Bogdán József plébános Fehértemplom helyett Magyarcsernyére és Tamásfalvára került, helyére pedig kormányzóként Csipak Csaba irodaigazgató, aki korábban a székelykevei és a kevevári plébániák lelkipásztori szolgálatát végezte. Gyuris László püspöki helynök Nagybecskerek és Szentmihály, valamint a perlaszvárosi leányegyház lelkipásztori szolgálata helyett az óborcsai, a pancsovai és a tárcsói plébániákat látja el. Király Tibor plébános Kisoroszról Szajánba került, Koncz Tibor esperesplébánossal cserélve. Masa Tamás atya a nagybecskereki és a szentmihályi plébániák kápláni, valamint a nezsényi plébánia kormányzói feladatai alól kapott felmentést, ezek helyett a torontálvásárhelyi és az ópávai plébániákban szolgál. Pastyik Róbert plébános a pancsovai, az óborcsai és az ópávai plébániák, illetve a hozzájuk tartozó fíliák lelkipásztori ellátása helyett a nagybecskereki székesegyház, valamint a perlaszvárosi fília plébánosaként tevékenykedik. Pethő László atya Székelykeve és Kevevára helyett a padéi, a tiszaszentmiklósi és a hódegyházi plébániák, illetve a hozzájuk tartozó leányegyházak miséző papjává lett kinevezve. Szemerédi Pál plébános Magyarcsernye és Tamásfalva helyett a székelykevei, a kevevári és a sándoregyházi plébániák plébánosa lett, Velencei Tamás plébániai kormányzó pedig a sándoregyházi és a tárcsói plébániák, illetve a hozzájuk tartozó leányegyházak lelkipásztori szolgálata alól kapott felmentést, kinevezése a pancsovai és a tárcsói plébániák, illetve a hozzájuk tartozó leányegyházak miséző papjának szól.

— A plébánosok áthelyezése mindig nagyon komplikált feladat egy püspök számára, és másoknak is, hiszen emberekről beszélünk, érintettek itt a hívők, a papok, legyen szó áthelyezésről, vagy ha nincs elég pap, akkor több falu összevonásáról — részletezte Német László püspök. — Az a legfontosabb számomra — 50 százaléka ez az érvnek —, hogy egy közösségben megfelelő papi szolgálat működjön, képes legyen egy pap ott helyben ellátni a fontos pasztorális feladatokat. Ezek egyik része a szentségek kiszolgáltatása, tehát a szentmise, a gyónás lehetősége, a betegek látogatása és áldoztatása, az adminisztratív munka elvégzése. Másik részről pedig az is fontos, hogy a pap azon a helyen a legjobban tudja-e kibontakoztatni az adottságait. A pasztorális feladatok mellett arra is figyelni kell, hogy a pap a közösség javára szolgáljon, és éppúgy az áthelyezett pap életére se legyen ez túl terhes, mert tudjuk, hogy költözni nem mindig könnyű. Emellett a pap munkatársa a püspöknek, és fordítva, ismerik egymást, tehát nem úgy van, hogy anonim módon átteszem őt.

* A konkrét esetben most mi indokolta, hogy ennyi plébános legyen áthelyezve?

— Az egyik legfontosabb dolog, ha egy helyről az ember elmozdít egy papot, hogy ez egy dominóeffektust idéz elő. A bánáti papság száma nem olyan nagy, mint Bácskában, ahol elegendően vannak a plébániák számát véve alapul, és káplánként fiatal papok is szolgálnak. Nálunk, a Nagybecskereki Egyházmegye területén sokkal kevesebb pap működik, és a terület sokkal nagyobb, mint a Szabadkai Egyházmegyéé. Itt ha egy embert mozdítok, akkor lehetséges, hogy két-három, vagy ahogy az idén megtörtént, több embert is be kell vonnom, éppen azért, hogy megfeleljek azoknak a kritériumoknak, elvárásoknak vagy a saját szabályaimnak, illetve az egyházi törvénykönyv előírásainak, amelyeket az előbb részleteztem. Én rendszeresen kérdezem a papjaimat, hogyan érzik magukat, meg vannak-e elégedve ott, ahol vannak, látnának-e valamilyen más lehetőséget. Ezt kezdeményezhetem én vagy bármelyik papunk. Tehát minden papnak minden pillanatban lehetősége van, hogy személyesen, telefonon vagy írásban közölje, máshol szeretne lenni, mert úgy gondolja, itt már eleget dolgozott, nem érzi, hogy ez őt már eléggé eltölti elégedettséggel, örömmel, hogy teljes szívvel tudná ezt végezni.

* Most is ez történt?

— Voltak ilyen óhajok, hogy legyen változás. Ezek a mostaniak abból is erednek, hogy több pap kérte az áthelyezését. De más, egészségügyi okai is lehetnek, hogy egy papot át kell helyezni, vagy más módon aktiválni az egyházmegye területén. Ez is benne volt az idei körben. Amikor elkezdtem tárgyalni az érintett papokkal — mert mindenkivel beszélgetni szoktam az áthelyezés előtt, hogy meghalljam a véleményeket, kéréseket —, akkor tűnt fel, hogy ha két-három pap kéri az áthelyezését, akkor ez megbontja az egységet, az eddigi struktúrát. Így kerültünk az idei számhoz, mely egy kissé magasabb, mint lenni szokott.

* A hívek sosem fogadják szívesen az ilyen változást.

— Amikor valaki új helyre kerül, kell egy-két év, hogy megismerje az embereket, az ottani helyzetet, de utána teljes erőbedobással tud dolgozni. A közösségeink is olyanok, hogy az emberek jobban vagy kevésbé szeretnek egy-egy papot, ez is hozzátartozik az életünkhöz, nem minden embertípus felel meg mindenkinek. A közösség véleményét is mindig meghallgatom, ez egy nagyon pozitív jel, hogy az emberek ki merik nyilvánítani a véleményüket. Nem azt akarom mondani, hogy szidják a papjukat, hanem a hívek közlik, hogy lehetségesnek látnak egy váltást, és ez jót is tenne. Tehát nagyon sok kis elem jön össze, és ezek nekem is sok fejfájást okoznak, nyugtalanabb éjszakákat, mielőtt a döntéseket meghozom, de ez mindenkivel így van, ha felelősek vagyunk másokért vagy akár csak önmagunkért.
 

A nagybecskereki Nepomuki Szent János-székesegyház