A nemzetközi gyermeknapot a világ számos országában megünneplik. Legelőször Törökországban szerveztek gyermeknapi ünnepséget 1920-ban, majd később a genfi Gyermekjóléti Konferencián, 1925-ben. Az ENSZ közgyűlése 1954-ben javasolta, hogy minden országban tartsák meg az egyetemes gyermeknapot. Az ünnep célja, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértéséről, valamint a gyermekek jóléte érdekében tett erőfeszítésekről. Javasolták a kormányoknak, hogy mindenhol olyan napot jelöljenek ki erre a célra, amelyet megfelelőnek gondolnak. 1950 óta ez a nap május utolsó vasárnapja, méghozzá a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1949. novemberi határozata alapján. Akkor a cél az elmaradott, a háború sújtotta országok gyermekeinek a megsegítése volt. Hasonló rendezvény a második világháború előtt is létezett. Gyermekhét volt a neve, és először 1931 májusában tartották meg, elsősorban jótékonysági céllal. A gyermekeknek szentelt hét alkalmával tágabb és szűkebb pátriánkban egyre több rendezvényt tartanak különféle vetélkedőkkel, játékos műsorokkal. A mai rohanó világban legkisebbjeinket egyre több káros hatás éri, melyek negatívan befolyásolhatják személyiségük fejlődését. Elég, ha csak a televízió erőszaktól hemzsegő filmjeit és az agresszivitást serkentő számítógépes játékokat említjük. Vajon az ilyen és ehhez hasonló hatások alatt felnövő nemzedékből később milyen felnőtt válik? Persze vannak olyan gyermekműsorok, rendezvények, játékok is, amelyek elősegítik a gyermek egészséges személyiségének a kifejlődését. Természetesen mindennél fontosabb a szülői szeretet és gondviselés. Ez az egészséges felnőtté válásának az alapja. A gyermekhét alkalmából arra voltunk kíváncsiak, vajon kedves Olvasóinknak mi a véleménye: Kitől mit tanul a gyermek?
Slađana IVKOVIĆ, a hajdújárási-királyhalmi Petőfi Sándor Általános Iskola pedagógusa:
- A tanulás rögtön a születés után elkezdődik: a gyermek a közvetlen környezete, vagyis a szüleitől, illetve a gondviselőitől származó hatásokat, benyomásokat érzékeli. Ebben a periódusban elsősorban tőlük tanulnak, s a legfontosabb, hogy a szülők olyan környezetet teremtsenek nekik, amely lehetővé teszi a megfelelő fejlődésüket. A gyermekek agya hároméves korukig sokkal gyorsabban fejlődik, mint bármelyik más életszakaszban. A fejlődés különböző fokán minden tapasztalat az előzőkön alapszik. A gyermek legkorábbi tapasztalatai kihatnak a gondolkodására, tanulására és viselkedésére, így az ismeretszerzésben nyújtott segítség a születéstől az iskolába indulásáig a legfontosabb szülői aktivitás. A gyermek természeténél fogva nagyon aktív, kíváncsi, és keresi a tanulási lehetőségeket. A tanulásban saját eszét használja, és számtalan kérdést tesz fel, hogy minél jobban megértse a kapott feladatot. A gyermek akkor szereti a tanulást, amikor dominálhat abban, amit csinál. Egyszerű feladatokkal kell kezdeni, majd a fokozatosság elvét betartva csak akkor adni nehezebbeket, amikor sikerül bizonyítania. Könnyebben és gyorsabban tanulni, a megtanultakat hosszú ideig észben tartani pedig olyan készség, ami idővel alakul ki. A családban uralkodó viszony, a szülői biztatás és motiváció előfeltétele a jó tanulmányi eredménynek. A gyermekeket a tanulás, a feltárás, az új ismeretek felé kell irányítani, mert csak így válhat sikeressé. Bizonyított tény, hogy mindenki sikeres lehet az iskolában, ha rendszeresen tanul. Egy idő után a gyermeknek kialakulnak a munkaszokásai, elsajátítja a tanulási módszereket és hozzászokik a tanuláshoz. A szülőknek nem kellene együtt tanulniuk vele. Ők úgy segíthetnek, ha kikérdezik, és rámutatnak hibáira. A munkaszokások megszerzése és a tanulásban meg a házi feladatok elvégzésében való önállóság különösen fontos. A szülőnek ehhez meg kell teremtenie a feltételeket és támogatást nyújtania, de semmiképp sem kell együtt tanulnia gyermekével.
SZABÓ Julianna zombori nyugdíjas:
- Nem tudom, hogy a mai gyerekek kitől és mit tanulnak, de hogy a legtöbb szülő alig foglalkozik a csemetéjével, az szinte biztos. Sok neveletlen gyerek szaladgál az utcán, szemtelenek, nem tisztelik az idősebbet. De mit is tanulhatnának, amikor a szülők látástól vakulásig dolgoznak, ők pedig folyton a televíziót vagy a számítógépet bámulják. Többet kellene a szülőknek foglalkozniuk velük, mert az iskolai nevelés sok esetben nem elegendő.
TŐKE János (Zenta) sportújságíró, újdonsült apa:
- Mivel a feleségem és a testvérem is pszichológus, nem tudom, hogy akarva vagy akaratlanul, de megfigyelem az embereket, akikkel találkozok, beszélgetek. E ''vizsgálatok”-ból kiindulva, ami minden szakértői és tudományos háttértámogatást nélkülöz, arra a következtetésre jutottam, hogy a gyerekek kilencven százalékban olyanokká válnak, mint a szüleik, vagyis a legtöbb dolgot tőlük tanulják. A tanulás alatt azonban azt is értem, hogy a gyerekek később olyanokká lesznek, mint a szüleik. Aki azt látta otthon, hogy a szülők dolgosak, robotolnak, az ezen az úton indul tovább, akinek pedig az apja bohém volt, szórakozott, az felnőttként is hasonlóan cselekszik majd. A gyereket taníthatja - a szülőn kívül - a nagyszülő, az óvó bácsi, a tanító néni, a szomszéd, a tanárnő, a professzor, az élet, de nem véletlenül van a magyar nyelvben két mondás is a szülő és a gyerek viszonyára. Az egyik az, hogy nem esik messze az alma a fájától, a másik meg hogy a vér nem válik vízzé.
PÉITY Teréz, a hajdújárási-királyhalmi Petőfi Sándor Általános Iskola osztálytanítója:
- A családnak kell(ene) az első és a legfontosabb tényezőnek lennie a gyerekek nevelésében. Azért mondtam ezt feltételes módban, mert sajnos a valamikori hagyományos nagycsaládok, ahol több generáció élt együtt, felbomlottak. Ezekben a közösségekben olyan értékeket, viselkedési mintákat sajátítottak el a felnövő nemzedékek, amelyek máshol nem lelhetők fel. Napjainkban a szülők nagyon elfoglaltak, sok a válás, a csonka család. Ennek következményeként több feladat hárul a pedagógusokra, az iskolára. Újabban a tv és a számítógép világa sugallja a követendő példát, a gyerekek pedig hajlamosak kritikátlanul elfogadni. Ennek ellensúlyozására is a szülők és a nevelők segítségére van szükség, nem beszélve a feltétlen szeretetről, amit csak az édesanyja és az édesapja nyújthat a gyermekének.