November 8-án új Magyar Nemzeti Tanácsot választ a vajdasági magyarság. A nyári bizonytalanságot felváltotta az aláírásgyűjtés, a listák bemutatása és a szövetségkötés. Az október 25-ei parlamenti választás után két héttel tehát ismét szavazunk. Addig pedig hallhatunk még néhányszor összefogásról, megújulásról és megmaradásról. A kérdés az, milyen munkára váltják majd ezeket a szavakat november után.
Ki kivel?
A Vajdasági Magyar Szövetség vezette lista ismét Magyar Összefogás néven indul. Fremond Árpád csapatának 35 jelöltje közül 31 új, az átlagéletkor 41 év. A listavezető az intézményrendszer megőrzését és a munka folytatását ígéri, új szereplőkkel. A névsor mindenesetre jelentősen változott, a választók pedig majd eldöntik, mekkora változást várnak a működésben is.
Az ellenzéki oldalon közben újabb fordulat történt. Szeptember 30-án a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége bejelentette: megállapodott a Vajdasági Magyar Újrakezdéssel, jelöltjei a VMÚ listáján indulnak. Csonka Áron pártja szerint a korábbi széttagoltság nem hozott elegendő mandátumot az MNT döntéseinek érdemi befolyásolásához. Az Újrakezdés Mezei Zoltán vezetésével indul, szakmai alapú kinevezéseket és támogatáselosztást ígér.
A Vajdasági Magyar Plénum külön úton készül, dr. Cservenák Péter vezetésével. Tizenkét pontos programjában nyilvános döntéshozatalt, ellenőrizhető támogatásokat, önállóbb szerkesztőségeket és tényleges magyar ügyintézést sürget. Választási szándékból tehát van több is, a végleges szavazólap azonban még nem készült el. Utóbbi két lista a cikk megírásának idején még aláírásokat gyűjtött, vagyis ebben a pillanatban még csak egyetlen listáról tudjuk, hogy biztos induló.
Ezzel meg is érkeztünk a kampány egyik központi kérdéséhez: kié az MNT? A törvény szerint a tanács a magyar közösséget képviseli az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén. Az ellenzéki szereplők szerint azonban az intézményrendszer túlságosan összenőtt a VMSZ-szel.
Mit ígérnek?
A kampányban mindegyik szereplő a közösség érdekeire hivatkozik. A vita ott kezdődik, amikor az intézmények vezetőiről, a támogatások elosztásáról vagy a sajtó önállóságáról kell dönteni. Itt válik kézzelfoghatóvá, ki mit ért szakmaiságon. Egy nyilvános pályázat, egy megindokolt döntés vagy egy kellemetlen kérdésre adott válasz többet mondhat erről, mint bármelyik bemutatkozó rendezvény.
Az MNT mozgástere az oktatásban, a kultúrában, a tájékoztatásban, valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználatban van.
A vajdasági magyarság legsúlyosabb problémája továbbra is a fogyás. Fremond Árpád augusztus végén arról beszélt, hogy a magyar elsősök száma 2018 óta nagyjából 1300 körül stabilizálódott, vagyis szerinte az elvándorlás jelentősen lelassult. Ettől még évente körülbelül 2000-rel csökken a közösség létszáma a születések és a halálozások különbsége miatt. Az idei tanévben 1290 magyar elsős indult, 11-gyel több, mint tavaly. Ez jó hír, csak éppen demográfiai fordulatnak egy kissé sovány.
Az oktatásban viszont kézzelfogható az MNT mozgástere. A tanács évről évre küzd a kis létszámú osztályok megmaradásáért, emellett működik az ösztöndíjrendszer, a Vackor-program, a szerb nyelvi képzés, és kollégiumi fejlesztések is tervben vannak. Ez az a terület, ahol a nemzeti tanács valóban tud valamit tenni: nem állítja meg egy határozattal a népességfogyást, de eldöntheti, hogy a megmaradó gyerekeknek lesz-e magyar osztályuk, tankönyvük, kollégiumi férőhelyük és esélyük anyanyelven továbbtanulni.
A nyelvhasználatnál hasonló a helyzet. A 2027–2029-re szóló stratégia tervezetéhez 16 észrevétel érkezett, elfogadását Fremond Árpád október végére ígérte. Közben arról is beszámolt, hogy a kataszternél magyar nyelvű szerződés miatt utasítottak el ingatlanbejegyzést. Az érintett polgár számára alighanem ez a fontosabb mondat. Ő azt szeretné, hogy elintézhesse az ügyét, és ne a hivatal ajtajában fogyjon el a nyelvhasználati joga. A magyar felirat, ügyintézés és anyanyelvhasználat esetében ezért nem egy újabb szép stratégia, hanem annak a mindennapi végrehajtása lesz a mérce.
A működéshez pénz is kell. Az anyaországi támogatások körüli nyári aggodalmak után az MNT elnöke szeptemberben azt közölte: nem kaptak a támogatások megszűnésére utaló visszajelzést. Ez óvatosabb állítás annál, hogy minden finanszírozási kérdés rendeződött. A következő tanácsnak kiszámíthatóan kell működnie, világossá téve, hogy mire mennyi jut. Így az a kérdés is felmerül, hogy mennyire fenntartható egy olyan intézményrendszer, amelynek működésében Budapest pénze meghatározó szerepet tölt be.
Mi várható?
A választó így novemberben nem egyszerűen nevekre szavaz. Arról is dönt, hogy az MNT elsősorban a már kiépített rendszer folytonosságát képviselje-e, vagy nagyobb politikai és médiapluralizmus felé mozduljon. Csodát egyik lista sem tud kínálni. A demográfiai fogyást, az alacsony béreket vagy Szerbia általános politikai állapotát nem oldja meg 35 tanácstag. De hogy milyen magyar iskola, sajtó, kultúra és nyelvhasználat marad utánunk, abban az MNT-nek nagyon is van szerepe. Talán éppen ezért lenne jó, ha az idei választás nem arról szólna, ki kitől veszi el a tanácsot, hanem arról, mit kezd vele, ha egyszer megkapja.