Szép látvány volt Nagybecskereken a Szabadság tér, ahol két síkon is zajlott a motorosidény-nyitó. Valódi, szelíd motorosoktól hemzsegett a tér, a városháza kerthelyiségében pedig bukósisakokat osztottak. Sztojkó József, a városi tanács és a muzslyai Road Flyers Motorosklub oszlopos tagja elmondta, a rendezvény edukatív részében a rendőrség egy kis bemutatóval készült.

— Nagyon szép számban összegyűltünk, és forgalomvédelmi előadást hallgatunk meg a motorosok biztonságának érdekében. Természetesen nemcsak a forgalomban lévő többi résztvevőnek kell ránk figyelnie, hanem mi, motorosok is óvatosabban, lassabban kell hogy vezessünk annak érdekében, hogy mindannyiunknak biztonságos legyen a közlekedés. Az is tény, hogy olyan öltözéket kellene viselnünk, amely foszforeszkál, és a bukósisakon is jó, ha van ilyen elem, hogy szembetűnjön a motoros, különösen éjszaka az autósoknak. A biztonságot szolgálja a bukósisak adományozása is. Elsősorban a Műszaki Középiskola közlekedési szakán tanuló diákok kaptak egy-egy darabot, és azok a sikeresen vizsgázott, újdonsült motorosok, akik a közelmúltban szerezték meg jogosítványukat.

Az eseményen a Szentmihályi Motorosklub tagjai is jelen voltak. Samu Mihály elnök becslése szerint legalább 300-an voltak, akik komolyan vették a motorosidény-nyitót.

— Szentmihályról többen jöttünk, és várjuk még a temerini tagjainkat is. Fontosnak tartjuk ezt a megmozdulást, hogy az autósok tudomásul vegyék, a szép idő beálltával előkerültek a járgányaink. Jó lenne, ha ezentúl jobban figyelnének, és vigyáznának ránk, hogy minél kevesebb baleset érjen bennünket.

Balan Annamária, a muzslyai Road Flyers egyik női tagja szerint is az az idénynyitó lényege, hogy jelezzék, megkezdődött a szép idő, és ezután egyre több motoros lesz az utakon.

— A klubból indultunk, itt végighallgatjuk a rendőrség előadását, majd egy kis motoros túrán veszünk részt. A terv az, hogy elmegyünk Szerbcsernyére, ahol a motoros barátaink várnak bennünket egy hideg itallal, utána Nagykikindára megyünk, ahol az ottani motoros barátaink ebéddel vendégelnek meg bennünket. Megpihenünk, egy kicsit barátkozunk, és lassan indulunk hazafelé.

* Vannak fiatalok is közöttetek, akik még tapasztalatlanok, és valamiképp ti is oktatgatjátok őket.

— Nagyon fontos, hogy a fiatalok utazzanak velünk, tanuljanak tőlünk, mert a motor nem négy, hanem két keréken gurul. Tudás és tapasztalat kell hozzá — hallottuk Annamáriától, majd azt is hozzátette még, hogy évente több ezer kilométert is „belehajtanak” járművükbe, hiszen nemcsak helyben, illetve itthon, Vajdaságban, Szerbiában túráznak, hanem külföldre, a környező országokba is gyakran látogatást tesznek a baráti motorosklubokhoz.

A motorostalálkozókon általában felbukkan Kanász Károly is, aki magánvállalkozást indított néhány éve: gépi hímzéssel különféle felvarrókat készít a motorosok részére is.

— El szoktam menni a közelben megrendezett találkozókra, már ismerem a motorosokat, és amit szeretnének, azt megcsinálom nekik. Klubok, együttesek nevét is kérik, vagy a motor márkáját. Követem némiképp a trendeket is, és amit elképzelnek, azt igyekszünk megteremteni, kivarrni. Persze vannak eléggé komplex munkák is, mondjuk, amikor egy-egy új klub alakul, és az elképzeléseit megvalósítani nem könnyű, de eddig még mindig sikerrel jártunk, és a motorosok meg a mi megelégedésünkre is nyélbe ütöttük a bizniszt.

Érdekes intelmekkel „találkozhat” az ember, ha a motorosoknak szóló írásokat olvassa például az interneten. „Ne ülj motorra dühösen!”, „Egy jó szerelő aranyat ér!”, „Ne utáld az autósokat!” Persze az utóbbi fordítva is érvényes. Emellett a közlekedésben minden résztvevőnek ajánlható: vigyázzanak egymásra!