Ottjártamkor a rekkenő hőségben Marika néni, Vass Mária ebédre lángost sütött. Megkérdeztem, hány darab készül. Vagy kétszáz — válaszolta, és tovább szorgoskodott.

Marika néni lángost süt (Tóth Lívia és a Pannon RTV felvételei)

A tánctanulás két helyszínen folyt, de először Kovács Magdalénát, a Tiszagyöngye Művelődési Egyesület elnökét faggattam. Elmondta, a táborban rakják le az alapját annak, amivel majd az ősszel, az új évadban is foglalkoznak az egyesületi próbákon.

— A délelőtt főleg a néptáncról szól, délután vannak egyéb tevékenységek is. Ma például a fogápolásról lesz szó, de más tematikájú előadások is sorra kerülnek, lesz táncház, valamint különféle versenyeket, játékokat találnak ki a nagylányok, a Tiszafa néptáncegyüttes és a Tiszácska leánykar tagjai, akik táborszervezőként és –vezetőként is kiveszik részüket a munkából.

Kovács Magdaléna

A résztvevők zöme este hazatér. 8 órakor indulnak a buszok, az egyik Törökkanizsáról, a másik Oroszlámos felől, majd 18 órakor haza is viszik a fáradt „utasokat”. Csak a felnőttek, a táborvezetők töltik az emlékház udvarában felállított sátorokban az éjszakát, ők tesznek rendet, és mindent előkészítenek másnapra. 

— A tábort főleg azoknak szervezzük, akik a törökkanizsai Tiszagyöngye Művelődési Egyesületben tevékenykednek, valamint csatlakoztak hozzánk az oroszlámosi Batthyány-Strattmann László Művelődési Egyesület táncosai, mivel a mi nagy táncosaink oktatják őket év közben, és az idén négy csókai vendégünk is van, néptáncosok a helyi egyesületből — mesélte Magdaléna, aki azt is elmondta, éppen most repül ki az egyesületből egy generációnyi fiatal, aki befejezte a középiskolát, és egyetemi hallgató lesz.

Lányok üveggel a fejükön

— Ez főleg a Tiszafa néptánccsoportot és a Tiszácska leánykart érinti, de akik itt maradnak, vagy már dolgoznak, azok visszajárnak az egyesületbe, foglalkoznak a gyerekekkel. A legkisebbek a Gyöngyök, hatéves kortól fogadjuk a kicsiket, és ebben a csoportban táncolnak az alsósok is. Negyedik—nyolcadik osztályosok alkotják a Tiszavirág csoportot, ők elég népesek, vannak fiúk is — sok egyesületben a fiúk hiánya okozza a gondot —, a Kőketáncon ezüst minősítésben részesültek. A Tiszafa csoport a középiskolásokat és a felnőtteket fogja össze, és a már említett leánykar mellett asszonykórusunk is van. Az egyesületben működik még a Szőke Tisza citeracsoport, és alakulóban van a Cinkék nevet viselő vonósszekció. Talán már hároméves kortól is jöhetnének hozzánk a kicsinyek, de kellene egy fiatal, ambiciózus óvónő, aki elvállalná, hogy dolgozzon velük. Ilyen személyt egyelőre sajnos nem találtunk.

Varga Viola és Gazsó Tibor — Somi

A táborban az alsósok somogyi ugrós táncot és játékokat tanultak, a felsősök mezőkölpényi táncokat sajátítottak el Varga Viola és Gazsó Tibor —Somi útmutatásával.

— A somogyi ugrósnál eszközöket és botokat is használunk, hogy egy kicsit színesítsük a koreográfiát. A nagyobbakkal erdélyi, mezőkölpényi táncokat tanulunk, mely táncanyag nagyon megfelel a korosztályuknak. Ez a hét kiváló arra, hogy egy kicsit megalapozzuk a jövő évet. Igaz, most nagy dózisban kapják a táncanyagot, de később ez még nagyon sok gyakorlást igényel, hogy fel tudjuk őket készíteni a különféle megmérettetésekre. A kisebbeknél a nagylányoknak egy kis instrukciót adok ahhoz, hogy mit csináljanak, aztán ők vannak a gyerekekkel, mert év közben is ők foglalkoznak velük — vázolta a helyzetet Varga Viola oktató. 

Mihók Emese

Mihók Emese, a Tiszafa néptánccsoportban táncol és a Tiszácska leánykarban énekel. Az idén végzett a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium angol tagozatán, és felvették a Szegedi Tudományegyetem anglisztika szakára.

— A tábor nagyon családias, jó a hangulat, az ebédet Marika néni és Magdi néni együtt főzik, a gyerekek játszanak, barátságok születnek közöttük. Mi éjjel itt alszunk a sátorokban, amikor pedig mindenki hazamegy, megbeszéljük a napi történéseket, egy kicsit rákészülünk a következő napi programokra. Emellett a kisebb csoport — óvodások és alsósok — tanítása is a mi feladatunk, de persze Viola segítségével. A fiúknál és a páros táncokban is megjelenik a bothasználat, a lányoknál pedig az üveg, melyet vagy a kezükben fognak, vagy a fejükön van, és úgy táncolnak. A gyerekeknek ez nagyon érdekes.

Adódott a kérdés Emeséhez, hogy az ősztől itt hagyja-e Törökkanizsát és az egyesületet.

— Nem igazán, hiszen Szeged közelebb van, mint Szabadka, visszajárok majd, amennyit csak lehet. Mivel a mi próbáink eddig is pénteken és szombaton voltak, a továbbiakban is így tervezzük. A lánykar is elszéled, viszont eddig is nagyon nehéz volt összehozni a találkozókat, havonta tartottunk egy hosszabb próbát, amikor az új csokrokat tanultuk és gyakoroltuk. Ez elég jól sikerült, hiszen két hónapja az országos szintű KÓTA-gála minősítőjéről Aranypáva díjjal tértünk haza. Az éneklést is együtt szeretnénk folytatni, reméljük, sikerül. 

Emese abba is beavatott, hogy a táborban a gyerekeknek délutánonként Varga Anna, a Tiszácska leánykar vezetője tanítja az énekeket azokból a tájegységekből, amelyekből a táncok is származnak, így mezőkölpényi és somogyi dalokat is tanulnak. Viszont az első dal, melyet elsajátítottak, egy firigyházi népdal volt, mivel ott van a tábor.

A néptánctábornak nincs záróműsora, de mindazt, amit ott elsajátítottak a csoportok, augusztus 18-án a hagyományos, törökkanizsai Szent István-napi ünnepségen mutatják be a nagyközönségnek.