Mint általában a járművek felsorolásakor, itt is több szerkezetről tehetnénk említést, de most csak azokkal foglalkozunk, amelyekkel bármikor összefuthatunk egy mocsaras, lápos természeti rezervátum látogatása vagy egy gyalogtúra alkalmával a dimbes-dombos hegyvidéken. Ezekre a helyekre csak speciálisan megtervezett és elkészített szállító alkalmatosságokkal juthatunk el.

Elsőnek vegyük a valóban furfangosnak mondható mocsárjárót, melyet főleg a nagy kiterjedésű, normál mélységű vagy a sekély tavak feltárására, illetve látogatására használnak. Ezeket a vizes területeket sok helyen sűrű növényzet borítja, melyen egy motorcsónak nem közlekedhet, mivel a növény rátekeredik a motor propellerjére, és így az nem tud forogni, tehát a haladás nem lehetséges. A kézi evezés is nehéz ugyanebből az okból. Az egyetlen jármű, mely könnyedén veszi az akadályokat, az a mocsárjáró, mely egy amerikai találmány, és ott a mocsaras terepen csak ezzel közlekednek a halászok vagy a turisták. A szerkezet 5-7 személy biztonságos szállítására képes, de léteznek nagyobbak is, melyeken már 30 személy is kényelmesen elfér. A motorja megközelítőleg 400 és 450 lóerő között mozog, természetesen a felhasználási területtől függően. Szinte bármilyen akadályt könnyen leküzd, és a néhány centis vízben is otthonosan mozog, ahol a végsebessége elérheti a 80 km/h sebességet is, de a szárazföldön nem használható. A működéshez szükséges tolóerőt a nagy teljesítményű dízel- vagy benzinmotor adja, mely egy nagy átmérőjű légcsavart hajt meg. A kormányzás a mögötte elhelyezett ülésről történik. Kitűnően alkalmazható bárhol, és a mentésekben is nagy segítséget nyújt.

A következő furcsa vízi alkalmatosság a légpárnás hajó, melynek szinte semmi sem áll az útjába, legyen szó mély vagy sekély vízről, jégről, hóról vagy szárazföldről. A különös találmányt 1955-ben próbálták ki, és azonnal nagy sikert aratott, különösen a hadászat területén. Egy vagy több propeller hajtja, a lapos törzset pedig különösen erős gumiköpeny zárja körül.

Kompresszor által termelt sűrített levegő emeli fel a járművet, mely tehát a hajótörzs és a vízfelület közötti levegőrétegen siklik, és elérheti akár a 150 km/h sebességet is. Fedélzetén 450 személy is szállítható, ám a legújabb fejlesztéseknek köszönhetően ez a szám is emelkedett, így már rendes utasforgalmi járatok is működnek, melyek rövid idő alatt tudnak hosszú távokat megtenni. A motor teljesítménye is lényegesen megnövekedett, sikerült elérni az 1000 lóerőt. Ez a jármű közkedvelt a tengeri utaztatásban, mivel turisztikai látványosságnak is számít, emellett a gyorsasága is nagyon fontos, hiszen a szigetek közötti távolságok már teljesen jelentéktelenek lettek. Természetesen a katonaság is továbbfejleszti a modelleket — persze a saját követelményeinek megfelelően. Már most hihetetlen kapacitással működnek, és akár több harckocsit is képesek szállítani, mindemellett a legénység létszáma is nagy. A vízkiszorításuk akár 350 tonna is lehet, és helikopterhordozóként is igénybe vehetőek, de szinte minden téren használatban vannak. A szerkezeti felépítésük majdnem megegyezik, az egyre könnyebb anyag használatával megnövelhető a kapacitás, ami az utasszállításban sem elhanyagolandó tényező. A cél, hogy minél több légpárnás hajó legyen használatban, eközben pedig a környezet megóvása is lényeges. A nagyobb erő nagyobb üzemanyag-fogyasztással is jár, noha egy bizonyos ponton túl már megkérdőjelezhető ezeknek a járműveknek a létjogosultsága. Bármennyire tökéletes is a kidolgozásuk, egy meghibásodás alkalmával rengeteg üzemanyag kerülhet a vízbe, ami környezeti katasztrófához is vezethet.

A mocsárjárók és a légpárnás hajók ma már kis méretben is elérhetőek, és bármilyen időszakban használhatjuk őket, mivel számukra semmi sem akadály. Különösen a kisebb hajók közkedveltek a tengeren vagy a folyókon. Lehetnek 2 és 4 személyesek, a legnagyobb sebességük eléri a 45 km/h-t, ami már jelentős teljesítménynek mondható. A legtökéletesebb technikai megoldások alapján készülnek, sokak nagy örömére.

A szárnyashajók

A különleges kategóriába sorolandó járművek száma elég nagy, ezért csak néhánnyal foglalkozunk, de nem hagyhatunk ki a felsorolásból olyanokat, amelyek valóban felkeltik az emberek figyelmét. Valami miatt sokan megcsodálják őket, hiszen nem mindennapi látvány egy nagy méretű vonat, mely a síneken száguldva szállítja az utasokat, egy óriási repülőgép, egy emeletes busz vagy egy szép lakóautó. Az ámulatot fokozza, ha már utaztunk is egy ilyen járművön, és akkor már sokkal többet tudunk mesélni másoknak az élményről. Mivel itt a nyár, most egy vízi furcsaságot mutatunk be.

A szárnyashajók azok a vízi járművek, amelyekkel a szárazföld és a szigetek között szállítják az utasokat. Természetesen a kompok és más hajók is ezt a célt szolgálják, de mint turisztikai látványosság a legtöbben az előzőekre szeretnének feljutni. A legnagyobb számú flotta Görögországban, Németországban, Japánban, Albániában, Olaszországban volt jelen, illetve az egykori Jugoszláviában is keresett volt. A horvát tengerparton a ’70-es, ’80-as években mint kirándulóhajó volt látható nagy számban a nagyobb kikötővárosok között, így megfordult Splitben, Zadarban, Šibenikben, Hvaron és sok más helyen.

Az első modellek a Szovjetunióban készültek a ’60-as években. A Roket leginkább a folyókon, a Komet pedig a tengereken közlekedett, és a legjobban sikerült szárnyashajók egyike — ha nem a legjobb — volt a világon. A legénysége öt főből állt, az utasai száma elérte a százat, a végsebessége megközelítette a 60 km/h-t, így a leggyorsabb utasszállító címet is elnyerte. A hajó a megfelelő sebesség elérése után kiemelkedik a vízből, és a levegőben siklik. A hátránya a túl nagy üzemanyag-fogyasztás és a magas karbantartási költség, mely manapság nagymértékben meghatározza, hogy használatban marad-e, vagy kivonják a forgalomból. A jobb és bal forgásirányú, M-400 típusú, négyütemű dízelmotorok tizenkét hengeresek, turbófeltöltővel, vízhűtéssel és fordított tengelykapcsolóval vannak felszerelve. A teljesítmény eléri az 1000 lóerőt. Az áramellátásról a hajó igényeinek megfelelően egy kombinált dízelgenerátor gondoskodik, mely 12 lóerős, teljesítménye pedig 5,6 kW. Az öntömege 36,4 tonna, maximális terhelés alatt 53,4 tonna, hossza 34,6 méter, szélessége 9,5 méter, magassága 5,63 méter, a szárnyakon haladva pedig 6,78 méter.

Az újabb modellek teljesítménye eléri az 1800 lóerőt, illetve vannak feljegyzések, amikor a 2200 lóerőt is sikerült megvalósítani, a végsebesség pedig 60 és 70 km/h között van. Egy tankolással megközelítőleg 600 kilométer tehető meg. Az üzemanyag-fogyasztást sikerült csökkenteni 50 literrel a 225 l/h-ról, ami nagy siker, mivel így olcsóbb lett az üzemeltetés, és a viteldíj is megfizethetőbb. A legénység létszáma is jelentősen csökkent, így most mindössze három személy végzi a szükséges teendőket. Az utasokat három, lágy székekkel ellátott társalgóban lehet elhelyezni, az elülső 26, a középső és a hátsó pedig egyaránt 44 férőhelyes. Az emberek áthaladnak a középső részről a hátsó fülkébe a fedett fedélzeten keresztül, az ajtók a fedélzetről a WC-re, a gépházra és a háztartási helyiségbe vezetnek. A középső kabin büfé.

2011-ben megszületett a Komet—86 modell, mely már a legmagasabb színvonalat képviseli. Itt a bőrülés és az étterem, továbbá a bár már alapkövetelmény. A motorok teljesítménye összesen 2200 lóerő, emellett a dízelüzemű villanyerőművet is modernizálták. Mivel a biztonság nagyon fontos tényező, a navigációs rendszerek is a legmodernebbek, továbbá a törzs elkészítése során a legmegbízhatóbb anyagokat használják, ez még a szegecsekről is elmondható. Mint minden jármű esetében, itt is igaz, hogy nemcsak nagyok léteznek, hanem kis méretűek is, melyeket bárki megvásárolhat. Ilyen például a Volga, mely sétahajókázásra van tervezve, folyókon, tavakon, sőt, a tengereken is használható. Hosszúsága 8,5 méter, szélessége 2,1 méter, a maximális teljesítménye 70 lóerő, a szállítható személyek száma 6 fő. A fejlesztések folytatódnak egy modernebb hajó megépítése érdekében.

Ezek a szárnyashajók — mivel megbízhatóak, gyorsak és nem utolsósorban turisztikailag is népszerűek — vélhetően hamarosan nagyobb számban is előfordulnak majd a tengereken, folyókon. A régi típusokat, melyeket már nem kifizetődő javítani, éttermekké alakították forgalmas kikötőkben.

A kisvasút

A vasút egyike a legrégebben használt közlekedési módoknak, de ezen belül vannak még felosztások a nyomtávolság szerint. Lehetnek keskeny nyomtávolságúak (1067, 1000, 760, 750 és 600 mm), normál méretűek — mely szerint a világ vasúthálózatának több mint 60 százaléka épült — (1435 mm) és széles nyomtávúak (1520, 1600, 1668, 1676, sőt 3000 mm). A méretnek nagyon pontosnak kell lennie, hogy a szerelvény biztonságosan tudjon közlekedni, különben a vonat kisiklik. A sínfejek belső oldalai között mérik a távolságot, melyet az építés folyamán állandóan ellenőriznek. A nyomtáv eltérő mérete az országok közötti forgalomban sok bonyodalmat okoz, ezért igyekeznek összehangolni a számokat.

A keskeny nyomtávú vasutakat kisvasútnak is nevezik, és ma már csak turisztikai célokra használják. A kiépítésüket a Monarchia idején kezdték, elsősorban katonai célokra, de később az utasforgalom terén is mind többet használták. Az építés folyamán előre nem látott többletköltségek merültek fel, elsősorban a boszniai hegyvidéken, ahol nem tudták megkerülni a nagy hegyeket, és csak alagutakkal lehetett megoldani a pályavezetést. A munkálatok csak nagyon lassan haladtak, mivel a szerszámok akkor még igen kezdetlegesek voltak, de a robbantásokkal sikerült gyorsítani. A mozdonyok és a kocsik könnyebbek, a sebesség is kisseb, ezért olcsóbb az üzemeltetése. Az egyik ismert vasútvonal az 1800-as években épült, Belgrádot kötötte össze Szarajevóval, 1960-ig volt használatban, és Bosna Bahnak nevezték. Később elkészült a Szarajevótól Dubrovnikig futó szakasz is, így a fővonal 700 km hosszú lett, de a szárnyvonalakkal együtt elérte a 2000 km-t. Dubrovniktól Igalón, Herceg Novin, Zelenikán át további szakaszt építettek, és a módosabbak már utazhattak is, hiszen ezekben az időkben kezdett el virágozni a turizmus. Nagyon sokan jöttek ide pihenni, például a zelenikai hotelbe, mely az I. világháború után mint laktanya volt használatban, valamint voltak különféle szanatóriumok is, mint az igalói, mely a gyógyiszapjáról volt ismert, és a tüdőbetegek számára is jó helynek számított.

Nyugat-Szerbia egyik legismertebb nevezetessége a Mokra Gora-i kisvasút, mely a Tara Nemzeti Park területén található. A pálya Užicéből indul, a Mokra Gorán és Višegradon át vezet, és Szarajevóban ér véget. Az út nagy része meseszép hegyvidéken halad át, miközben az ismert Šargan-hágót is megmássza. A Šarganska osmica elnevezés onnan ered, hogy a csaknem 300 méter szintkülönbséget és a 15 kilométeres távot a pálya 8-as alakban küzdi le. Az építése 1916-ban kezdődött, viszont az I. világháború kitörésével leálltak a munkálatok, de 1922 körül újra megindultak, és 1925-re be is fejeződtek. A hágóra 20 alagúton és 5 hídon keresztül jutott fel a vonat, és ekkor már rendszeres járatok közlekedtek a nagyobb városok között, mint amilyen Belgrád és Dubrovnik. Az utat kényelmes hálókocsikban lehetett megtenni, a járatokra szinte mindig teljes kihasználtság volt jellemző. 1974-ben megszüntették a vonalat, viszont 2000-ben újra megindult a közlekedés a Mokra Gora — Šargan Vitasi szakaszon, de csak mint turisztikai látványosság. Azon felbuzdulva, hogy mennyien kíváncsiak erre a szemet gyönyörködtető tájra, elkezdték a kisvasút korszerűsítését Bosznia-Hercegovina felé, és a Mokra Gora — Višegrad vasútvonalat 2012-ben átadták a turistáknak.

A mozdonyok — közismert nevükön a Ćirók — kerékátmérője 900 mm, a kazánnyomás 13 atmoszféra, az önsúlyuk 31 tonna, teljes terhelés alatt 36 tonna. A víztartályuk 7000 literes, a szállított szén mennyisége 300 köbméter, a teljesítményük 400 lóerő, a maximális haladási sebességük 40 km/h. A célnak teljes mértékben megfeleltek, és az emelkedőket lassan, de biztonságosan leküzdve, a célállomásnál a készlet feltöltése után újra útra készen várták az indulást. A karbantartási költségek akkor még nem voltak annyira meghatározóak, mint manapság, ezért is lehetett egy ilyen szép járatot üzemeltetni. A kapacitás abszolút ki volt használva, sőt a jegyeket már előre le kellett foglalni.

Aki szeretné átélni ezt az élményt, az az utazási irodákban érdeklődjön, noha saját szervezésben is megoldhatja, csak előtte gyűjtsön be minden szükséges információt a menetrenddel kapcsolatban.