Az elmúlt hetekben a szabadkai Makkhetes és Zorka helyi közösségek területéről, valamint Tavankút és Mérges településekről panaszkodtak a polgárok, hogy elapadt a kútjuk. Ahol nincs vezetékes városi víz, ott szinte lehetetlenné vált a háztartások ellátása, és jobb híján az emberek a köztéri kutakról hozzák a vizet. A szárazság következtében a folyamatos öntözés miatt a vízigény is megnövekedett, ahol a kút adott vizet, ott locsolnak, viszont Mérgesen egyesek inkább hagyták veszni a kerti veteményest, mert fontosabb volt, hogy a házban legyen víz. Mivel Szabadka számos városrészén és kültelepülésén a vezetékes víz még hosszú ideig álom marad, kérdés, mit lehet tenni annak érdekében, hogy az emberek ne maradjanak víz nélkül.

Minél mélyebb, annál jobb?

A kérdésre Fejős Tibor szabadkai kútfúró adott választ. Mint mondta, a helyzet kritikus, mert a kutakban a statikus vízszint nagyon lecsökkent. Makkhetesen 8 méteren, Palicson 7 méter mélységben van a kutakban a vízszint, ami miatt a felszíni pumpák már nehezen tudják kitermelni a vizet ezekből a kutakból.

— A mennyiségen túl a víz minősége is sokat számít, így a felső réteges, 30—50 méter mély kutak már nem igazán tudnak minőségi vizet adni egy családi ház ellátásához. Ezek a kutak nagyon sok vasat tartalmaznak, ezért a mélyebb rétegekben lévő vizek lennének az erre megfelelőek. A 100 méternél mélyebb kutak vize bizonyos kezelés által háztartási fogyasztásra is alkalmassá tehető. Egyébként az 50 méteren felüli kutak már engedélykötelesek, de sok helyen ezt nem veszik figyelembe. A családi házaknál nincs szükség nagy vízmennyiségre, ott viszont, ahol nagyobb területeket öntöznek, a felső rétegek már nem igazán megfelelőek, mivel nem tudnak elegendő vizet adni. Arra is van módszer, hogy a sekélyebb kutak vizéből kivonják a vasat, de ez további 1000 eurós befektetés a kút fúrásának a költségén túl. Egy egyszerű, 50 méteres alapkút kifúrása hozzávetőlegesen 500 euróba kerül, a cső átmérője 50 mm, és ahol nagyon lent van a vízszint, ott a felszíni pumpának mély aknát kell építeni. A Tavankút és Meggyes közötti területeken, melyek már a löszhátság peremén vannak, 2-3 méteres, de akár 3-4 méteres vízaknákra is szükség van ahhoz, hogy a kutak működjenek. A kiapadás ellen nem nagyon tudunk tenni, az idén is kevés csapadék hullott, de az előző években is. A kutak víznyerő rétege nem egy bezárt rendszerű vízérhálózat itt az Alföldön, hanem mind összefüggésben vannak. Az lenne ideális, ha annyi vízzel gazdálkodnánk, amennyi valójában rendelkezésünkre áll. Azok a gazdák és háztulajdonosok, akik nem tudják használni a kútjukat, vagy mélyebbre ásnak, vagy fúrhatnak olyan kutat, amelybe búvárszivattyút lehet helyezni. Ezek még nagyobb átmérőjűek, a 110-es kútba egy háromszoros búvárszivattyú kerül, és ott valójában megoldódik a gond, de ez már elég nagy költséggel jár. Szabadkán rengeteg úgynevezett plafonos vagy bazenos kialakítású kút van abban a 40-50 méteres mélységben, amely réteg egyébként eléggé el is szennyeződött, és nagyon érzékeny a vízszintingadozásra. Másrészt az emberek a mai napig ragaszkodnak a Sever motorokhoz, mely szivattyúk a 7 méter alatti szintről már nem tudják kitermelni a vizet. Vannak már önfelszívós rendszerű szivattyúk, ezek 9 méterről is meg tudják oldani. Igaz, hogy kevés vízmennyiséggel, de mégiscsak adnak valamennyit — magyarázta Fejős Tibor.

A városi csapok nem fognak elapadni 

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Kárpát-medencében mennyiségileg van elég víz, a Földnek egy olyan pontja ez, ahol nagyobb vízbázisok találhatóak, mint a világátlag — erre Sugár György mutatott rá a Palicson megrendezett Nyárhangoló Fesztiválon, A víz szelleme című panelbeszélgetésen. A szabadkai Vízművek és Csatornázási Kommunális Közvállalat igazgatója elmondta, hogy nálunk a vízkészlet aránylag stabil, és nem azzal szokott gond lenni, hanem inkább a nyári csúcsidőszakban a pillanatnyi fogyasztással.

— Szabadkán a városi vízellátás 38 kútból történik. Minden kútnak van egy aktív és egy pihenő fázisa, és ezeket szigorúan be kell tartani, mert ahogy elkezdjük a kútból húzni a vizet, úgy kezd el a szint is esni, melyet hidrodinamikai vízszintnek neveznek. Van egy kritikus pont, mely előtt meg kell állni, hogy a kútmező egy meghatározott idő után regenerálódhasson. A 38 kútból csúcsidőszakban 20 kút üzemel és 18 pihen. A kutak váltása algoritmus alapján történik, mivel a különböző területeken lévő kútmezőkön a kutak egymás közelében helyezkednek el, és természetesen nem úgy vannak üzemeltetve, hogy két egymás melletti kút működik egyszerre, hanem mindig az átellenes pontban lévők. Ez egy szigorú szabályt követ, de így lehet megőrizni azt, hogy ez a föld alatti vízbázis mindig egyensúlyi állapotban legyen. Szabadkán ezeknek a kutaknak a mélysége 200 méter, az itt található vizek kora több ezer év is lehet, és ezek megújulása rendkívül hosszadalmas folyamat.

A közvállalat igazgatója arról is beszélt, hogy a Vízművek a vasat, az ammóniát és az arzént vonja ki a vízből, kezelés nélkül nem is lenne iható. Azt is megjegyezte, hogy az utóbbi időben a 30-40-50 méteres fúrt kutak időnként elapadnak. Mint mondta, ezek a kútmezők, mélységek is már olyanok, hogy időszakosan megszűnnek.

Ugyanezen a panelbeszélgetésen Vinkó Tamás környezetkutató, a Palics—Ludas Közvállalat szakmunkatársa pedig arra figyelmeztetett, hogy egy regionális szintű talajvízcsökkenés van folyamatban. Akár 5-10 méterről is lehet beszélni, de régiónként ez változó. Vinkó szerint gondot okoznak az engedély nélküli kútfúrások és az ellenőrizetlen vízhasználat. Ezt korlátozni kellene, hiszen nagyon sok országban fizetni kell az elhasznált vízmennyiségért, mérőkutak vannak, valamint olyan vízrétegek, amelyekből tilos vagy csak külön engedéllyel lehet vizet kinyerni.

Locsolni csak észszerűen

A gazdáknak szükségük van az öntözésre, főleg az ilyen aszályos időszakban — állapította meg Sugár György a panelbeszélgetésen. Hozzátette azonban, lehetne csepegtetős rendszerrel is öntözni, mely egyszerre nem nagy mennyiségű vizet használ, és ezáltal takarékosabb.

— Errefelé általában nem ezt látjuk, hanem azt, hogy van egy nagy kapacitású kút és egy óriási szórófej, mely forog körbe és locsol. Ez egyszerre nagy mennyiségű vizet használ el, és nem is annyira hatékony, mint a csepegtetőtestes megoldás. Ellenben azt vonja maga után, hogy most már sajnos nagyon sokan olyan mélységekbe is lefúrnak, ahol a városi vízbázis található. Az engedélyeztetési eljárás viszont nem a Vízművek, hanem a hatóság feladata. Természetesen akadnak olyanok, akiknek van engedélyük, csak nem biztos, hogy arra a mélységre és kapacitásra szól. Májusban indul az öntözési időszak, és már ekkor érezhetően elkezd apadni a vízszint a kutakban, így sokkal gyorsabb dinamikával kell váltanunk őket. Van olyan városrész, amelyet le kell szabályozni annak érdekében, hogy megvédjük a városi vízellátó rendszert: a lakosok hiába akarnak nagyobb mennyiséget kihozni belőle, nem tudnak. Ezt úgy tapasztalják meg, hogy csökken a nyomás. Ez azért történik, hogy megvédjük a rendszert a pillanatnyi túlfogyasztástól. Mert egy kutat úgy a legkönnyebb tönkretenni, hogy több vizet veszünk ki belőle, mint amennyit szabadna.

Beüzemelték a tűzcsapokat

A Vízművek az aszályra való tekintettel átmenetileg számos utcai tűzcsapra szerelt fel csapokat a város területén, a köztéri kutak mellett már ezeket is használhatja a lakosság. A csapokkal felszerelt tűzcsapokból 3-3 Makkhetes és Radanovác, 2-2 Zorka és Peščara helyi közösség, 1-1 Sándor, Újfalu, a Vasutastelepülés és a Sétaerdő területén lett felszerelve, valamint 1 Királyhalmon, 3 Palicson és 4 Kelebián. A közvállalat arra kéri a polgárokat, hogy nagy hőség idején racionálisan és célirányosan használják az ivóvizet, elsősorban ivásra, főzésre és tisztálkodásra.