Az Omega frontembere, Kóbor János heteket töltött kórházban koronavírus-fertőzés miatt. Sok olyan cikket lehetett olvasni, amelyben azt állították, hogy Kóbor nem a vírus létezésében nem hitt, hanem az oltásban. Bízott abban, hogy szervezete elég erős lesz ahhoz, hogy ezt is átvészelje. Amíg ápolásra szorult, sokan voltak kíváncsiak az állapotára, arról viszont nagyon keveset lehetett hallani — mint kiderült, ezt külön kérte még évekkel korábban. Az Omega menedzsere, Trunkos András elmondta, az volt az énekes kérése, hogy ha lesz olyan pillanat, amikor baj lesz vele, ne beszéljenek sokat róla, ne az utolsó néhány héten csámcsogjon a sajtó. Szerette volna, ha az emberek a munkásságáról beszélnének inkább, és mindenkinek így maradna meg az emlékeiben. Kóbor János 2021. december 6-án hunyt el. Hetvennyolc éves volt.
Első jelentősebb találkozása a zenével a középiskolai éveiben történt. A József Attila Gimnázium tanulójaként alapította meg első zenekarát az osztálytársaival úgy, hogy kisorsolták, ki min fog játszani. Végül Kóbornak a ritmusgitár jutott, a bőgős/basszusgitáros Varsányi István lett, a dobos pedig Laux József — ő volt az egyetlen, akire nem sorsolással osztották a hangszerét. Érdekességként jegyzem meg, hogy a későbbiekben Laux a Benkó Dixieland Bandhez került, Kóbor és Varsányi pedig megalapították a Ciklon együttest, többek között Kovacsics András szólógitáros társaságában, a repertoárjukat pedig instrumentális nyugati számok alkották.
Fotó: news.in-24.com
Nem nagyon ment a szekerük, ezért 1962-ben barátaival azt találta ki, hogy egyesével, szép lassan beszivárognak a Próféta zenekarba. Ez a tervük sikerült is. Azért fontos momentum ez, mert ennek a zenekarnak az utódjaként jött létre az Omega. Ekkor még mindig külföldi slágereket dolgoztak fel, Kóbor mellett Benkő László is énekelt, néhány alkalommal pedig még Koncz Zsuzsa is csatlakozott hozzájuk, de Somló Tamás is megfordult náluk. Aztán szép lassan kezdett kialakulni az Omega saját útja. A ’60-as évek második felétől már saját dalokat írtak, 1971 óta pedig kizárólag Kóbor volt az énekes. A döntés pedig nem is lehetett volna jobb, hiszen az Omega olyan magasba repült, hogy arra szerintem senki sem számított. Egy olyan legendás zenekar lett, amely konkrétan kitörölhetetlen a magyar zenetörténelemből, például az olyan slágereknek köszönhetően, mint a Petróleumlámpa, a Léna, a Fekete pillangó, a Régi csibészek, a Scorpions által is feldolgozott Gyöngyhajú lány, és még sorolhatnám.
Az évek alatt Kóbor rengeteg díjat vihetett haza. A lista elég hosszú, de néhány elismerést mindenképp megemlítenék. 1987-ben Liszt Ferenc-díjat kapott megosztva az Omega együttes többi tagjával, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét vihette haza, 2013-ban Kossuth-díjat kapott, 2018-ban pedig Fonogram-életműdíjat.
Egy oldal nagyon kevés, hogy kellőképpen visszaemlékezzünk arra, mi minden fűződik Kóbor János nevéhez, így érthető, hogy egy egész ország és még azon is túl rengetegen voltak azok, akik végigizgulták a kórházban töltött heteit. Mindenki nehezen fogadta a hírt, hogy elhunyt. Valahol persze számítani lehetett erre, de az ember alapjában olyan, hogy az utolsó pillanatig reménykedik. A kérdés már csak az volt, hogy mi lesz ezek után az Omegával. Nemrég viszont megszólalt a menedzser, és hivatalossá vált az, amitől nagyon sokan tartottak: 60 év, 20 stúdióalbum, 12 idegen nyelvű album, 9 koncertalbum, rengeteg élő koncert és több millió eladott lemez után Kóbor halálával az Omega története is véget ért.
