A Vojvodino, ovakvu te volim interjúkötet ezzel a szélesebb közönség számára is elérhető lesz, hiszen mindeddig csak a magyarok olvashatták az interjúalanyok vallomását Vajdaság egy-egy szegletéből, faluból vagy városból, víz vagy szántóföld mellett, magaslatok ölelésében vagy a síkságba révedő tekintettel, kocsmából, fagylaltozóból vagy éppen képtárból, saját kisgazdaságból vagy akár tájházból. Magyar, szerb, szlovák, ruszin, görög, gorán, zsidó, horvát, bunyevác, román, roma, bolgár, német, montenegrói mesélt arról, mennyire szép és élhető vagy éppen akadályokkal, nehézségekkel teli a léte Vajdaságban. És mégis mindegyik történetben megjelent a táj, a hely, a szülőföld szépsége, a ragaszkodás, a kötődés. 

Ugyanez a ragaszkodás, kötődés bukkan elő szinte napról napra az életemben. Ha az ember — legyen az újságíró — odafigyel, szívével-lelkével nyitottan, impulzusok, egyszerű, hétköznapi, kis pillanatok befogadására készen járja a terepet, megannyi apró dolgot vesz észre. A földművesek szorgos munkájának nyomát a határban, az elrendezett sárguló-barnuló-borduló földeket, a megtelő gabonatárakat, a házak előtt felsöpört járdákat, a gyerekeket lovagolni tanító fiatalembert, gondos kezek nyomát a tájházakban, régi fotókon felismert dédnagymama szerezte örömet, épülő focipályát, birkózóakadémiát, szivattyútelepet, vízvezetéket, megszépülő játszótereket, tanácsokat adó falugazdászt, új útburkolatot, néptáncosok perdülő szoknyáját, szavalók izgalmát, önkéntesek odaadását.

Számomra ezért sosem kétséges, hogy egy-egy szavazáson élek-e a voksolási jogommal. A hétvégén a Magyarkanizsa Község területén levő helyi közösségi tanácsok tagjait választották meg. 35 szavazóhelyen 20 900 választópolgárt vártak az urnák elé. A községben Adorjánon, Martonoson, Oromhegyesen és Tóthfaluban 7, Velebiten 5, Magyarkanizsán 15, Kispiacon és Oromon 11, valamint Horgoson 9 tagból áll össze a helyi közösség tanácsa. Amikor ezt írom, egyelőre még részvételi adatok sincsenek, én mégis a legjobbakban bízom, hiszen a nemrégiben új otthonommá vált Tóthfaluban mindig álldogált valaki a szavazóhelyiség előtt, és délután, a firigyháziak találkozójára tartva, az útba eső településeken is ugyanezt láttam. Sokan vagyunk, akik szeretünk itt élni, és itt képzeljük el a jövőt.