írt - ír Tolnai, Domonkos, Jung, Böndör, Fenyvesi, de az újabb nemzedék tagjai közül is jó néhányan. Úgy tűnik, mintha ez a fajta versbeszéd kissé nehezen integrálódna az egyetemes magyar irodalomban, hiszen a 60-as évek második felétől itt nálunk dominált és teremtett hagyományt.
- Vannak, akik újraírják József Attilát, Adyt...
- Ne gondold, hogy ez könnyű. Én is felhasználom verseimben József Attila és más költők sorait, de nem egyszerűen az utánzás végett, hanem azért, mert ezzel utalni szeretnék hasonló alaphelyzetekre, szituációkra, problematikára, amit ,,vétek lenne'' másképp megfogalmazni. Az intertextualitás ugyanakkor sokkal több egyszerű utánzásnál. A posztmodern irodalomban épp az a legfontosabb kérdés, hogyan találkozik a hagyomány a mai megszólalással, érdekessége pedig abban rejlik, hogy az utóbbi, a ,,mai dallam'' általában mást mond, mint az idézett, eredeti szöveg (lásd: Parti Nagy Lajos, Orbán János Dénes, Karafiáth Orsolya... verseit). És hogy az előbbi kérdésedre válaszoljak: igen, kevés míves és a költészetben is jártas költő ír Vajdaságban. S ezt kritikusként, sajnos, ki kell mondanom. Úgy gondolom, ma már irodalmi tájékozottság nélkül sem olvasni, sem írni nem lehet. Az is zavaró, hogy nálunk az amatörizmus és a dilettantizmus is olykor egybemosódik az irodalommal. És ugyanakkor itt a kis közösségek kultúráját gyakran veszélyeztető jelenség: a vidékiesség. Ezek nagyon kényes témák, de nemigen lehet szó nélkül hagyni, nem észrevenni, megkerülni, ha tisztán akarunk látni. Azt, ami van.
- Mi az oka annak, hogy kevés prózát írsz?
- Nagyon egyszerű a válasz: nem tudok prózát írni - az epika szíve a történet, én meg az egyetlen prózakötetemben, az Így éltünkben sem történetet írtam, legfeljebb a magam élettörténetét, kihagyásos, lirizált prózát, refrénekkel -, bár nagyon szeretnék, mert a mai idők a regénynek kedveznek. Nem véletlen, hogy olyan nagy sikerük van az Eszterházy-, a Závada- és a Kukorelly-regényeknek. Leomlott a berlini fal, láthatóvá váltak a titkos akták, vagyis megmutatkozik annak a világnak a fonákja, amelynek eddig csak a színét láttatták velünk, átértelmeződnek az elmúlt évtizedek, fontossá vált a múltat és a közelmúltat felülíró emlékezet, s ezek a történések kedveznek a regény műfajának.
- Én viszont azt tapasztalom, hogy sem a regények, sem a verseskötetek nem találnak el az olvasókhoz, ugyanakkor a különféle könnyű kis olvasmányok napról napra népszerűbbek...
- Kukorelly mondta: ,,író az, aki ír, publikál és recepciója van''. A mindenkori szerkesztők és kiadók kötelessége, hogy felmérjék, kit vagy mit javasolnak kiadásra és kit vagy mit népszerűsítenek. Ilyen téren még a könyvesboltoknak is tudatformáló szerepük van. Topolya központjában egykor ott voltak a Forum könyvesbolt kirakatában a legújabb vajdasági magyar könyvek sorban kirakva, de központi figyelmet kapott, emlékszem, Pap József Híd-díjas verseskötete, ott volt mellette a fényképe is, így aki naponta arra járt, az nem tudott nem felfigyelni a legújabb vajdasági magyar irodalmi történésekre. Én ebből a kirakatból középiskolás koromban követni tudtam, mi történik a vajdasági magyar irodalomban, s nagyon szeretném, ha ebben a városban, ahol élek, és másutt is egyszer újra lenne egy ilyen tudatformáló, az irodalmi történésekről is informáló - és ízlésalakító - könyvesbolt (mint amilyen például a szabadkai Danilo Kiš könyvesbolt), értékes irodalmat népszerűsítő hely, sziget...
- Mit jelent számodra a Híd-díj?
- Ha ez az odafigyelés, a figyelem jele, akkor sokat. Különben pedig: minden megy tovább, mint eddig is, írás és olvasás, munka...

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..