Kimondhatatlan büszkeséggel tölt el, hogy a 7 Nap/Hét Nap hét és fél évtizedéből kettőnek én is tevékeny részese lehettem. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a jubileum alkalmából — immár hat és fél hónapja — a lap történetének első női főszerkesztőjeként köszönthetem az olvasót. 75 éves a hetilapunk. Az utóbbi hónapokban ezt már számtalanszor leírtuk, aztán elérkezett maga a születésnap, április 5-e.
1946. Alig egy évvel a II. világháború befejezése után a már létező Szabad Vajdaság, Ifjúság Szava és Híd után újabb termékkel gyarapodott a vajdasági magyar sajtópaletta. A kor ideológiai elvárásainak megfelelően Tito-idézet köszöntötte az olvasót. A 7 Nap tizenkét oldalon, 5000 példányban jelent meg Újvidéken, ahol hét éven át, 1953. március 1-jéig készítették és nyomtatták. Az újság és szerkesztősége ekkor került át Szabadkára, ahol jelenleg is működik.
A krónikákból tudjuk, hogy a 7 Napot már a feltűnésekor érdekes, színes, olvasmányos hetilapként jellemezték. Átgondolt és megtervezett, jól szerkesztett, gondosan rovatosított, változatos tartalmával a különböző társadalmi csoportokhoz és korosztályokhoz kívánt szólni. Ez a törekvés az eltelt évtizedek során sem tűnt el. A 7 Napnak/Hét Napnak mindig volt egy hangsúlyos értékteremtő és -megőrző szerepe.
Az utóbbi években generációváltás történt a szerkesztőségben, a lap pedig stílusban és küllemében egyaránt próbál alkalmazkodni a modern kor követelményeihez, de ezt oly módon valósítja meg, hogy közben megtartja a nagy elődei által ráruházott örökséget, szellemiséget és hagyományokat. Folyamatosan frissülő internetes oldalát a napi történések szolgálatába állította, míg a nyomtatott kiadásban a hetilapos, magazinos tartalmak kerültek előtérbe. A főszerkesztői programomban ezt úgy fogalmaztam meg, hogy a szerkesztőség valamennyi tagja — számos külmunkatárssal kiegészülve és támogatói segítségével — arra törekszik, hogy tartalmas, igényes, magas szakmai színvonalú, közszolgálati, magyar szellemiségű, nemzetileg elkötelezett hetilapot adjon az olvasóinak.
Engedjék meg, hogy most elsősorban magunkkal foglalkozzunk, és egy sajátos időutazásra invitáljunk mindenkit. Idei 14. lapszámunk tartalmának összeállításakor nem volt könnyű dolgunk. Elsősorban azt kellett eldönteni, kiket szólaltassunk meg, de nemcsak itt, hanem a már hetek óta megjelenő 75 év című sorozatunkban is. Tudom, hogy mindig kimarad valaki, de lesznek még kerek születésnapok.
Azt viszont remélem, hogy a válogatásunk elnyeri mindazoknak a tetszését, akik fellapozzák ezt az ünnepi köntösbe bújt, különleges összeállítást. Amelyben ezúttal nincs szó járványról, válságstábról, intézkedésekről, sem a betegek vagy a beoltottak számáról, sőt, még arról sem, hogy az idén tavaszra tervezett népszámlálást néhány hónappal elhalasztották. Habár az utóbbira gondolva választottam ki a régi címoldalaink közül ezt a 2002-ben megjelentet, Szalai Attila karikatúrájával.
Olyan időket élünk, amikor mindannyian érezzük, hogy még soha nem volt annyira szükségünk az összetartozás érzésére, a közösség éltető erejére, mint manapság. Hétről hétre tesszük a dolgunkat és várjuk a visszajelzéseket, mert mi most nem mehetünk, nem találkozhatunk az olvasóinkkal. De amint visszatér az életünk a régi kerékvágásba, semmi sem gátolhat meg bennünket abban, hogy sokat riportozzunk, a messengeres és a telefonos interjúk helyett személyes beszélgetéseket készítsünk, élőújságokat szervezzünk, bemutassuk a kiadványainkat. A már meglévőket és azokat, amelyeket ebben az évben tervezünk megjelentetni. Addig is maradjunk kapcsolatban, figyeljék az akcióinkat, vegyenek részt a pályázatainkon.
A 75. születésnap alkalmából mi is ajándékokkal készülünk, és Önök is megajándékozhatnak bennünket a bizalmukkal, valamint azzal, hogy hétről hétre megvásárolják és olvassák vajdasági magyar hetilapunkat, a Hét Napot.
