Horgostól délnyugatra, az autópálya és az országhatár közötti, enyhén kiemelkedő Templom-dombon, a Szelevényi-puszta természetvédelmi területen kis méretű, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, nyugati homlokzata előtt tornyos, román stílusú falusi templom romja áll, melyet még Szekeres László, a Szabadkai Városi Múzeum régésze tárt fel a múlt század ’60-as éveinek közepén, miután a helyi szövetkezet kövekre bukkant a terep elegyengetése során, és erről bejelentést tett. A kutató a templom építését 1230 körülre tette, rövid fennállása utáni pusztulását pedig a tatárjárás idejére, azaz 1241—42-re. A későbbiekben, 1995-ben folytatódott a munka, amikor nyolc feltárást végeztek, majd az autóút kiépítésekor újabb leleteket találtak. A helyszínen 1993-ban felszenteltek egy nagy méretű keresztet, illetve kopjafákat állítottak, tavaly nyáron pedig új keresztet emeltek a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával. Itt végeztek most újabb feltárásokat, négy régészeti szondából kutattak az 5 hektáros területen. A jelenlegi ásatások során bizonyítékot találtak arra, amit korábban csak feltételeztek: valaha egy település is körbevette a templomot.

A horgosi Templom-domb

— A magyar honfoglalás után nem sokkal a mai Horgos határában települések jelentek meg. Ennek a legfőbb bizonyítéka a XIII. századi kishorgosi templomrom — magyarázta Vass Zoltán történész. — Azok a feltételezések, amelyekről mi, történészek néhány éve már gyakran beszélünk, hogy ha itt egy templomocskát találunk a XIII. századból — és ha megpróbáljuk belehelyezni önmagunkat a korszaknak a világába, akkor az egyértelmű, hogy a XIII. században nem minden falunak volt temploma, főleg azért, mert a török kor előtt erre a vidékre is a nagyon sűrű, aprófalvas településszerkezet volt jellemző, továbbá még mindig erős hatása kellett hogy legyen a Szent István-i rendeletnek, hogy nagyjából csak tízfalunként fogunk találni templomot —, akkor valószínűsíthetjük, hogy az valamilyen szinten egy központi terület, és a templom körül több kis falvat kellene beazonosítani, találni. Persze ez így nehéz feladat, hiszen releváns térképek abból a korból nem nagyon maradtak, de valószínűsíthetjük, hogy ott, ahol templomot találunk, a környékén több településnek is a nyomára lehet bukkanni.

* Ezek a mostani feltárások milyen információkat nyújtottak a településről?

— Megerősítették azt, hogy nem konkrétan a templom szűk környezetében éltek az akkori ott lakók. A templom magaslaton helyezkedik el, körülötte a korszaknak megfelelően a temető van, tehát a templom köré temetkeztek az akkor élő emberek, és a falu egy kicsivel arrébb helyezkedett el. Most találták meg a régészek az ott élő embereknek a mindennapjaihoz kapcsolódó dolgait. Azt is, hogy egyáltalán hol éltek, mennyivel arrébb a templomtól. Az egyik helyen egy falusi házikót tártak fel, melyet mai szemmel inkább csak egy viskónak nevezhetnénk, hiszen egy nagyobb sátornak megfelelő helyen éltek. Ezt találták meg, továbbá csontokat, használati tárgyakat, cserépedényeket, ollót, fémtárgyakat, melyekből az akkor élt emberek mindennapjaira lehetett következtetni.

Látogatóközpontot szeretnének kialakítani a templomrom körül

* Újdonságok, meglepetések is érték a kutatások során?

— Sok biztos információnk még nincs, hiszen a régészek a következő hónapok során fogják feldolgozni az itt talált leletanyagot. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy a magyar középkorból, a törökök előtti időkből származó település nyomaira bukkantak. Ami viszonylag fontos kérdés, és megint csak dilemmát okozott a korábbi leírások után, hogy mi történt a tatárjárás után, hiszen Szekeres tanár úr már megállapította, hogy a tatárok elpusztították ezt a templomot. És vajon volt-e utána visszatelepülés? Úgy látszik, hogy a tatárjárás utáni korból is találtak cserépedényeket, tehát talán az is bizonyítottá válik — függetlenül attól, hogy nagy pusztítás érte az itt élőket az 1240-es években —, hogy a dúlás után visszatért ide az élet egészen a török korig.

Egy középkori házat tártak fel a régészek

* Mi lesz a lelőhely további sorsa?

— Mivel egy szántóföldön található, nem maradhat meg a föltárt állapotában. A leleteket kimentették, lerajzolják, és később, a rendelkezésre álló források függvényében, talán a templom közvetlen környékén kialakíthatunk egy emlékhelyet, és majd ott tudunk rekonstrukciós újjáépítést végrehajtani. Hangsúlyoznám, hogy a házikók szórtan helyezkednek el, ez egy 6 hektáros terület, melynek a többsége a vagyon-visszaszármaztatási eljárásban ismét magántulajdonba került, és értelemszerűen a jövőben is termőföldként kívánják hasznosítani.

A feltárást a tartományi művelődési titkárság pénzelte 700 000 dinár értékben. A titkárság egyébként az idei évben több mint 32 millió dinárt szánt a kulturális örökség megóvására. Ebből 91 projektum valósult meg Vajdaság több településén, ezeknek az egyike a horgosi romtemplom állagmegőrző munkálata. Az ásatásokat a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet munkatársai végezték, az intézménnyel kiváló együttműködés alakult ki. A feltárásokat a horgosiak és személyesen Vass Zoltán kezdeményezte, Kudlik Zoltán tartományi segédtitkár hathatós támogatásával, aki maga is érdemesnek találta a magyar történelem szempontjából fontos ásatások elvégzését. A munkálatok után a templomrom és a környéke rekonstrukciós, konzerválási munkálatai is remélhetőleg hamarosan megkezdődnek, hiszen a Magyar Nemzeti Tanács már elkülönített forrásokat erre a célra.

Puskás Károly felvételei