Orosz Ibolya 1973 és 2012 között volt a hetilap újságírója. Egy ideig a nyugállományba vonulása után is írt a lapnak. Négy évtizedet töltött a Hét Napban, a számmal és a betűvel írt címűben egyaránt. Hűségesen kitartott mellette, részese volt minden küzdelmének. És azt sem titkolta, hogy személyes ügyként élt meg szinte minden témát, riportalanyi problémát. 

Ő volt a Napleány újságírói díj első kitüntetettje. Az elismerést 2004-ben magas szakmai szintű, a délvidéki magyarság sorskérdései iránt fogékony és elkötelezett újságírói munkásságáért kapta meg. 2013-ban, amikor a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete neki ítélte az életműdíját, a méltatásban a következetességét, hitelességét, megbízhatóságát, ténytiszteletét, éleslátását emelték ki.

Egyik kedvenc témája, az oktatás végigkísérte a teljes újságírói pályafutását, éppen ezért a kötet első, Iskolatüskék című részében ezekből található egy válogatás. A szövegek alaposságról, lelkiismeretességről és nem utolsósorban rendkívül magas szintű profizmusról tanúskodnak, emellett élvezhetőek, akár több évtized eltelte után is. És mindegyikben ott van ő maga, a véleménye, a gondolatai.

A könyv második fejezete az Életképek címet viseli. Ahogyan Ibolya a kollégáira figyelt a szerkesztőségben, és próbált nekik segíteni, tanácsot adni, úgy hallgatta és faggatta szinte észrevétlenül az alanyait is, és bontakoztatta ki írásaiban a női sorsokat. Vezércikkeibe, melyekből az összeállításba bekerült egy csokorravaló, időnként — kezdetben burkoltan, majd nyíltan felvállalva — a saját életének egy-egy epizódját is beleszőtte, de ebben sohasem volt öncélúság.

A Szabadkai Városi Könyvtár olvasótermében megtartott könyvbemutatón Dudás Károly publicista, író, a Hét Nap volt főszerkesztője is Orosz Ibolyának azt a tulajdonságát emelte ki, hogy mindig közösségben gondolkodott, akkor is, amikor látszólag az őt érintő problémákról írt. Mert nem tartozott azok közé — Petőfi Sándorral szólva —, akik nem tudnak mást, mint eldalolni saját fájdalmuk s örömük.

Molnár Krekity Olga, a Hét Nap volt újságírója elmesélte, miként fedezte fel őt gimnazistaként Orosz Ibolya, és hogyan egyengette az útját, miután a laphoz került.

A következő gondolatok viszont nem az esten hangzottak el, hanem Olgának a kötethez írt Ibi, hallottad a fülemülét? című szövegében olvashatóak: „Maximalista voltál minden tekintetben. Körültekintően és bátran választottál témát, alaposan körbejártad azt, felkészülten indultál útra, hosszasan görnyedtél a jegyzeteid felett, szigorúan szelektáltad a mondatokat, kerekítetted a mondanivalódat, csiszoltad a stílusodat. Mire a főszerkesztő, majd a lektor asztalára került az írás, minden jelző, vessző és pont a helyén volt.”

A könyvbemutatón Brezovszki Gergő hegedűművész Fritz Kreisler Preludium és allegro című művét adta elő, Vizin Kornelije zongorakíséretével. Orosz Ibolya írásaiból Lőrinc Zsuzsanna, az Életjel tagja olvasott fel. 

A Batyubontás című kötet Szalma László grafikáival illusztrálva a szabadkai Grafoprodukt nyomdában látott napvilágot, külalakját Lackó Lénárd álmodta meg. Támogatta Magyarország Kormánya Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Magyar Nemzeti Tanács.