Kosztolányi is eljött felolvasni…
Dr. Németh Ferenc
2021.11.07.
LXXVI. évf. 44. szám
Kosztolányi is eljött felolvasni…

A múlt, mely rég elmúlt…

110 évvel ezelőtt rendezték meg Nagybecskereken a Kultúrhetet

A kultúra decentralizációja jegyében tartották meg 1911. május 29-e és június 4-e között Nagybecskereken a Kultúrhetet mint „irodalmi és művészeti ünnepséget”. Azt a rendezvénysorozatot, amely néhány napra nagyvárosi színt és küllemet kölcsönzött Torontál vármegye egykori székhelyének, bizonyítva, hogy a fővároson kívül is van irodalom és kultúra meg műértő és műpártoló közönség.

A gazdag műsor-összeállításban a képzőművészet, a zene és az irodalom dominált, s e nívós rendezvény, ha rövid időre is, de ki tudta zökkenteni a becskerekieket a vidéki tespedtségből és egykedvűségből. Hogyisne tudta volna, amikor a Béga menti város főutcáján séta közben találkozhattak Alexander Bernát egyetemi tanárral, a jeles esztétával, meghallgathatták dr. Sztrakoniczky Károly előadását a modern magyar művészetről, kezet foghattak és társaloghattak Herman Lipóttal, Plány Ervinnel, Tibor Ernővel és Szentgyörgyi Istvánnal a festészetről és a művészetről, nem utolsósorban pedig Kosztolányi Dezsőt, az akkori fiatal írógárda tagját is üdvözölhették, aki azért utazott le Becskerekre, hogy előadást tartson a modern magyar költészetről…


A Kultúrhét színhelye: a nagybecskereki kaszinó épülete (Képek forrása: Németh Ferenc gyűjteménye)

A kulturális rendezvénysorozat célja mindenekelőtt az volt, hogy megismertesse a Béga menti város közönségével „a modern művészetek és modern kultúra eredményeit”, hogy érzékeltesse „a forrongást a kultúra minden terén és minden ágában”, és hogy bemutassa az „új erőket, embereket, akik új utakon haladnak”. A Kultúrhét megrendezését a nagybecskereki fiatalság kezdeményezésére a Torontálvármegyei Magyar Közművelődési Egyesület szervezte. S hadd tegyük hozzá, ezzel ritka élvezetet nyújtott a becskereki közönségnek, emellett pedig, Borovszky Samu megfogalmazása szerint, országszerte is nagy figyelmet keltett. A rendezvényről nemcsak a becskereki sajtó, hanem a fővárosi lapok is hírt adtak. Nem csupán a becskerekiek és a bánátiak várták érdeklődéssel a kultúrának ezt az ünnepét, melynek színhelye a nagybecskereki kaszinó épületegyüttese volt, hanem a környező megyék közönsége is.

A rendezvénysorozat 1911. május 29-én délután egy olyan nagyszabású tárlat megnyitásával kezdődött a nagybecskereki kaszinó üvegfolyosóján és kistermében, amelyet Zádor István nagykikindai származású festő rendezett. Az eseményt a kultuszminiszter nevében dr. Dellimanich Lajos, Torontál megye főispánja nyitotta meg, a TMKE részéről pedig az előadókat és a művészeket dr. Vinczehídy Ernő üdvözölte.


Gombaszögi Frida

Az első nap a modern magyar festészet napja volt, melyen húsz jeles festő és két szobrász alkotásait mutatták be a közönségnek. A látogatók többek között megcsodálhatták Csók István, Erdei Viktor, Gulácsy Lajos, Herman Lipót, Iványi-Grünwald Béla, Plány Ervin, Rippl-Rónai József, Vaszary János és Zádor István alkotásait, a szobrászok közül pedig Kisfaludi Strobl Zsigmond és Szentgyörgyi István munkáit. Ez a tárlat az akkori modern magyar piktúrát képviselte. A nagybecskereki Pleitz-cég ízléses katalógust is nyomtatott erre az alkalomra (A kiállítás képeinek és szobrainak jegyzéke), a bemutatott művek részletes ismertetésével és dr. Sztrakoniczky Károly bevezető tanulmányával. Az esti órákban a közönségnek alkalma volt meghallgatni Alexander Bernát egyetemi tanár előadását az új képzőművészeti törekvésekről, valamint dr. Sztrakoniczky Károly felolvasását a képzőművészet modern irányairól. A becskerekieknek meg a környékről egybesereglett közönségnek jóleső érzés volt, hogy a tárlat során a teremben személyesen is találkozhattak néhány alkotóval: Herman Lipóttal, Plány Ervinnel, Tibor Ervinnel meg Szentgyörgyi Istvánnal, sőt el is beszélgethettek velük. A tehetősebbek pedig kihasználták az egyedülálló alkalmat, s már a kiállítás első napján több festmény cserélt gazdát. A második nap is a kiállításé volt, a nagyszámú közönség érdeklődéssel nézegette a műtárgyakat, miközben élénk vita folyt a képekről. A rendezők „zenei aláfestésről” is gondoskodtak: a tárlat alatt cigányzene szórakoztatta a látogatókat.

A harmadik napot a kortárs magyar zenének szentelték. Dr. Kovács Sándor zeneesztéta tartott előadást a témában, a megfelelő aláfestésről pedig az akkor világhírű Kerpely—Waldbauer-vonósnégyes gondoskodott. Egyébként a neves művészek kiváló játékát három órán át élvezhette a közönség, Dohnányi-, Kodály-, Bartók- és Weiner-művek csendültek fel.


Kosztolányi Dezső

A negyedik nap kizárólag a kiállítás jegyében telt a kaszinóban, ahol a délutáni órákban teázott az úri közönség, és kellemes hangulatban folytatódott a képvásárlás. Az ötödik nap pedig (mely le is zárta az előadások sorát) teljes egészében a színházé és az irodalomé volt. Pontosabban Kosztolányi Dezsőé. Ez az est, korabeli laptudósítás szerint, „minden tekintetben elsőrangú műélvezetet nyújtott”.

Az esten előbb Márkus László rendező beszélt a kortárs magyar színjátszásról és rendezésről, majd a nyugatosok első nemzedékének egyik oszlopos tagja, a fiatal Kosztolányi Dezső vette át a szót. Temperamentumos, szép előadásában a modern magyar költészetről értekezett. Mondandója lényegét így foglalta össze a becskerekieknek: „Csak egy hangot akarok megütni, hogy tovább rezegjen önökben, s emelni akarom, intenzív érzéssé akarom fokozni azt, mit jelent a modern poézis.” Ezután pedig így folytatta: „…a modern irányzatú irodalom ellen gyakran hangzik el a vád, hogy érthetetlen. A klasszikusok ellen ilyen vádat nem emelnek, nem azért, mintha a klasszikusokban nem volnának dolgok, amelyek sok ember előtt érthetetlenek, hanem azért nem vádolják őket, mert az emberek azt tartják, hogy a klasszikusokat illik érteni. A modern irodalom új csapásokon indult meg, újabb és újabb ingerekből táplálkozik. A modern irányzatú poéták nem adnak befejezett dolgokat, hanem ennél sokkal többet: finom sejtelmeket, szimbólumokat, s az olvasóra bízzák azok megoldását. Így azután szinte azt lehetne mondani, hogy az új irányzatú verseket ketten csinálják: a poéta, aki sejtelmeket ad, s az olvasó, aki ezen sejtelmektől indíttatva, tovább halad. Mint minden megértéshez, úgy a modern költői törekvések megértéséhez is hit, szeretet és bizalom kell. Ez a bizalom az, amelyért a modern irányzatú költők egyelőre küzdenek, s hogy ez a küzdelem máris fényes eredményeket ér el, bizonyítja az, hogy a modern törekvések mindinkább tért hódítanak maguknak a közönség sorában.

A közönség nagy tetszéssel fogadta Kosztolányi felolvasását. Utána R. Gombaszögi Frida, a Magyar Színház kitűnő művésznője lépett az emelvényre, s „a közönségnek szinte véget nem érő lelkesedése és tetszése mellett” több verset szavalt el modern magyar költőktől, „lebilincselő, finom művészettel”. Az irodalmi est végeztével a lelkes közönség nem széledt szét, még sokáig ott maradt, hogy társalogjon a fellépőkkel a kaszinó termében.

A Kultúrhét rendezvényeit 1911. június 4-én délelőtt hivatalosan is berekesztették. Az illusztris vendégsereg pedig amilyen gyorsan leutazott, olyan gyorsan el is hagyta a Béga menti várost. A becskerekiek azonban még sokáig emlegették e kiváló, színvonalas, helyi viszonylatban ritkaságszámba menő művelődési rendezvényt. Ha értékelni szeretnénk a Kultúrhét jelentőségét, leszögezhetnénk, hogy az I. világháború előtt ez volt az utolsó nagyobb „fellángolás” a város művelődési életében.

Kosztolányi becskereki vendégszereplése nem múlt el teljesen nyomtalanul: előadásának szövegét (Az új irodalom) 1912-ben teljes egészében közölte a Somfai János szerkesztette Torontálvármegyei Magyar Közművelődési Egyesület Évkönyve.


Források: Dr. Borovszky Samu: Torontál vármegye (Budapest, 1912); A Torontálvármegyei Magyar Közművelődési Egyesület Évkönyve (1912, 66—71.); Torontál (1911. máj. 20., máj. 26., jún. 3.); Budapesti Hírlap (1911. máj. 26., jún. 4.); Az Ujság (1911. máj. 26.); Világ (1911. máj. 26.); Pesti Napló (1911. jún. 4.); Pesti Hírlap (1911. máj. 27.); Németh Ferenc: A becskereki Kultúrhét (Magyar Szó, Kilátó, 1991. jún. 29.); Németh Ferenc: „Csak egy hangot akarok megütni, hogy tovább rezegjen önökben…” (Híd, 2009/7., 73—78.)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..