Egy ilyen táborban kotta helyett szívből muzsikálnak, az előadók megmutatják, hogyan kell lejátszani a dallamokat, a gyerekek pedig hallás után leutánozzák őket, és könnyen meg is tanulják, hiszen a magyar népzene szinte belülről fakad. Később pedig már együtt muzsikálnak oktatók és tanulók, az ilyen helyek pedig arra is lehetőséget adnak, hogy újabb és újabb zenekarok verbuválódjanak.

— Vajdaságra mindig is jellemzőek voltak a népzenei táborok, annak idején Tóthfaluban volt egy nagyon komoly tábor, melyet még Bodor Anikó és Szöllősy Vágó László szervezett, de megemlíthetném a bácskossuthfalvi Szólj, síp, szólj! tábort is. Ennek hagyománya van, és a legtöbb népzenekar éppen az ilyen táborokban verbuválódott össze — mesélte lapunknak Juhász Gábor, a Juhász Zenekar prímása, a tábor egyik fő szervezője. — Az idő múlásával ezek a táborok sajnos elmaradtak, és egy ideig egyáltalán nem is szerveztek a vidékünkön. Ha mégis, akkor csak a néptánctáborok mellékágaként. Ezekben a táborokban a tánc mellett volt egy kis vonós-, tambura-, citera- vagy énekoktatás, és ebben merült ki a népzenei táboroztatás. Mi, a Juhász Zenekar tagjai 2013 óta szervezünk táborokat, eleinte mi is a Talentum néptánctáborral együtt csináltuk, ahol párhuzamosan folyt a néptánc- és a népzeneoktatás is. A hét évünkből ez a második olyan esztendő, hogy különálló táborként működünk. Azért döntöttünk az elkülönülés mellett, hogy a gyerekek sokkal jobban tudjanak koncentrálni a népzenére. A táborunkba a vonós hangszerekre helyeztük a hangsúlyt, de vannak tamburások is. Évente harminc-negyven gyerek jelentkezik hozzánk, Vajdaságban jelenleg ekkora is az érdeklődés a vonós hangszerekkel való népzenei oktatás iránt. Ezekkel a gyerekekkel egyébként év közben is foglalkozunk továbbképzéseken, rendezvényeken, de ennek ellenére szükség van egy ilyen jellegű nyári táborra is, amikor intenzíven, úgyszólván ömlesztve kapják a zenét. A helyszínt tekintve azért döntöttünk a horgosi Domus Pacis mellett, mert itt ez a negyven fő nagyon szépen elfér, mindenkinek van saját szobája fürdőszobával, de ami a legfontosabb, hogy itt vannak olyan kis terek, ahol meg tudjuk szervezni a csoportok szerinti külön zeneoktatást. Így nem zavarjuk egymást, de ha kell, akkor gyorsan össze tudunk állni egy zenekarrá, és tudunk együtt is gyakorolni. A Domus Pacis tehát kiváló választásnak bizonyult, ami a tábor helyszínét illeti.

Merkovity Anna

Az oktatás több korcsoportban zajlik a különféle hangszereken. A résztvevők között vannak, akik már évek óta muzsikálnak, de azokat sem zárták ki, akik még csak most ismerkednek a hangszerrel — emelte ki Juhász. Mint mondta, a gyerekek korát tekintve a legfiatalabb 9 éves, a legidősebb pedig 21-22 éves, de van itt egy 30 éven felüli, magyarországi néptáncos is, aki nagybőgőzni tanul, szeret muzsikálni, és az utóbbi években eljár a Juhász Népzenei Táborba.

— A gyerekek közül senkit sem zártunk ki, így arra is van példa, hogy valaki úgy érkezik, hogy még nem vagy csak alig tud játszani a hangszeren, ezekkel az abszolút kezdő, kis muzsikusokkal én foglalkozom a táborban, velük előbb meg kell ismertetni a hangszert. Ez egy gyorstalpaló tanfolyam, megpróbálunk nekik megtanítani néhány egyszerűbb dallamocskát. A középhaladók már egy-két éve muzsikálnak, ők valamilyen mértékben már tudnak bánni a hangszerrel. Nekik már több dallamot is meg lehet mutatni, velük Vass Endre, a Juhász Zenekar másik prímása foglalkozik. Ők sárközi dallamokat tanultak, és nagyon szépen haladtak. Vannak itt olyan gyerekek is, akik már négy-öt éve muzsikálnak, de akad olyan is, akik tíz éve zenél, sőt van akadémista növendékünk is, aki Újvidéken jár a Zeneakadémiára. Ő már nagyon jó technikai képzettséggel érkezett hozzánk. A haladó hegedűsökkel Csonka Ferenc foglalkozik. Ő kalotaszegi és bonchidai népzenét tanít nekik. Egy-egy hegedűscsoport hat—nyolc gyerekből áll. Van egy kezdő tamburacsoportunk is. A brácsások között van egy kezdő és egy haladó csoport, az előbbi sárközi zenét tanul Juhász Gyula irányításával, a haladók pedig erdélyi zenékkel foglalkoznak, őket Brasnyó Antal tanítja, elsősorban bonchidai meg kalotaszegi dallamokra. A bőgősöket Dvorácskó Szebasztián vezeti, összevont csoportban. Egyébként itt vannak köztünk a Duhaj Banda tagjai, akikre már minden további nélkül azt lehet mondani, hogy gyakorló zenészek lettek az évek során. Ezeknek a táboroknak pedig igazából éppen ez a lényegük, hogy a gyerekek összeismerkedjenek egymással, és később zenekarokat tudjanak alakítani. Amikor valaki egy hétig együtt zenél másokkal, akkor már láthatja azt, hogy ki milyen, és tudnának-e a jövőben együtt muzsikálni. Ilyen módon alakult meg a Juhász Zenekar, a Fokos Zenekar és a Duhaj Zenekar is, de igazából mindegyik. Egy együttes megalapításához több időt kell együtt lenni, és itt, a táborban a gyerekek napi hat órát muzsikálnak a foglalkozásokon, de gyakran a szabadidőben is összeállnak bandákba, és együtt zenélnek.

Az első este egy előadás során a gyerekek megismerkedhettek a vajdasági népzenei együttesek történetével, egészen a ’70-es évektől napjainkig, illetve az oktatók a tábor során nemcsak muzsikálni tanították a résztvevőket, hanem a Kárpát-medencén belüli tájegységek jellemzőire is, hogy honnan származnak a tanult zenék, továbbá kik voltak azok a zenészek, akiknek a nevét illene ismerni a különféle tájegységek kapcsán. Mindezt azért, hogy a gyerekekben összeálljon egy néprajzi kép a Kárpát-medencéről. A táborban volt énekoktatás is, itt volt vendég előadóként Csizmadia Anna is, aki népdalokat tanított a gyerekeknek, valamint esténként táncházat is szerveztek -- magyarázta Juhász. A gyerekek teljes ellátásáról gondoskodtak, a támogatóknak köszönhetően a szülőknek minimális összeget kellett elkülöníteniük. A tábor megvalósulását a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta a Csoóri Sándor Alap által, illetve a Nemzeti Kulturális Alap Népzenei Kollégiuma és a Hamvas Kollégium is segítette a tábor megszervezését. 

Merkovity Anna Temerinből érkezett, hét éve játszik hegedűn. Anna neve ismerős lehet olvasóink számára, hiszen nagy sikereket ért el a magyar közszolgálati televízióban sugárzott Felszállott a Páva című műsorban is. Mint mondja, a hangszerét karácsonyra kapta, és attól a perctől fogva megszerette a hegedülést. Tavaly bátyjával, Filippel — aki brácsán játszik — együtt jöttek először a táborba, ahol szerinte mindenki egy célért küzd, ez pedig az, hogy átadják az utókornak a népi kultúrát, és hogy ápolják hagyományainkat, megőrizhessék gyökereinket.

Tóth Horgosi Anna, Hóli Anna és Erős Lilla hegedülni tanultak a táborban, elmondásuk szerint nagyon tetszett nekik, és új barátokat is szereztek