A napokban több mindenkivel beszélgetve arra jöttem rá, hogy a fiatalabbak számára Kornelije Kovač legfeljebb egy ismerősen csengő név, viszont a szüleim generációja tisztában van vele, hogy ő az egykori Jugoszlávia zenei érájának egyik legjelentősebb alkotója. Már csak ezért is érdemes írni róla néhány sort.
Kornelije 1942. január 1-jén született Nišben és 2022. szeptember 13-án hunyt el Belgrádban. Édesapjának, Kovács József hegedűművésznek éppen Nišben volt dolga, és ott megismerkedett Kornelije édesanyjával, aki akkoriban egy kórusban énekelt. Tehát Kornelije apja magyar, édesanyja pedig szerb volt, amire zenészünk mindig is nagyon büszke volt. A nevével viszont soha nem sikerült kibékülnie.
fotó: wikimedia.org
Azt olvastam, egyszer azt mesélte, hogy a szüleinek, miután megtudták, hogy fiút várnak, nevet kellett választaniuk. Édesapja rögtön rávágta, hogy legyen Kornél, ami viszont az anyjának nem tetszett. Túlságosan németesnek ítélte meg, és 1942-t írtunk. A közös megegyezés az lett, hogy legyen Kornelije. Nos, mint említettem, ehhez a névhez zenészünk egy kicsit furcsán viszonyult, ő maga jobban szerette volna, ha Kornél lett volna, de mindegy. Talán ezért is történt, hogy a későbbiekben ráragasztották a Bata becenevet.
Nem sokkal később Szabadkára költöztek, ahol egy házban éltek a nagyszüleivel. Az udvarban volt szőlő, gyümölcsfák és egy galambház ötven galambbal. Mindez számára gyerekként hatalmasnak hatott. Akadt az udvarban még egy bodzafa is, melynek illata mindig a gyerekkorára emlékeztette.
fotó: yt3.ggpht.com
Húszévesen már tudta, hogy zenész akar lenni, ezért megpróbált Belgrádban beiratkozni az akadémiára, de nem sikerült neki. Így kötött ki Szarajevóban, ahol be is fejezte a tanulmányait. Ezzel párhuzamosan beindult a zenei karrierje is, csatlakozott a legendás Indexi zenekarhoz, mellyel hihetetlen sikereket értek el. Ám mivel gyerekkori vágya volt, hogy Belgrádban éljen, egy idő után otthagyta a zenekart, és a szerb fővárosba költözött. Itt alapította meg a Korni grupát, melyben olyan énekesek fordultak meg, mint Zdravko Čolić, Dado Topić vagy Zlatko Pejaković. A zenekarral még az Eurovízión is szerepeltek, és egészen a 10. helyig jutottak — abban az évben, amikor az ABBA nyert. Ezután a zenekar szétesett, Kornelije pedig úgy döntött, zeneszerzőként folytatja tovább. Élete folyamán rengeteg slágert írt, például az én egyik nagy kedvencemet, az April u Beogradu című dalt is.
Ismét sikeres lett, és úgy döntött, a családjával együtt, azaz feleségével és akkor már három lányával Londonba költözik. Ott olyan legendákkal volt alkalma együttműködni, mint például Hans Zimmer. Ezután következett Spanyolország, ott is zeneszerzőként tevékenykedett. Közben sokat beszélgettek arról, hogy ez az élet valóban olyan-e, amilyenre gondoltak, amikor bevállalták, hogy elhagyják az otthonukat. Végül úgy döntöttek, visszaköltöznek Belgrádba, amit Kornelije később hibának nevezett. Hibának, mert nem voltak elég türelmesek, hiszen külföldön sincs kolbászból a kerítés, de leginkább azt bánta, hogy megvonta a lehetőséget a lányaitól. Ettől függetlenül azért nem kell félteni őket.
Kristina és Aleksandra Szerbiában is sikeresek lettek, például a K2 zenekarukkal, mely nyolc évig volt aktív. Utána Aleksandra került fókuszba, aki még egy MTV-díjat is bezsebelt. Közben Kornelije a harmadik lányukat, Anját távol tartotta a zenétől, aki színészként próbálhatta ki magát, ő volt a kislány a Neki novi klinci című sorozatban.
Kornelije Kovačról természetesen sokkal bővebben is lehetne írni, de egy oldalba csak ennyi fér. Egy biztos, egy igazi legenda távozott az élők sorából.
