Természetesen mi is tudjuk, hogy csak 2026-ban lesz a Hét Nap — talán úgy kellene írnom, hogy a 7 Nap / Hét Nap — nyolcvanéves, de úgy döntöttünk, hogy már a jubileumi év első napjaiban megkezdjük az ünneplést. Persze nem hangos csinnadrattával, hanem a hozzánk vagy pontosabban a szépkorú hetilapunkhoz illő méltósággal és alázattal. Első lépésként egy visszaemlékezéssel, aztán az év folyamán majd más módon is vissza-visszatérünk a témára.

Mivel nem szeretek tévedni, utánanéztem, hogy a szépkorú melyik korosztályra vonatkozik. Nos, jogi értelemben azokra alkalmazhatjuk, akik már betöltötték a 90. életévüket, de a köznapi beszédben ez egy eufemisztikus, vagyis szépítő kifejezés, melyet az idős, öreg szavak helyett használhatunk, ha szebben szeretnénk kifejezni a hosszú életkort. Tehát rendben van, mert a Hét Napra semmiképp sem mondanám azt, hogy öreg vagy öreges, sőt, az ósdi, idejétmúlt, elavult szavakat is kerülném.

Ha most leírom, hogy nekem a hetilapunkkal kapcsolatban elsősorban a közösségi vagy a nemzeti jelző jut eszembe, akkor sokan bizonyára fellengzősnek tartanak, aki nagy szavakkal, egyesek szerint közhelyekkel dobálózik. És bizonyára ugyanezt gondolják akkor is, ha azt állítom, hogy az értékmentés és az értékteremtés azok a hívószavak, amelyek mentén a hivatásunkat kiteljesítjük. Kihagyhattam volna ezt a bekezdést, de akkor hoppon maradnak a kommenthuszárok, amit nem vennék a lelkemre.

Annyi mindent lehetne még „papírra vetni” annak apropójából, hogy a Hét Nap a nyolcvanadik évébe lép, de ezeknek a gondolatoknak a kifejtéséhez túl kevés a heti jegyzet engedélyezett karakterszáma. A közeledő kerek évforduló viszont jó alkalom arra (is), hogy régi fényképeket nézegessünk. (És közben jól szórakozzunk.) Így választottuk ki ezúttal a hét fotóját, melyről nem tudjuk pontosan, hogy mikor és hol készült, de az elmúlt évtizedek egy vidám pillanatát idézi meg.