A közelmúltban az intézmény szerb szerkesztőségének hét dolgozója aláírta azt a petíciót, amelyben az idén február 20-án kinevezett új igazgatót, Ljubiša Stepanovićot mobbinggal, vagyis munkahelyi zaklatással vádolják.

Az említett hét szerkesztőségi tag egyebek között azt állítja, hogy az igazgató négyszemközti beszélgetésekre hívatta, és megalázta őket, valamint hogy beleavatkozik a szerkesztőség munkájába. Az általuk megfogalmazott körlevél eljutott szinte minden illetékes fórumhoz: Szabadka város vezetőségéhez, a Vajdasági Független Újságírók Egyesületéhez, a Szerbiai Újságíró Szövetséghez, illetve a szerb nyelvű médiához — kivéve magához az érintetthez, az igazgatóhoz.

— Felhívott egy újságíró, hogy nyilatkoznék-e a történtekkel kapcsolatban — mondja Ljubiša Stepanović. — Így értesültem az ügyről, mivel engem semmiről sem tájékoztattak. A napokban kaptam kézhez azt a bírósági végzést, amely szerint megnyertem a 2011-ben a Subotičke novine igazgatója ellen indított mobbingpert. Akkor az említett hetilap újságírójaként súlyos megaláztatásnak voltam kitéve, úgyhogy nagyon is tisztában vagyok a mobbing és egyáltalán a munkahelyi zaklatás fogalmával. Állítom, hogy itt, a Szabadkai Rádióban a részemről semmi hasonló nem történt. Egyetlen alkalommal hívattam be az egyik fiatal kolléganőt, hogy figyelmeztessem: ne használja fel a mások által megírt és megszerkesztett híreket, hanem saját maga fogalmazza meg őket, hiszen ez a munkája. Ezenkívül soha senkit nem hívattam be négyszemközti beszélgetésre, és legfőképpen senkit nem aláztam meg sem a szemtől szembe, sem a háta mögött. Nagyon is ügyelek arra, hogy a kollégákkal előzékeny legyek, de úgy tűnik, néhányuknak ez sem jó.

Csak emlékeztetőül: a jelenlegi igazgató azt a Toni Bedalovot váltotta le az igazgatói székben, akit a Demokrata Párt nevezett ki, és akinek az igazgatósága alatt folyamatos volt a Szabadkai Rádió leépítése, és a három — szerb, magyar és horvát nyelvű — szerkesztőség tagjai közül csak a szerbek részesülhettek jutalomban. De számos egyéb példát is említhetnénk...

— Számomra az a legfontosabb, hogy ebből az intézményből egy jó közszolgálati rádiót csináljak, amire megvan a kapacitás, csupán a munkamorállal vannak gondok — tudtuk meg az igazgatótól. — És most kizárólag a szerb szerkesztőségre gondolok, amely dolgozóinak fogalma sincs róla, hogyan kell jó, sokak által hallgatott műsort készíteni, az újságírók nem járnak az események nyomában, mint ahogyan azt a másik két szerkesztőség tagjai teszik. Érdekes módon csak azok méltatlankodnak, és illetnek koholt vádakkal, akik egyébként sem tesznek sokat a szélesebb körű tájékoztatásért és az intézmény munkájának jobbításáért. Ezek az emberek egyébként az idejövetelemmel elestek az addig megszokott anyagi pluszjuttatások egy részétől, melyeket a volt igazgató — szerintem — indokolatlanul megadott nekik, a többi szerkesztőség munkatársaitól viszont megvont.

A magyar szerkesztőség elhatárolódik a szerb kollégák által szított botránytól. Németh Ernő főszerkesztő szerint a Szabadkai Rádió leépítése már évek óta tart, és ennek a folyamatnak része a mostani botrány is.

— Érdekes módon némely szerb kollégák –- azok, akik aláírták a már említett petíciót –- arról is „elfelejtettek” értesíteni bennünket, hogy mit terveznek, nemhogy kikérték volna a véleményünket. Most viszont azt vágják a fejünkhöz, hogy nem állunk melléjük. Hogyan is tehetnénk, hiszen minket az általuk felhozott vádak közül egy sem érint. Mi eddig is dolgoztunk, ezután is fogunk, nem pedig azon munkálkodunk, hogy tönkretegyük a Szabadkai Rádiót. Mi a már említett leépítési folyamat ellen igyekeztünk tenni valamit, de csak büntetés lett a „jutalmunk”. Most úgy érezzük, nincs mit kifogásolnunk az igazgató munkájában. Február óta, amikor idekerült, igyekszik rendet teremteni, a szerb szerkesztőség néhány tagjának részéről viszont ellenállásba ütközik. Ezt a helyzetet az érintett feleknek kell rendezniük. A magyar szerkesztőségnek az az álláspontja, hogy a szóban forgó hét újságíró félretájékoztatja a közvéleményt és az illetékes szerveket, mi pedig ebben nem kívánunk partnerek lenni, inkább elhatárolódunk — zárta a beszélgetést Németh Ernő.