home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Könyvek tengerében
Balázs Szilvia
2020.08.05.
LXXV. évf. 32. szám
Könyvek tengerében

Az ősszel várható egyik kedvenc íróm, Ken Follett új regénye, és az eredeti megjelenésével egyidejűleg jön ki a magyar fordítás is. Természetesen tűkön ülve várjuk, nemcsak én, hanem a férjem is, akit sikerült belebolondítanom A katedrális és a többi Follett-regény világába, olyannyira, hogy néha napokig képesek vagyunk szinte folyamatosan az olvasmányélményeinkről beszélgetni. Egész életemben könyvmoly voltam, most viszont ketten faljuk a könyveket, és bízunk abban, hogy az írott szó iránti szeretetet a gyermekünk/gyermekeink is öröklik. (A fiunk egyelőre abban a korban van, amikor még szó szerint falja a könyveket, úgyhogy előle még próbáljuk eldugni a kedvenc köteteinket.)

Nagy vágyunk egy könyvtárhelyiség vagy legalább egy olyan fal az otthonunkban, amelyet telis-tele raknánk könyvekkel. Álmaink otthona ugyan még nem készült el, de biztos, ami biztos alapon, egy óriási, hófehér könyvespolcot már vettünk. Nekem valahogy a téli esték sosem teljesek egy jó kis regény nélkül. És a nyár, a strandidőszak (mely az idén elmarad) sem maradhat olvasnivaló nélkül. A tenger moraja, az úszómedencében tombolók jellegzetes zsibongása, a törülközőm alatt az apró homokszemcsék vagy a kisebb-nagyobb kavicsok, esetleg a hűsítő fű vagy a perzselően forró beton és az élmény, mely a lapokról a lelkembe kúszik: nekem így teljes a nyaralás. Nem emlékszem, utaztam-e valamikor valahová könyv nélkül. Ha máskor nem is, legalább maga az utazás közben előkapom, belemélyedek, és megszűnik körülöttem a világ. A főhős kalandjai már az én kalandjaim is, és izgulok, várom, mit tartogat a következő oldal.

Nemrégiben ismét megkérdezték tőlem, nem szeretnék-e e-olvasót. Vagy hogy is hívják. Ezen a téren megmaradok maradinak. Az illat, a papír sercenése lapozáskor, nekem ez elengedhetetlen az élményteli olvasáshoz. Megpróbáltam „korszerűsödni”, de nem igazán sikerült: egy történetbe sem tudok úgy belemélyedni, ha egy kijelzőről integetnek felém a betűk. Én általában még televíziót is úgy nézek, ha van a kezem ügyében egy könyv, melyet azonnal kinyithatok, ha a képernyőn valamiért unalmasnak ítélném meg a műsort.

Ha lesz is az idén könyvvásár októberben, biztosan kihagyjuk. Nem szeretnénk kockáztatni. De már várom, nagyon várom azt a pillanatot, amikor ismét szabadon, félelem nélkül ülhetek fel a vonatra, és mehetek, utazhatok a nagyvilágba. Útitársamul egy (vagy két) jó könyvet választok, és beleképzelem magam a történetbe, elrugaszkodva a valóságtól, a vonat zakatolásától, a világ zajától.

Talán most is ezt kellene tenni: könyvet ragadni, a legjobbat, mely fellelhető, és belemerülni a kalandokba, egyre mélyebbre és mélyebbre, hogy amikor végtelen sok idő múlva egy pillanatra felkapom a fejem az olvasásból, a mostani állapot is csak egy regénybe illő, zavaros, távoli történetté váljon.


Szalai Attila illusztrációja

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..