César Ritz, a Ritz hotel tulajdonosa egy eldugott, svájci völgyben látta meg a napvilágot egy német nyelvű pásztorcsalád tizenharmadik gyermekeként. Édesapja a kanton fővárosába küldte iskolába, de nagyon nehezen boldogult a nyelvtanulással, és csak szállókban tudott dolgozni, inasként. Innen Párizsba vezetett útja, a világkiállításra. Ott is maradt, és kisegítő pincérként dolgozott. Ettől kezdve pedig nem volt megállás...

Néhány év múlva már egy alpesi hotelt vezetett, melyet rövid időn belül messze földön híres szállodává varázsolt. Ettől kezdve ha szállodát váltott, a főszakács is ment vele az új helyre. Végül 1898-ban nyitotta meg a saját nevét viselő szállodát, melynek személyzetét is ő válogatta, képezte ki.

A Ritz hotel igazi mesevilágnak számított. Például itt volt először minden lakosztálynak külön fürdőszobája, külön telefonja, a villanyvilágításról nem is beszélve.

A Ritz ma is az egyik legelegánsabb, legfényűzőbb szálloda a világon. Ami még nagyon fontos, hogy diszkréciójáról is rendkívül híres, roppant módon odafigyelnek ugyanis arra, hogy a náluk járó hírességekről ne szivároghassanak ki információk. A hotelben gyakran megforduló vendégek közé sorolhatjuk többek között Theodore Rooseveltet, Greta Garbót és Marilyn Monroe-t is. A leghíresebb mégis Coco Chanel volt, aki 1937-ben érkezett először ide. Szinte a szomszédban állt a saját háza, mégis harmincöt éven keresztül bérelt itt lakrészt magának. „A Ritz az otthonom” — vallotta.

César Ritz és felesége, Marie-Louise a szálloda északi részében található szobákat melegebb, rózsaszín és pezsgő árnyalatú kárpitokkal dekorálták, míg a déli szárnyban levő szobákat fehér, szürke és kék színbe öltöztették. Még a fürdőköpenyek és a fürdőszobai textilek is gondos válogatás végeredményei voltak. Az is a tulajdonos ötlete volt, hogy kombinálják a modern kényelmet a francia tradícióval, és így jöttek létre a valóban elegáns, méregdrága lakosztályok, melyek vonzották a gazdagabbnál gazdagabb, híresebbnél híresebb vendégeket. César Ritz végül 1918-ban hunyt el, sok depressziós, magányos év után.

A szállodát néhány esztendővel ezelőtt újították fel. A munkálatok négy éven át folytak, és a bútorzat minden egyes ikonikus darabját elárverezték. Ezek mind-mind magukon viselték azt az eleganciát és kifinomultságot, amely a Place Vendôme 15. alatt működő szállodát jellemezte egykor — s ami ma sincs másként. A felújítás után, ha lehet, még inkább az elegancia jellemzi a hotelt. Az ízlésesen összeválogatott székek, kanapék, ágyak, függönyök, szőnyegek újrateremtették a lélegzetelállító, finom stílust.

Érdemes külön figyelmet szentelnünk az egyik legelegánsabb lakosztálynak, mely természetesen a lakójáról vált híressé: ez nem más, mint a már említett Coco Chanel-lakosztály. A bútorok, kiegészítők újak és üdék, mégis tükröződik róluk az elegancia — talán nem véletlenül, hiszen névadója is erről volt híres. A lakrészt a fehér, a fekete és a barna színkombinációja jellemzi, a tágas nappaliban pedig egy kisebb dolgozórész is található. A hatalmas ablakoktól fényben úsznak a helyiségek. A mennyezeten nagy kristálycsillárok lógnak, a helyiségekben elegáns padlólámpák és falikarok ragyognak. Az ablakokon gazdag drapériát és függönyöket láthatunk. A hálószoba rendkívül impozáns. A hatalmas franciaágy fejrészét baldachin öleli körül, szinte királyivá varázsolva a helyet. Itt egyébként egy korhű kandalló is emeli a miliő eleganciáját. Az alapszíneket az arany és az ezüst kombinációjával tették izgalmassá.

A Ritz hotelt jellemző kifinomult elegancia a világ minden táján ismert, ám kevesen tudják ezt személyesen is megtapasztalni. Nem mindenki engedheti meg magának ugyanis, hogy ha Párizsban jár, akkor ebben a szállodában töltsön néhány éjszakát, hiszen például a Coco Chanel-lakosztály kezdőára egyetlen éjszakára 18 000 euró.