Már kora reggel gyülekeztek a csapatok a tájház udvarában, ám az idén nem vonultak ki valamelyik közeli földre, mivel a kukoricaszedés elmaradt, viszont a régi, kukoricatöréshez fűződő hagyományokat játékos vetélkedőkkel idézték fel.

— A faluban sajnos nem termett kukorica, így a kukoricatörést és a szárvágást nem tudjuk megtartani, viszont nem szerettük volna megszakítani a tizenhárom éve tartó hagyományt, és ha egy kicsit másképp is, de megrendeztük az eseményt. A tizenöt, környékbeli településről érkezett csapat kukoricával kapcsolatos ügyességi játékokban vetélkedik egymással. Már a délelőtti órákban csábító illatok lengik be a tájház udvarát, a csapatok ugyanis babgulyásfőzésben is megmérettetnek — mondta Dudás Ilona, a Mag Hagyományápoló Egyesület tagja, az esemény egyik szervezője.

Kiváló hangulat a néptánctalálkozón (A Gracza János SZIE felvétele)

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Juhász Attila, a mezőgazdasági minisztérium államtitkára is, aki kiemelte, az ilyen rendezvényeken a fiatalok megismerkedhetnek hagyományainkkal, a termelők számára pedig találkozási lehetőséget nyújtanak.

— Kormányzati szerepvállalás címén ellátogatunk ezekre a rendezvényekre, ahol találkozhatunk a termelőkkel. Mi elmondjuk nekik, milyen újdonságokat kínál a minisztérium számukra, ők pedig közlik velünk, mi az, amin változtassunk, mit építsünk be a támogatási rendszerbe.

A vetélkedők sora a kukoricával való kosárba dobással kezdődött, majd kukoricamorzsolással, a piros kukorica zsákban való megtalálásával, a piros szemek kiválogatásával és csutkavárépítéssel folytatódott. A játékokban a zentai Kőrösi Ferenc is részt vett, aki a régi kukoricatörésre emlékezett vissza.

A csapatok kukoricát morzsolnak

— Régen a kukoricát héjastól leszedték, hazavitték, otthon fosztották, a héját a jószágnak adták, a szárral pedig fűtöttek. Ma ez már nem így van, gép szedi a termést. Gyermekkoromban sokat szedtem a kukoricát, vágtam a szárat, segítettem mindenben. Gyakran napközben folyt a betakarítás, este vágtuk a szárat, hajnalban pedig kúpba raktuk. Abban az időben nem gondoltuk, hogy valaha az egész folyamat gépesítve lesz. Emlékszem, egyik évben a kukoricát májusban elvitte a fagy, az idén pedig a szárazság miatt szinte alig van termés. Mit hoz a jövő, nem tudhatjuk — állapította meg a nyolcvanhat éves beszélgetőtársam.

Az eseményt házitermék-bemutató és kézműves-kirakodóvásár is színesítette. A felsőhegyi Fényszárusi Márta és a Kiss csapat asztalán az ősz termései, a tök, az alma, a paprika, a gesztenye, a piros és a sárga kukorica vonultak fel.

— Fontos, hogy az utánunk jövő korosztályok is tudomást szerezzenek arról, hogy régen mekkora munka volt a betakarítás, hiszen akkor még nem kombájnokkal szedtük a tengerit. Mi nemcsak gépesítve, hanem kézzel is törjük a kukoricát, a szárral befűtünk a kemencébe, és finomabbnál finomabb ételeket készítünk. A háznál, ahol locsolórendszerrel öntöztünk, szépen termett, viszont ahol nem locsoltunk, ott nincs termésünk. 2011-ben is rendkívül aszályos évünk volt, de ez talán még azt is felülmúlta. Továbbra is dolgozunk, próbálunk termelni, és reménykedünk, hogy jövőre jobb lesz — bizakodott Márta.

Csutkavárépítés

A Csipkerózsa kézimunkacsoport különféle dísztárgyakat, hagyományos eljárással gyártott háziszappant, kézzel varrott és horgolással készített kisállatokat, öntött gyertyákat, dekupázsolt dobozokat, természetes anyagokból alkotott baglyokat és egyéb gyönyörű termékeket állított ki, illetve kínált az érdeklődőknek a kézművesvásáron.

— A faluban mindent a helyi közösséggel és a civil szervezetekkel közösen szervezünk, segítünk egymásnak, valóban kiváló az együttműködés közöttünk. Nem csak a falubeli eseményeken képviseltetjük magunkat, gyakran járunk a környező települések rendezvényeire is. Szeretünk közösségben lenni, barátkozni, a termékeinket szeretettel készítjük. A kézimunkacsoportban 30-an vagyunk, ebből 20 az aktív tagok száma, de a többiekre is bármikor számíthatunk. Összejöveteleinket szerda délután a tájházban tartjuk, ahol a nyertes pályázatból vásárolt szövőszékeink és az egyéb kézműveseszközeink vannak elhelyezve. A faluban rengeteg alapanyag található, az egyszerű anyagokból ugyanis nagyon értékes tárgyakat állíthatunk elő. Például a gyermekhét alkalmával gyapjúból medúzákat csináltunk, amit a gyerekek nagyon élveztek. Hamarosan elkezdjük a karácsonyhoz kötődő dísztárgyak készítését — mondta Baranyi Valéria, a Csipkerózsa kézimunkacsoport vezetője.

Az eredményhirdetés előtt a jelenlévőkhöz Fremond Árpád, a Magyar Összefogás listavezetője szólt, majd kihirdették a kukoricával kapcsolatos vetélkedő és a főzőverseny nyerteseit. A játékok legjobbjának a helyi Armida Nőszervezet bizonyult, a gyerekek mezőnyében a Morzsolók csapata nyert, a főzőverseny győztese Kislinder Sándor lett, míg a legszebb dekorációt a Csipkerózsa készítette.

A Csipkerózsa kézimunkacsoport termékeinek egy része

Este harmadik alkalommal tartottak néptánctalálkozót, melyen a csantavéri Mendicus MK Szénaboglya felnőtt-néptáncegyüttese, a bácskossuthfalvi Ady Endre MK Kalamajka ifjúsági néptánccsoportja, az újvidéki Vajdasági Magyar Népművészeti és Közművelődési Központ Manó gyermeknéptánccsoportja, valamint a helyi Gracza János SZIE alsó osztályos néptáncosai, a Pimpimpáré ifjúsági tánccsoport és a Gézengúz néptánccsoport lépett közönség elé. A színvonalas műsor után táncház várta az érdeklődőket. November 26-án a Gracza János SZIE szervezésében népzenei találkozót tartanak a színházteremben.

Az eseményeket Zentagunaras Helyi Közössége, Topolya Önkormányzata, az MNT, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Csoóri Sándor Alap támogatta.