A zombori Magyar Polgári Kaszinó adott otthont annak az egész napos rendezvénysorozatnak, amely a 125 éve született Kiss Lajos népzene- és néprajzkutató emléke előtt tisztelgett. A december 13-án megtartott emléknap egyszerre szólt a kutató örökségéről és a vajdasági magyar hagyományok napjainkban betöltött szerepéről.

Dr. Silling Léda könyvbemutatója  (fotók: Kalinka Tamás)

A programot a Kiss Lajos Néprajzi Társaság szervezte. A jelenlévők először a Kaszinó udvarában lévő emléktáblánál rótták le kegyeletüket. A koszorúzásnál dr. Szőke Anna gondolatai idézték meg a néhai kutató alakját.

— Kiss Lajos Zomborban született 1900-ban. A Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán doktorált esztétikából, huszonhárom évesen. Egyetemi tanulmányaival párhuzamosan a Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, itt 1925-ben zeneszerzői szakon végzett. Kodály Zoltán egyik korabeli rádió-előadása nyomán szembesült azzal, hogy a magyar nyelvterület déli peremvidéke népzenei szempontból egyáltalán nincs feltárva, fehér foltnak számít. Ekkor határozta el, hogy módszeresen fog népzenét gyűjteni. A zombori zeneiskola és a belgrádi zeneművészeti akadémia karnagyaként is dolgozott. Az újvidéki zenekonzervatórium igazgatója, majd a győri állami konzervatórium és a győri filharmónia zenekarvezetője is volt. A magyar népzenekutatás egyik legtermékenyebb gyűjtőjeként beszélhetünk róla, aki szülőföldje népzenéjének gyűjtését és gondozását mindig a szívügyének tekintette. Ő így fogalmazott erről: „…mint a Duna és a Tisza összegyűjtik hazánk összes folyóvizeit, ugyanúgy, szinte gyűjtőmedencéje a Délvidék népzenéje hazánk összes zenei dialektusának.” Öt évvel ezelőtt avattuk fel Kiss Lajos emléktábláját itt, a Kaszinó udvarában. Az ötlet kezdeményezője annak idején jómagam voltam, ennek megvalósításához aztán segítséget nyújtott a Magyar Nemzeti Tanács. 2020-ban nagyon sokan eljöttek az avatóra, s talán akkor szembesültek csak azzal a zomboriak, hogy ki is volt a városuk szülöttje, Kiss Lajos. Több mint 20 000 dallamot gyűjtött, nagyon nagy területről. Szlavóniában, a Muravidéken is járt, de az Al-Duna mellékére települt székelyeket is felkereste. Ez egy szenzációs szakmai pálya. Úgy érzem, jobban kellene odafigyelnünk az ő emlékére. Ugyanakkor meg kell említenünk a lányát, Kiss Máriát, aki délszláv kutatásokat végzett, könyvet is adott ki. Ő szintén óriási letéteményese Kiss Lajos örökségének.

Vajdasági fémofferek

A konferencia első szekciójában a Kiss Lajos Munkabizottság kutatási eredményeit mutatták be. Kónya Sándor előadása személyes hangvételben idézte fel a kutató életének pillanatait, míg Resócki Rolland a tánchagyományok tükrében mutatta be Kiss Lajos munkásságát. Dr. Silling István előadása főképp Nyugat-Bácska terepeire vezette a hallgatóságot. A néprajzkutató kiemelte, hogy a jövő számára is hasznos lehet Kiss Lajos gyűjtése.

— Mi, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság tagjai szeretnénk elérni azt, hogy a népzenekutató munkássága terítékre kerüljön a jelenlegi vajdasági folklórmozgalmak életében. Manapság gyakori, hogy egy-egy falu néptáncosai nem a saját népzenéjüket és -táncukat adják elő eseményeken, fesztiválokon. Sőt, van, hogy nem is népdalokra, hanem magyar nótákra táncolnak. A régi tanítók által kidolgozott koreográfiákat elevenítik fel, mert nehéz lenne összeállítani és kigondolni újabbakat. Mivel napjainkban az archív film- és hangfelvételek szinte mind elérhetők, lehetőség nyílhat arra, hogy mindenki a saját identitásának megfelelő táncot, dalt adjon elő. Minden faluból vannak anyagok, melyeket fel lehetne használni, ugyanakkor ezek közül is szelektálni kell: amit már a ’60-as években rögzítettek, azok már sok esetben nem eredeti népi koreográfiák. A zombori kutató elképesztő kincset hagyott ránk, ezt meg kell ismernünk, és ki kell használnunk — magyarázta Silling István.

Dr. Silling Léda könyvbemutatója

Az előadások első része után érdekes könyvbemutató következett: Dr. Silling Léda a Vajdasági fémofferek című kiadványáról Horvát Ákos atyával beszélgetett.

Később újabb szekcióval folytatódott a program, immár a Kutatások Kiss Lajos után témakörében. A felszólalók előadásaikban a Kiss Lajos által kijelölt kutatási irányok mai folytatásáról, új terepekről és friss eredményekről számoltak be.

Dr. Fehér Viktor, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke elmondta, hogy legfőképp a társaság névadója előtt tisztelegtek a zombori programokkal.

— Kiss Lajos az eseményünk központi fogalma. Mivel ő nagyrészt Zomborhoz és a nyugat-bácskai régióhoz kötődik, ezért is vagyunk most itt, Zomborban. Nemrég megalakult a Kiss Lajos Munkabizottság, melynek tagjai a néhai kutató örökségének felkutatásával és feldolgozásával foglalkoznak, az ő kutatási eredményeiket láthattuk az első szekcióban. A konferencia második részében arra helyeződik a hangsúly, hogy Kiss Lajos nyomán hogyan alakultak a kutatások a mai Vajdaság területén. Itt lehetőséget biztosítunk a fiatal kutatóknak is, hogy bemutassák témáikat, és arra is ügyeltünk, hogy Bácskán kívül Vajdaság más régióival is foglalkozzunk, ahol szintén járt korábban Kiss Lajos. A közgyűlésünkön ugyanakkor egyhangú döntés született arról, hogy a jövőben szeretnénk olyan területeket is lefedni, ahol eddig még nemigen jártunk, ilyen például Versec környéke és Szerémség különböző területei.

Kiss Lajos emléktáblája

Miután lezárultak az előadások, a tudományos diskurzus átengedte helyét az éneknek, a zenének és a közösségi élménynek. A Magyar Polgári Kaszinó Dalárdája népdalcsokrokat adott elő Kiss Lajos gyűjtéseiből, majd a Czéczó Banda zenekar mutatta be saját összeállítását, mely szintén a mester gyűjtéseire épült. A nap táncházzal ért véget, ahol a résztvevők nem csupán hallhatták és láthatták, hanem meg is élhették azt a hagyományvilágot, amelyért Kiss Lajos egész életében fáradhatatlanul dolgozott.

Dr. Szőke Anna beszéde

Dr. Szőke Anna beszéde

Koszorúzás

Resócki Rolland előadása

Dr. Fehér Viktor, a társaság elnöke megnyitja a konferenciát

Fotók: Kovács Orsolya